1974_08. [1]

Fodor András naplója - 1974. augusztus 27. kedd

Sajkod

Együtt vagyunk a déli hajón Tüskésékkel. Úgy szerveztem, hogy Vekerdi Laci az ellenvonattal érkezhessen Aszófőre. Ella is ott vár a megújított állomáson, míg a vonat érkezik Füredről, elpletykálja a háromszögben zajlott legfrissebb eseményeket. Gyuláék meghívták Aczélt vacsorára, de aztán kegyetlenül beolvastak neki. - Itt az utolsó óra, osszák meg pozícióikat az arra érdemesekkel, mert különben a Szovjetben nevelkedett, ugrásra váró garnitúra könyörtelenül elsöpri őket. Ella nyíltan megkérdezte, ő íratta-e Gyulával a Népszabadság-cikket, s használt-e neki? - Igen, most már nem kennek rá minden gyalázatot, s reméli, Gyulának is lesz módja még világosabban elmondani nézeteit.

Egészen dús, szép kert nőtt a sajkodi ház köré, de Laci bácsival nincs kapcsolódási esélyünk, míg Ella Illyéséket is meg nem hozza. Ismerkedünk viszont Dörnyey Lacikával, kiben a nagyapai küllem mögött valami furcsa spleent érzek. Jogász lett, szidja volt iskoláját, a Trefortot.

Illyés jó színben van, szívesen iszik a vörösből. Németh kevéssé aktív, átengedi a vezetést Gyulának, aki most jött a pécsi főpróbákról. (Tibor hívja föl figyelmét a Magyar Nemzet-beli nyilatkozatra, mit nyomban, diákos kíváncsisággal elolvas.)

Korai menetelt terveztünk. Lehetetlen, Ella nagy traktamentumra készül. Illyés maga is forszírozza cikke magyarázatát. "...a poloskának hiába magyarázod, ne szívja ki utolsó cseppig a tehetetlen áldozat testét, mert akkor maga is elpusztul." Odavetett - in contumatiam - dicséretei kap nemzedékem, ahol olyan európai jelenségek vannak, mint Csoóri, Csanádi Imre vagy én.

A napsütött arcú, begombolatlan ingű férfin egyáltalán nem látszik, hogy hanyatlás fenyegetné, annál fájdalmasabb, amikor átgondolatlan jóakarattal, azaz tapintatlanul, Némethet igyekszik előtérbe tolni. Ő teljesen visszavonul az elmélkedéstől. Beszélni külön azért még lehet vele. Ella mondja visszaúton a rév fele, hogy férje látásának már csak negyedrésze funkcionál.

Módunk volt látni Ilia Ellának írt hosszú magyarázkodását -mintha Németh előtt tisztázná magát -, miért nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket. Igaz, hogy Aczél pár éve hívta őt Pestre - de a Pártközpontba. Ella próbálta áztatni Pándit, amire Aczél álszent sajnálkozással igy reagált: miért nem régebben szólt, Pándit most már védeni kell.

A komp olyan gyorsan átér velünk, szinte észre se veszzük. Az új szántódi állomáson s a mögöttes vendéglőben Tibor még talál gyerekkori ismerősöket.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Turányi Renáta [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.