Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Ellenőrző vizsgálat az ORFI-ban Forgács Péter visszakapott osztályán. Próbáztatja nyakam, fejem mozgását, a szegycsontra való állhajlításon meglepődik. Hátra azonban nem tudok úgy feszülni, hogy ne legyen mozdulatomban fájdalom is. - Ha egy Bechterewes így bírja fájdalom nélkül, akkor igazi nagy baja nincs. Persze, ha bármikor úgy adódik, kórházba is befeküdhetnék, ahol fizikoterápiásan is rendbe hoznának. Csak szóljak két héttel előre. Azt hiszem, erre már csak a jövő év elején kerül sor.
Amire hazaérek, befejeztem a Csillagszóró olvasását. Többet vártam tőle: azt hittem, Buddha, Jézus, Konfucius szerepeltetése komolyabb, filozofikusabb igénnyel alakítja a cselekményt, de csak az abszurd szintjén mozog az egész játék, vannak benne szemfényvesztő csavarmenetek is. A színpadra képzelés, a szünet leleményes megoldása, s végül Szókratész versértékű kinyilatkozása a bombáról, amit mindig el fog lopni, hogy csillagszórót csináljon belőle - igazán szép. Ettől méltán megindulhatott Kovács Sándor Iván. (Ő különben ügyes taktikus, tudja, hogy velem könnyű megértetni, miért halasztja közlendőimet H. Gy. javára. Palotai Erzsiékkel már nehezebb az alku.)
Lakatos András értesít arról, hogy fölhívta őt druszája, Wilheim. Nagy melegséggel beszélt munkámról. Ő se találkozott még valakivel, aki outsider létére ilyen érzékkel nyúl a zenéhez.
Hatra elmegyek a Vörös Postakocsiba, hogy osztálytársaimmal találkozzam. Boross Péter ül ott egykori kedvencével, a Tatabányán tornatanárrá lett Tomcsányi Eszterrel. Sereg régi arcot villantanak meg a fiúk, köztük lányokét is. Meglepő, hogy a két legnépszerűbbhöz nekem is volt közöm. Németh Kláriról sokáig azt hittem, teljesen reménytelen volt iránta vonzódásom. Kétségtelen, hogy őt tizennégy évesen bódultan szerettem. Utólag derült ki, hogy ebből valamit ő is felfogott. A másik, "Matyika" néven emlegetett magas, barna nő rövid bejáró időszakomban kezdett ki velem 1946 szeptemberében. Ő volt az első igazán izgalmas kalandom. Öt évvel volt idősebb nálam.
Késve érek a Zeneakadémiára, de a Filharmónia igazgatónője Lakatos Éva, sőt a szerzői esttel ünnepelt Durkó is késve suttyan be az ajtón. Valaki bevezetőt mond, csak aztán jön a II. Vonósnégyes. Amit először megpillantok bent: Csoóri barátságos arca, mellette Kósa és Sinike, a japán feleség. Túlnan Tőkeiék, mögöttük Nagy Laci és Szécsi Margit. Csoóriék tiszteletjeggyel jöttek, s a szünetben egy szót se mondanak a zenéről. Sanyi azt se tudja, ki mondta a bevezetőt. Ha Kroó szemüveges, akkor ő. (Nem, Bozaytól hallom, Somfai beszélt. Erre az előzetes túlbiztosításra a megjelent szakmabéliek éppoly furcsálkodva reagálnak, mint a műsorfüzet magasztaló hangnemére. Mi szükség rá, ha a művek beszélnek önmagukért? Nekem a Schiff játszotta Chance és az Ikonográfia II. igazán tetszett.)
Csoóri, Nagy Laci szívesen idézik lengyel útjukat. Sokat kószáltak. Herbertről rossz híreket hallottak: nagyon iszik, Grochowiak is merev részeg volt a színpadon. Pozsgay Imre kapcsolódik még a körbe, felesége gyakorlottan nyújtja kezét. Sanyit az bántja, hogy 4000 példányban megjelent könyve három nap alatt eltűnt. (Erre mondta volna Sárközi Márta: - Száli, te dicsekszel...)
Hernádinak éjfél felé heccelődve mondom a telefonba: - Szép kis barát az ilyen! Kitúrja az embert a folyóiratából...
Bertóknak igaza van, én úgy járok haza Pestről, mintha hetenként Kelenföldre mennék, mert hisz tegnap tértem vissza, ma ismét Fonyód-Kaposvár fele visz a vonat. Nővéremék finom bableves, rántott borjú ebédje után egy jó órányival már Kelemen Lajost keresem a kaposi állomás környékén. Pontosan megleveleztük, mikor és hol találkozunk, de nincs és nincs, hiába járom körbe a két bejáratot. Már a színház tájékán megyek fölfelé, amikor hátulról megszólít. Fehér bőrű, hullámosan szőke, inkább erős, mint gyenge alkatúnak látszó. Szemüveget hord, amit a cukrászdában ő is levesz. Haja mai módra hosszabb kicsit a füle mögött, különben mindene rendes, nincs benne fölösleges zavartság vagy tüsténkedés. Megtudom, hogy anyjától örökölt vegetatív neurózisban szenved, Eleniumot, Erpositot eszik, semmi szeszt sem ihat, nehezebb testi munkát nem végezhet. Valami somogyiast, sőt parasztfiúkra jellemzőt még látok benne, mutatis mutandis lehetett volna az én osztály társam is. Szűk szemrése mögött intelligenciát, tüzetes figyelmet érzek. Sokat olvas, szerkesztőségektől soha kétsorosnál hosszabb véleményt nem kapott.
Ha meggondolom, milyen részletesen írtam én a tökdilettánsoknak is tegnap és ma a vonaton, hogy leadhassam ma a szerkesztőségi kéziratokat Várkonyinak.
A megyeháza előtt válunk el. - Majd egyszer meg is látogatom. - Nagyon szeretném... mondja karomat érintve.
Fiola Pali helyett - kit Kellner visszatart a könyvtárban felesége, Komáromi Gabi lett munkatársunk. Kedves, finom modorú asszony. Szíjártóból, Papp Árpádból viszont ismét vad indulatok törnek ki. Egyik a Vaspróba - antológia, a másik görög ösztöndíja visszatartása miatt dühös. Szíjártó keserves képe dönteti el velem, hogy nem megyek ma vissza Pestre, inkább éjfélkor Fonyódra, úgy a népművészeti napok esti díszelőadását is megnézhetem. Így hát a Várkonyival való külön diskurálás után a Honvéd utcában kötök ki. István vállára kanyarítva viszi a csomagomat, s nem fogy ki a panaszolható hazai rejtelmekből. A feleség Csepinszky lány, egykori Mérőből majd Somogyvárról ismerős orvos rokona, nagyon barátságos lény, a két foghíjas ikerkislány s a csinos barna kisfiú társasága, a rengeteg könyv, ízléssel választott tárgy lakájos otthonossága jó hatással van rám. Legszívesebben itt is altatnának a jóízű vacsora után.
A Latinka Ház előtt Olsvait látom meg elsőként, aztán sok szívélyes arc közt vonulok helyemre, Várkonyi mellé. Együd Árpád, megyénk első folkloristája a műsorvezető. Nagyon tetszenek a kisbárapáti lucázó gyerekek, ahogy mondják "majmögvérrad majhajnallik... gelegonya kettő, én tököm is kettő..." Az odavalósi volt kanászember, Tóth Imre vezeti be őket. Nincs egy szikra lámpaláza se. Elhíresüléséről ép mondatokban szól, nem szövi bele a szocializmust. A kisbárapáti jelenetezésnél is jobb a letenyeiek fonóimitációja. Minden mozdulat természetes. Halljuk a Simon pap húga, Tischlér Antalnét. Ő tudja legszebben Fodor Katalina históriáját. Tóth Imre kiáll még egyszer. Táncra is perdül, de nem visz semmit túlzásba. Kiváló stílusérzékkel mondja végig Juhász Andris balladáját.
A szünetben a nap hőse, Erdélyi Zsuzsa jön hozzám, szeretné, ha írnék vagy íratnánk somogyi imádságos kiadványáról. Nagy szenzációk ezek az archaikus imák, s lám, ezek is Somogyból kerültek elő. Paálné hív, egyszer az ő iskolájukba is menjek el. Mögöttem ül a buzsáki Simon Juliska, kinek beszédében még minden régi íz együtt van. Annyi érték van még ebben a megyében, amit életre lehetne támasztani, de kísérőm, Szíjártó csak rosszat tud mondani az értékgondozás esélyeiről. Sajnos, az ő szavai is hitelesen hatnak. Egészen a vonatlépcsőig jön velem.
Kevés, szaggatott alvás után korán kelek, a vonaton készülök fel a pedagóguskívánalmakhoz. Szegény Nagy Karcsi, kit most a második felesége készül elhagyni (rákos), olyan boldog, amikor az első eltévesztés után rám talál. Keblére ölel. Mért ne, hiszen tízéves korunkban jó pajtások voltunk. Szakfelügyelőként ő találta ki, hogy az alkotáslélektant és a kifejezési készség pszichológiáját József Attila és a saját verseimen mutassam be. Jenőfi Karcsi az iskolaigazgató is lelkes az ötlettől, nemkülönben a hatvan pedagógus, akiket okítanom kell. Többek közt a Mondd, mit érlelt meg A tenger bitófáit elemezzük. Kimerültségemhez képest jól érzem magam a rám feszülő figyelem közepette. Nagy Karcsi legszívesebben elsírná magát a gyönyörűségtől. Hallja vissza: ha mindig ilyen volna a továbbképzés! Nem csinálhatnám-e én valamennyit? Nem elemezhetnénk-e így az összes József Attila-verset?
Futva megyünk az állomásra, de a két Karcsi kísér. Észreveszem a padot, ahol tavaly a kórházba vitt János sorsa miatt szorongtunk. Ezt most baljós jelnek tekintem, mert fiunk éppen rosszul van. Ahogy hazaérek, látom, nem javult a válságos helyzet. Anyja ágyához láncolva kanalanként teáztatja a kiszáradással fenyegetett, megsápadt, lefogyott gyermeket. Nagyon megesik rajta szívem, ahogy tört fényű szemébe nézek. Gyógyszertárba, üzletekbe járok miatta, s messze vagyok attól, hogy leüljek végre a Czigány Györgyről holnap elmondandók megírásához. Már az is könnyebbség, ha pár órára szünetel János hányása, s kedve van hallgatni Török Erzsi vidám énekét.
Tudtam, hogy nehéz feladatot vállaltam, de hogy ekkorát? Valami égi kegy mégis segít, 1/4 3-ra készen van az öt oldalnyi szöveg.
Délelőtt kétszer is hazaszólok, a helyzet változatlan. Rókavadászat szinte óránként. Utálja szegény fiunk a ropit, se enni, se inni nincs kedve. Állandó kapcsolatban vagyunk Simon doktorral, felesége is ígéri, elküldi Őt hozzánk este. Sorra lemondjuk az Őcsénybe menetelt, vendégek hívását, Sárika természetesen a mai FÉSZEK-estre se jön. Nekem már 3-ra ott kell lennem az előzetes filmezés miatt. Macskássy Kati, a híres reklámgrafikus Macskássy lánya nagyon tehetséges fiatal nő. Gombnyomásra című 12 perces filmje remeklés. 5-14 év közti gyerekek maguk rajzolták, szövegezték, elmondva, megjelenítve, milyennek képzelik a jövőt. Ennek során bukkan fel minduntalan a kifejezés, hogy gombnyomásra. Akármilyen esett lelkiállapotban vagyok, élvezem a filmet, s szívesen tájékozódom a rajzfilm, vagy ahogy újabban nevezik, az animációs film problémáiról. A hölgy csodálkozik, honnét tudok a témáról annyit, amennyit.
Itthon minden adódó alkalommal megnézem betegünket. Nincs javulás. Úgy indulok a Kertész utcába, mint a vágóhídra, ennek azonban nem szabad ma látszania rajtam, mert az egész estért egy személyben én felelek. Sobor képei felkerültek a falra. Nem is rosszak. A közönség - köztük nagy százalékban az idősebb korosztály - betölti a hosszába (filmvetítéshez) rendezett termet. Fennszóval olvasom szövegemet Czigány György, a költő címen. Bencze Ilona, Bánffy György szavalatai után pillanatra elfog a félelem, hogy boldogulok a kérdező szerepében, de aztán megy egész jól, szinte fékeznem kell magam. Soborra kicsit kevesebb idő jut. Elég sokan maradnak a filmnézésre, és ahogy ígértem, nem járnak rosszul. Roppantul élvezik a jövőtervező kijelentéseket: Mindenki milliomos lesz... mindenből lesz kettő... a levegőben rakéták és angyalkák röpködnek majd... gombnyomásra mindent a robotok végeznek majd... utálom a gépesített világot, ezért családommal együtt egy fára költözünk... utálom a mindig veszekedő embereket, ezért állatcsaládot alapítok...
Jó érezni az elégedettséget. Czigány és Czigányné egyaránt boldog, Sobornak Csukás és Kalász Marci segíti leszedni képeit. Sokan vannak itt Cz. Gyuri Ki nyer ma? -táborából.
Izgatottan telefonálok haza. Simon doktor fölismerte a bajt, a bélműködés leállását, a káliumhiányt. Holnapra javulás várható.
Időben odamegyek a Kossuth Klub Keresztury-estjére de már csak Németh G. Béla házigazda tud bevinni. Lator és Orbán közt találok helyet, később Somlyó is odatelepszik. Sziszeg a sok dilettáns vers szöveg miatt. Németh G. Béla a bensőséget emlegeti, Dezső csakugyan így felel a kérdésekre, sőt állandó humorral a TIT anyókák és az ismeretlen eredetű fiatalok rajongva tapsolnak nekik. Tulajdonképpen a népművelés meg a becsület lovagjává kiáltják ki. A szünetben Tóthné Epstein Erzsivel oda is járulunk az ünnepelt elé. A fiúk meglógnak, de engem Gombos Kati mellé tett kabátom nem enged. A második részben egy bájos ifjasszony mellé ülök, kinek folyton könnyek csorognak a szeméből. Sinkovits náthásan is dörgő hangon mondja el záradékként Mózes testamentumát majd a sarokból a Közelebb, közelebb, Uram, hozzádot énekli egy amatőr kórus. Láttam Bibóékat, a révfülöpi Hajdú Margitot. Dezső bátya- ahogy ő szokta mondani, egyszerűbb volt a szokottnál.
Simon Pistával léptünk ki a Múzeum utcára, azaz javaslatára a Múzeum kávéházba. Ledöntöttünk 2-2 konyakot. Hallgatom a fiú panaszos monológját a nagy sivárságról, a bukóban lévő Aczélról, aki azért behívta, meg is ajándékozta őt. (Sárika jó érzékkel föltételezi, hogy Pista szövegében most is voltak ilyen fordulatok: "Megmondtam neki... Ide figyeljen, így meg úgy!")
Hernádi operációja egyelőre elmarad. Däniken új könyvét forgatja.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap