1974_11. [2]

Fodor András naplója - 1974. november 1. péntek

Álomínségemnél erősebb Kokoschka stílusa, mondanivalója. (A fordító, Bor Ambrus is gratulációt érdemel az Életem fordításáért.) Nem is tudom, találtam-e még kortárs művészt a nagyvilágban, akinek az arcom útjai ennyire fontosak lennének. Mennyire igazolja Fülepet s általa engem is, kivált az összegző fejezetekben, ahol az emberközpontú, görögök megvalósította művészet alapelveit úgy fejti ki, ahogy ösztönösen magam is tenném.

Csűrösnek vallok minderről elsőként, ki szerencsére kiszabadult az Irodalomtudományi Intézet feladatainak jármából. Jót beszélgetett Béládival, ki nagyokat legyint már a korábbi beszentelt nagyságokra, s kezdi belátni, hogy a prózában Hernádi és Mészöly az izgalmas.

Ad notam Hernádi! Meglát az Astoria kirakatüvegén át, s behív a Kossuth Lajos utcából. Elmondja a Konrád - Szelényi- Szentjóby-féle történetet, mellyel a Szabad Európa bekürtölte az étert. Ő a vallatáskor teljes nyíltsággal beszélt. "Velem sok mindent lehet csinálni, becsukni, megverni, megölni, de hazugságokra kényszeríteni nem... én világhírű író vagyok..." Orbán Vilmos főhadnagy végül is belátta, nem kényszerítheti a tanút hamis vallomásra. Kimenet a folyosón a falnak szembefordítva állt Szelényi. Gyula a lélektani próbát is jól állta, mondván: - "Szia, Iván, mi van, hogy vagy?"

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Hodován Péter [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1974. november 25. hétfő

Bejön hozzám Rákos Sándor, s személyesen adja át tanulmánykötetét. Ezt rokonszenvtüntetésnek kell nyilvánítanom, miután tapogatózó kérdésemre se lóg ki válaszaiból semmiféle érdek lólába. A mimózaként érzékeny pályatárs most úgy mutatkozik, mint aki felülemelkedett az irodalompolitika és az egyéni érzékenységek csip-csup ügyein. Látszólag, mintha a József Attila-díj ügye se érdekelné olyan életbevágóan, valójában pontosan tudja, hol vágták el a lehetőség szálát. Ámde megígérték ugyanott az idei kárpótlást. Utólag valami jóleső emlék marad bennem a látogatásról: végtére egy tiszteletre méltó idősebb pályatárs látogatásában volt részem.

Bajza utcai elsőkötetes esténket majdnem elmossa az eső, Kormos, Lator jelen van, eljött Tatay és Jékely is. Péchy Blanka - már nem először - ugyancsak eljött. Megjegyzést is tesz Győrffy Lacira, hogy nem nyitja ki eléggé a száját. VenczeI Verával elégedett.

Ami szépet, jót lehet, beléveszek bevezető szövegembe. Zsoli irigyel is, milyen jól beszélek szabadon. Az ő Albert Zsuzsáról mondott szövegén mindenesetre túltesz a Szőllősiről lelkesen prelegáló Vajda Kornél. A versek is olyan meggyőzően hangzanak, hogy Jékely többször odasúgja: remek... Ez a legjobb magyar expresszionista. Rá tudjuk venni a két költőt, hogy maguk is szólaljanak meg, ettől igazán meghitté lesz az este. Utána a barátkozó beszélgetéseken is lemérhető ez a jó légkör.

Zsoli vezet bennünket, esernyője alá fogadva Vajdánét. Az Újságíró-klubban egész asztalt foglalunk. Zsoli köré odaverődnek nyomban László, Kormos Pista, Albert Gáborék. Én előbb Szőllősivel, majd Venczel Verával elegyedek beszédbe. Nyílt és kedves teremtés, dícséri Czigányékat, akikkel egy házban lakott. Pista kedélyes dörmögő hangját, százszor elmondott anekdotáit szívesen nyugtázom az alvégen.

A fiatalokkal még tovább maradok. Hosszan tárgyaljuk Szőllősivel a mai líra állapotát. Bizonyos, hogy ez a fiú nem tartozik bele a Nyírségből jöttek Váci-epigon csapatába. Jól mondta Kornél, hogy a táj Szőllősinek csak anyag, mégis tetszik, hogy a purista támadókkal szemben védi Vácit.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek I. Napló 1970-1974.

Digitalizálta: Simon Bernadette [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.