Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Mint életem nehéz napjára, úgy készülök a maira. Ehhez képest nem ébredek frissen. Kilencre várom Mendöl Zsuzsát a pécsi múzeum munkatársát. Ő van megbízva a várkonyi Fülep-múzeum berendezésével. Fényképeket válogattam neki, ötleteket, tanácsokat adok.
Bent a fiúkkal rumot iszom. Nem használ állapotomnak. A Sport moziban megnézem Bulla belépőjével a Holnap lesz fácán című Sára - Páskándi filmet. A sztálinizmus sőt a kádárizmus karikatúrája. Ügyes szatíra, sok malacsággal. A Jutalomutazás azért jobb volt.
Matyihoz viszem vissza cikkét. Dicsérem az erudíció és az indulati ív erejét. Még mindig nem vagyok egészen rendben, a megivott kávé bőrömre ülteti idegeimet.
Kiadós zápor után 3/4 8-ra érkezünk a Fészekbe. Egy leányiskola osztálya, tizenhárom növendék, Filó Katalin tanárnőjük vezényletével engem vár. A bejáratnál ugyanis teljes a káosz. Laci külön meghívókat helyez el a portán. Mátrai Eszter izgatott, Garamvölgyiné egyedül képviseli a hivatalos írószövetséget. Nyolckor már telt ház van. Latinovits extravaganciája ma elviselhetőbb. Avar, mint később kiderül, nincs formában, az ifjak (Káldi Nóra, Cs. Németh, Tímár Béla) sem fényeskednek. Ám zsúfolt és forró a nézőtér, könnyű benne hangot fogni. Mire beballagunk Lacival, már mindenütt állnak a faburkolatos falak előtt. Sok ismerős, sok jó arc.
A műsor eleje így véglegesült: Csoóri bevezetője. Aszály (Avar); Szeretők, Jártam én koromban, hóban (Káldi Nóra); Víg esztendőkre szomjas (Tímár Béla); Ballada, Deres majális (Cs. Németh); Csodák csodája (Tímár Béla).
Csoóri kevésbé hatásosan olvas, mint amilyen jó a szövege. Avar nem úgy pendíti az Aszály első sorát, ahogy az általam képzelt mottóként kívánatos volna. Szokolay Nagy László-dalai után Latinovits remekel A város címerével, s A föltámadás szomorúságával. Csernus Mariann szépen, pontosan mondja a József Attila című verset, Latinovits elbohóckodja A nagy atlanti homálybant. S nem szól igazán megrendítően Avar hangján Az országház kapujában, 1946 sem. Sebőék szünet előtti Himnusz minden időben zendítése szépen szól.
Lacin a második részben sokszor látom a feszült, szinte izgatott érdeklődést, főként az apjáról szóló verseknél (A sasorrú temetése, Apánk a másvilágról). Eközben egyszer odahajol hozzám: - Jól megszerkesztetted... A Sebő együttes két zenélése közt három vers hangzik el még. A legemlékezetesebb Csernus a Szépasszonyok mondókáival. Kormos Pista következik ez alkalomra írt, Nagy László feje című háromrészes versprózájával. Mélyről fölrezgő bársonyos szomorúság van hangjában s a testvérvalló hűség tanúságtétele, mely a forró ünnepiességet már-már szakrálissá emeli. Legalábbis ezt érzem, amikor a boldog László, elmondva Ajándék című rövid zárókölteményét, alig tud kimozdulni a köréje záródó tapsból.
Búcsúszavaimat az ő Bordalával és Arany szavaival nyomatékosítom: "Bakonyalján ma vakmerő vagyok..." Kívánjuk, hogy a mai magyar Bakonyunkban is maradjon vakmerő mindvégig.
Nagyon jó a hangulat. Egy kislánytól én is kapok virágot. Az írószövetség fizette pezsgő után kiülünk a kerti filagóriába. Mellettem Tornai, Bisztray, Csűrös, Domokos, Bella, Ágh, Kormosék. Az ünnepeltet Szegedi Erika, Sára Sándor és Csoóri környezi. Ott vannak testközelben Koczkásék, Kiss Feri, Panek Zoltán is. - "Én csak száraz kenyeret eszem..." - viccelődöm a fiúkkal, valójában mindenünnen elégedettséget hallok. "Nagy este volt." Elég nekem a tudat, hogy nélkülem nem lehetett volna.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap