Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Nehezen vergődök be az írószövetségbe. Garamvölgyiné beteg ugyan, de bejött, nyugodtan el tudunk beszélgetni. Óhatatlanul Simon az első téma. Már alig van olyan állapotban, hogy vendégeket fogadjon. Garamvölgyiné emlékszik -, vele még nem régen Bazsiba is kiment. Egész nap jól bírta magát a fiú, mutatta a kertet, mit hol írt. Egyszer elszólta magát: - Azt hiszem, valami nagyon nagy bajom van. Máskor ugyanarra a bajra gyanakodott, ami Vietnam után két hétig 40 fokos lázzal nyomorgatta. (Emlékszem, voltam nála akkor a Kútvölgyiben. Én is összefüggést látok hajdani és mostani baja közt.) Az orvosok nem tudták megállapítani, mitől volt a heveny láz. Akkor ugyanott, a máj körül érzett fájást. Lehet, hogy ez okozott most húsz év múltán rákot?! Bámulattal és irtózattal hallgatom Marika beszámolóját. A család állítólag föl van háborodva a halálos kór hírének kiszivárgása miatt, de hát hogy lehet ilyen botrányos leromlást titokban tartani? Persze a rosszhiszemű kommentárok szerint a képviselővé választás esélyét féltik. Mit ér az újra kitöltött okmány, ha elfogy az élet?
Ágh Pistával találkozom még. Nagy elismeréssel szól bátyja estjéről. Juhász csakugyan azért nem jött el, mert félt az ellene tüntetőktől, a Kiss Feri-féle ellenkortesektől. Hát bizony ezzel mégiscsak szembe kellett volna néznie. Ágh után Bulla Karcsi ül az asztalomhoz. Jókedvű, Kis Pintér megdicsérte novelláját a mai És-ben.
Domokos Matyival a Múzeum Kávéház teraszán diskurálok, de a sok előzetes ivástól már olyan a fejem, mint a lyukacsos sajt. Keresztury könyököl le asztalomra, átadva az Itt születtem én ezen a tájon antológia első rendelt kéziratát.
Az esti vendéglátáson otthon valamelyest rendbe jövök. Erzsinek csinos, hegyes kis hasa van, fiút jósolok neki: Marcit. A jó Seguin konyakkal többször tósztozunk Karcsi könyvére, gyerekére. Búcsúzáskor mondom neki, több "parainezis"-t nem kap tőlem, hiszen amire Fonyódról visszatérek, már atya lesz.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap