Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Domokossal kezdődik a nap. Barnára füstölt arccal vidám szörnyűségeket mond a kiadóról (mely már szinte nincsen), Illés szenilis cselekedeteiről. Szabó Lőrinc-cikke benne van a Kritiká-ban, ettől olyan fölhangolt ő maga.
Csanády Jancsi (tegnap hívott) most már sokkal nehezebb kedéllyel ül le velem szemben. Most ő mondja el ama szorongásos álmát, amikor a tűzfalon kapaszkodva igyekezett hozzám bemászni. Ad egyet legutóbbi kötetéből (Forrásponton, 1971), nekem szóló verses ajánlással. Ilyesmik vannak benne: "óh, jöjj idő, tenyerelj vállaimra, / érezzem teljes súlyát / az egész életnek. / Botlásaimat töröld el, / emlékük alvadjon fénybe..."
Nagyvonalú hangsúlytalansággal veszem tudomásul, mint az egész új helyzetet. Próbálok neki tanácsokat adni. Mutatja kislánya fényképeit. Igyekvésében, a régi emlékek nosztalgikus idézésében megtalálom az embert.
Hanem most már nyakamba zuhant a Stravinsky-korrektúra. A délutáni szerelmi légyottra kéretőző párt még befogadom, de a vidéki szálláskérőt már elutasítom, különben elúszna egész esti munkálkodásom.
Harmadjára szólítás nélküli hang hív borozásra, születésnapi gyülekezetbe. Védekezem, mint szűz lány a csábítás ellen, ráadásul azt se tudva, ki a csábító. Végre, mikor búcsúzóul a hegyes-sisegős sajnálomat hallom, mely inkább így hangzik: sajnélom, ismerek rá Nagy Lacira. Hagyom hát tovább beszélni, miért olyan fontos az összejövetel. - Sok mindent rosszul csináltunk, jobban össze kéne fogni... A Simonnak se kellett volna meghalnia, csak egyedül maradt... Sorolja, kiket hívott meg, Juhászt milyen hosszan kellett agitálnia. Végre engedett, azzal a föltétellel, hogy egymás mellett ülnek majd. - Bata nehezebb eset, vele, úgy látszik, külön kell majd tárgyalni.
- Szállj be egy taxiba, és gyere! Mutasd meg az arcodat legalább egy órára. Erre a kérlelésre végül engedek. Zavart figyelésemre jellemző, hogy a lakásra megyek, oda viszem az üveg Pliszkát. Még jó, hogy András-Bundi otthon van, eligazít a Rózsadomb étterem teraszára. Oda már valóban taxin érkezem. így persze minden másként alakul: nincs keveredés, csak talált hely, ahová leülhetek. Sorra kezelek. Lacival, Juhásszal, Bodnárékkal, Czinéékkel, Kiss Feriékkel, Ághgal, Takács Imrével, Koczkásékkal, Kormos Pistával, Budai Ilonkával és férjével, Zelnik Jóskával, Csoórival, ki mellé Kósa Feri és Sinike telepszik le. Az asztal körüli összeszokottságban nem érzem az egymás közti szabad kapcsolódás otthonosságát. Ágh Pistával tudok legközvetlenebbül beszélni. Kapunk bort és vacsorát. Közben Juhász emelkedik az ötvenéves ünnepelt köszöntésére. Szavai valahogy külön vannak tőle: - Szégyenkezve, egyik temetőből megyünk a másikba (célzás Lengyel József friss halálhírére) ... de itt most másról van szó... tudjátok, Nagy László nagy költő... örvendjünk, és cselekedjünk mindig együtt, sohase külön...
Hallok a bazsi temetésről. Rengetegen voltak, a népet a kordon mögé rekesztették, de áttörték a kordont. Csoóri Sanyi büszkén említi, hogy ő nem állt szóba Aczéllal.
Mielőtt Budai Ilonka újra dalba kezdene, Nagy Laci egyszerű köszönő szavai után, ideiglenességemet szentesítve, tőle elbúcsúzom és csöndesen meglépek. A társaság záróra után még Kiss Ferihez készül. Mondta, hogy múltkor a Fészek-est után is így történt. Latinovitscsal föl akartak hívni, de tudva, hogy kora hajnalban elutazom, kegyelmezően lemondtak rólam. Most hát Igor kegyelme alá kéretőzöm.
Kormos jön hozzám, az Astoriában ülünk le, mint tíz-egynéhány évvel ezelőtt. Ugyanolyan bordó kockás inge van, mint nekem. Ahogy történeteit hallgatom, elpárolog felgyűlt rosszallásom. Ha "sztárolja is magát" - ahogy mondják rá józan ítélőkészsége megmaradt. A Kiss Feri- Bata-ügyben éppen úgy, mint Juhász dolgában. Volt alkalom a tisztázásra. Feri a zebrán visszafordult miatta, leültek. A barátság kritériumát vitatva, amikor a hűségről került szó, Pista ránk hivatkozott, Lászlóra, Matyira és rám, aki tudja, jobb barátja vagyok neki, mint ő nekem. A Bandi ebben a dologban szent - mondta Feri, de ami Pista iránti érzelmeit illeti, egy szóban tudja összefoglalni: imádja. Pista, ha igaz, ettől megborzongott, mondván, hogy ilyet csak Rátonyi Robitól fogad el egy operettben. A Berek Kati-ügy tisztázását azzal mismásolta el Ferenc, hogy Berek nincs, meghalt. Erzsiké mindenkit kiütött. Miután Pista kötötte magát, hogy az Új Irás-nak csak olvasója akar lenni, Ferenc nyolc régi versét válogatta be a következő számra.
A Nagy László-féle televíziós riportról azonos a nézetünk. A tegnapi együttlét folytatásából legérdekesebb az étterem előtti várakozás volt. Egy rendőrkocsi lassított, fenyegetőzve szólt rájuk a belőle kiszálló: oszoljanak, mert "balhé fog lenni". Czine közben mosolyogva intett taxiért. - Maga ne integessen, amikor rendőrrel beszél! - Miért, talán zajt csapok vele? - Igazolja magát! Amikor azonban látták, hogy egyetemi tanár, elsuttyantak a kék autón.
Őszintének érzem, ahogy Pista "a Pityut" sajnálja. Amikor a könyvhétre menet Galsaitól először hallotta a baljós hírt, elszorult a torka és sírva fakadt. Csak Szeverényi Erzsi halálakor érzett hasonlót. (A tegnap estéből tehát Lacira és Kormosra egyaránt szívesen gondolok.)
Fél háromkor a Kisposta eszpresszóban Víg Rudinak számolok be versillusztrációkkal Indiáról. Elégedett a fiú. Vele van egy Móricz Sándor nevű festő. Szimpatikus, értelmes. Beledről származik, mint a Mátisok. Van is M. nevű rokona.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap