Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Megígértem Szigetvári Jancsinak, hogy kiállítását megnyitom. Kóka (ahogy a Jankóka név természetes rövidülése folytán mi nevezzük kaposvári kisdiákkora óta) nyolc évig állt velem a sor végén a három, négy legalacsonyabb közt, mindig nagyon jó humorú, szeretni való fiú volt. Özvegy anyja, nagynénje, két bátyja is nagyon kedvesen, szinte rokonként bánt velem. Egyetlen városi polgárcsalád, ahová igazán bejáratos voltam. János önképzőkörömnek is aktív tagja lett. Közös eredményeinkre büszkén levelezett is velem, s amit sose feledhetek, jó néhány számtanleckémet segített megoldani. Már csak azért is jöttem készségesen a közben Ybl-díjassá lett építészt dicsérni.
A színház melletti lebontásra kerülő Hírlapolvasó, ama Kis Galéria, melyben a szerény volumenű kiállítást fölszerelték. Első látásra nehezen hinném, hogy annyi ember gyűlik majd oda, amennyi. A nem építőművészeti jellegű műveket Fülöp Mihály pécsi színész osztálytársam és Vári Éva adja majd elő.
Fél órával a kezdés előtt már telt ház van. Tüskést, Bertók Lacit sikerül elkapnom. Tibor szerette volna, ha Szilágyi Istvánt Pécsre csábítom. Tegnap beszéltem vele, Pesten van, de gyógykezelésen, így csak hozzám jövetelét ígérte meg. Laci ellágyultan köszöni levelemet, mely pontosan a 40. születésnapjára érkezett. Megállapodunk, hogy az ünneplés után mindkettőjüket meglátogatom, de János a szállásadó jogát magának tartja fenn.
Ahogy bevonulunk, mindjárt látom a Szigetvári családot. A mama operációja után, 80 évesen is hasonlít még régi magára, és Sári húgán is kackiásan áll a kucsma. Sándoron jobban látszik az idő (Gyurkáékat később találom meg, ők már nagyszülők).
A bemutatott irodalmi művek nem hatástalanok, jól készítik elő felolvasásomat, melyben azt is kimondom: "a pécsi építész útja a somogyi diák szellemi próbálkozásainak bővített, javított, semmiképpen se méltatlan folytatása. Régi szemfülességéhez morális komolyság, racionális tisztánlátás, nyilvánvaló tehetség társult, amikor, fényképezőgépével a csillagtól elvált fényes ragyogást igyekszik híven megörökíteni. A dolgokat humoros fonákjára fordító, játékra, csínyre mindig kapható egykori diák az árvízi helyreállítások s más társadalmi munkák vállalásában érett jövőnkért is felelős férfivá. Publikációinak gazdagsága pedig arról tanúskodik, hogy közös eszközünk, a toll iránt sem vált hűtlenné".
Itt van Takács Gyula, Bihari Ottó akadémikus, Pemics. (Tillai, Csete György azonban hiányzik.) A fogadáson a konyaktól ugrós kedvem kerekedik. Örülök, hogy osztálytársamnak annyi balszerencse után sikere van ma itt, hogy általa a somogyiak, lám, ismét rászolgáltak az elismerésre. Takács elnökhelyettes megjegyzi, az én utam Pécsre Tibor szívének kapuján át vezet, de ebben a megjegyzésben már nincs szemrehányás. Bertók, meglepetésemre, most tud először személyesen beszélni a baranyai művelődés gazdájával. Mondja is neki friss panaszát, hogy könyvtárban vissza akarják vonni szabadnapját.
Meglépek Lacival hozzájuk, a Munkácsy utcába. Vidámságunkat Erzsi is átveszi, vései pálinkával és igen finom szendvicsekkel kínál bennünket. A baráti egymásra találás euforisztikus közegében még pesti pletykákkal is csitítani igyekszem Laci elégedetlenségét. Kóka hamar jön értem. Ő semmit se ivott, hebegő, professzoros szórakozottságából mégis az látszik, mintha kicsit bepiált volna. Visz családjához a Surányi út 12-be. Ez egy hatalmas, de elhanyagolt lakás. Andi és Stefánia mellett itt láthatom meg a 17 éves Katikát. Színe apjáé, de az alak és forma anyjára, az első feleségre emlékeztet. Étkezésünk sietős, mintha Kókában az idő gyorsabb szerkezetre járna. Csak tíz óra után sétálok át a 25-ös számú házba, Tiborékhoz. A vendégszoba új, igen szép fehérmintás huzatú bútorokkal van berendezve. Anna gyorsan visszahúzódik, mi vörösbort kortyolva hányjuk-vetjük teendőinket. A Testvérmúzsák kézirata megint itt van. Vitányi Iván általam inspirált jelentése is abszolút pozitív most már. Nyelvemen van, de nem árulom el, hogy a könyv megmentője voltaképpen én vagyok. Tizenegykor kerülök vissza szállásomra. Elkezdem olvasni Szakály Ferenc Mohácsról készült tanulmányát, de az álom erősebb.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap