1976_06. [1]

Fodor András naplója - 1976. június 4. péntek

Kaposvár Fonyód

Meglátogatom Wilhelm Rudit a neki ajánlott könyvvel. Mamája a tésztát készíti az ebédhez, ő maga fogatlan, beesett szájjal elhanyagoltabb, mint valaha, de elméje meglepően friss. Hegelt olvassa és Fülepet. - Csakugyan nagy ember volt - mondja az utóbbira. Nála a mondatokban az idegen szavak, terminus technikusok nem csattognak úgy, mint egy rossz puskazávár.

Szemerkélő esőben látom, hogy a könyvsátraknál van a könyvemből példány. Néhányan oda is gyűlnek dedikáltatni. Elsősorban Kelemenék, meg egy Vaspróbás verselő, Lehőcz Rudolf. Velük megyek be a Kapos eszpresszóba, ott talál rám Papp Árpád. Rómában, Palermóban szerzett tapasztalatait szarkasztikus-vehemens módon, keserves tanulságokkal összegzi: Olaszországban szinte anarchia van, de ha győz a baloldal, az sem lesz pozitív megoldás. A tőke, de saját hatalomátvételük is bukást érlel. Szicília legszívesebben leszakadna Itáliáról. Van aztán mondanivalója a kinti magyar kulturális politikáról is. Köpeczi Rákóczi előadását a Magyar Intézetben tízen hallgatták. Filmbemutatókon bezzeg népes, de érdektelen közönség fecseg. Végül fölpanaszolja, hogy kötete - mely még mindig nem került elő - Tranzi című záróversében miképp lett megcsúfolva.

Kelemennek annyi biztató hírt tudok mondani, hogy a Móra Könyvkiadóban megmaradtak kiadatási esélyei. Kormos ugyan hosszú magyarázó levele után se törődött a kézirattal, s a továbbiakban Pinczési Juditon kívül mást nem is adat ki, de Vasy Géza szerint egy-két éven belül lesz Kelemen kötet. [Csak 1980-ban lett. F. A. 1994.]

Nem nagyon bíztam a kaposi vasutasokban, de harminc-egynéhányat mégis sikerül érdekeltté tenni. Akad autentikus kérdés is: a Sínen járni vers szimbolikus jelentéséről. A konyhafőnöknő Fülöpné pedig nagy irodalombarát; a lánya Kelemen évfolyamtársa és tisztelője. Némelyik egyenruhás utólag nyíltan kimondja, egész jó volt ez az együttlét, jöjjek el máskor is.

Ami időm maradhatott volna még Rudira, elveszi Pellérdi és Szita irodalmi berkekről való érdeklődése. Háborgásukat is közlik velem Bata miatt, ki a fonyódi megnyitón vad dolgokat mondott. Mondta például, hogy Illyés mára jelentőségét vesztette. 1934 és 1944 közt volt irányadó. Nem igazi költő, a Puszták népén kívül nincs jelentős műve. Ennél részemre érdekesebb Pellérdi személyes vallomása önmagáról. Ő nem csak szavalt ifjú korában, verseket is írt. Dózsa című hosszabb költeményének hűlt helyét a Csillag-hoz kerülésemkor még megtaláltam. - Rossz volt az a vers, és letettem a tollat - mondja ki határozottan.

Amíg legjobb embereiben van indulat és önismeret, Somogy nincs elveszve.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Plachy Melinda [2014.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.