1976_07. [5]

Fodor András naplója - 1976. július 2. péntek

Nem sikerül még az egyvégtében alvás, de elég jó kedvvel megyek a feldúlt Kálvin tér felé. (Most a Múzeum körúti síneket szedik föl.) Munkatársaimon kívül Csűrössel, majd Hernádival találkozom. Míg Miklós kézirataimat olvassa, én az ő arcát. Úgy látom, végig elégedett. Legerősebb sorozatomnak tartja a mostanit. Ahhoz is van ereje, hogy a neki emlékezetesebb részleteket kiemelje. Nagyon dicséri a Gesztenyeerdőt, a Dido és Aeneast, a Panorámát. A gyenge pontokat ugyanott tapintja ki, ahol Sárika, de nincs szíve igazán bírálni. Dicséri a képek szugesztív erejét ("bagolyszemekben hull a hó", a fehér törzsű gyümölcsfák "mint zoknis lábú gimnazista lányok"...).

Következő szemlészem Gyula szokása szerint három csoportra osztja a termést. Leghátul kullog a Tyri Fjord. Elöl viszont hosszú sorban a Malom, Panoráma, Dido és Aeneas. Nem! Gesztenyeerdő, Berzsenyi-ünnep, Felhő, Álmatlan álom, A diák visszatér, Tovább, Kép­sor, Lakomák. A többi hét a középső csoportban. Amit Gyula most fennen emleget: a filozófiai tömörség, hogy a gondolatiság és tömörség együtt gazdagszik...

Fábián László írt előttem könyvet Stravinskyról. Küldtem neki dedikált példányt, s ma délutánra igen kedvesen meghívott a laká­sára.

Igen, ő állt előttem egyszer a Rádió pénztáránál. Kopasz, idős ember, de van humora, lendülete. Egyszál maga él, gyerekei se voltak, csak oldalági rokonai. Minap volt a Jankovics-telepen "kishúgánál", aki nem más, mint a híres kaposi Polonyi doktor Reminiczky Erzsébet nevű felesége. (Ady-reminiszcenciák című disszertációja megvan a könyvtáramban.)

Elmondja, mennyire élvezte könyvemet. A Retour á Bachhal és a szerializmussal való szembesüléssel ugyan kevéssé foglalkoztam, de tudja ő, hogy megy az ilyen könyv írása, mi mindent kell húzni, rövidíteni.

Amire válaszlevelében célzott, a sok minden, amiről beszélni akart velem: Kodály engesztelhetetlen Stravinsky- ellenessége. De őneki senki se volt jó, Debussyt is, kis jelentéktelen szerzőként veregette vállon. [F L. másik műve, melyből eredetileg - még az ötvenes években - megismertem: Debussy és művészete, Pantheon Kiadó, 1926. F. A. 1994.] Látta, amikor a Palestrina-kórus énekelte a Zsoltárszimfóniát, K. Z. tanítványai körében hogy morgott, micsoda pofákat vágott. Bartókra is féltékeny volt, de ennek nincs írásos nyoma - szerencsére! A korabeli zenekritika Stravinsky- ellenessége tehát Kodály kívánságára történt. Bartók viszont égő kíváncsisággal valósággal rajongott érte. Neki Bartók levelet adott, hogy Párizsban Ravellel beszélhessen. Amikor visszajövet be akart neki számolni kinti élményeiről, ez a szűkszavú ember csak I. S. zongoraconcertójára s a szerzőre magára volt kíváncsi: - Tényleg olyan nagy a bal keze? Hogyan játszott? Mennyire Bachos a mű? Amikor közbevetve akart valamit Ravelről mondani, ő ismét csak Stravinskyra terelte a szót.

Bartók különben nem volt féltékeny, ő fölötte volt az ilyesmiknek. Fábián egy ideig a Universal cég jogi képviseletét látta el, kortárs zenei bennfentessége főként innét eredt. Stravinsky 1926-os budapesti hangversenyén megkereste őt Hungária Szálló-beli lakosztályában. Nagyon szép balerinaszeretőjével lakott (nem Vera de Bossettel!). Izgatott volt Telmányi tehetségtelen vezénylése miatt. Legszívesebben megszökött volna. A koncerten aztán minden ren­deződött. Igor úgy ugrott föl a pódiumra...

Megtudom, hogy vendéglátóm eredetileg zeneszerzőnek indult, de felesége meggyőző intelmére átnyergelt zenei írónak. Te kinél tanultál? - Senkinél. - Amatőr vagyok... - Ne beszélj! Kétoldalt megragadja, majd rácsap a szék karfájára, miközben tovább rémisztem őt: Partitúrát se tudok olvasni, hangszeren sem játszom... Ez lehetetlen! - De hiszen úgy kezeled az idiómákat! - De összhangzattant csak tanultál?! - Azt sem. - Ragadt rám sok minden.

Ámulatból később se tud öreg barátom kikavarodni. Amikor rokonai visszatérnek, szedelőzködöm. - De ezt meg kell ám ismételni - mondja, s még búcsúzóul is dicsér bölcsességemért, hogy életemet így tudtam alakítani.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Tarr Zsófia [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1976. július 6. kedd

Amint sejthettem is, Lakatos Andris latolja meg a verseket legalaposabban. Kiváltképpen méltatja a Képsort, a Gesztenyeerdőt s a Panorámában a korszak összegző kritikáját érzi. Szerinte Fülep árnyéka nagyon is rajta van látásom természetén. (A Kép és valóra ez föltétlen igaz.) Azt is megfogalmazza, hogy a megistenülők mezsgye­határán belül, az elemzésben voltaképpen én vagyok a szabad. Ugyancsak kimondja, mindjárt a "fölmérés" elején: keserűségem már egyenlő a derűvel.

Ötkor gyülekezünk nálunk, akik délelőtt már találkoztunk egy­mással, Vince tiszteletére. Kányádi csak egyedül jött, mondván, felesége nincs jól. Egyébként reggel Révfülöpre mennek, ezért amit tegnap nagy nehezen megígért, hogy velünk tart innét Bisztrayékhoz, máris visszavonja. (Első kolozsvári beszélgetésünk óta tudom, nem állhatja Ádámot.)

A nagyszoba két karosszékében ülve beszélget a két határon kívüli magyar. Az érkező Vajda Kornéllal inkább csak szemlélői vagyunk az ő furcsa összhangjuknak. Sándorban most is az optimizmus dominál, noha a románság életerejéről nagyobb véleménnyel van, mint mi. Legnagyobb problémaként emlegeti, hogy hatmillió cigányt is számlálniuk kell. Ezredfordulóra -jelenti ki tudatos frivolan - az nyeri meg a játszmát, aki asszimilálni tudja őket. A nemzet egy árnyalattal netán barnább lesz.

Ádám hatalmas faragott asztala körül jól elférünk. Emese egyre szépülő kis erdélyi babaként gyüszmékel köztünk. Andrison különös felszabadultságot látok. (Oka vagyok én is, mert amikor haza­ment, Éva is látta rajta a változást. - Olyan jó volt a film, amit láttál?! Verseim öröme ült ki az arcára...) Együttlétünknek külön súlyt ad, hogy Vekerdi Laci, kit iniciálásomra alaposan megtárgyaltunk, miért nem lehet generációnk Németh Lászlója, pedig... - személyesen is megjelenik körünkben. Méghozzá nagy formában van. Akár Jelenkor-beli Mohács összegzésében, kinek-kinek megadja a magáét. Szakály Feriben például Szekfű szócsövét éri tetten. A fiúk a Berzsenyi- élményt osztják meg oslói emberünkkel, ki sokkal oldottabban van köztünk most, mint tavaly.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Záhorszki Péter [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1976. július 8. csütörtök

Fonyód

Kormosék 11 felé tűnnek föl. Márta ősszebb, Luca barnább és anyjára emlékeztetőbb. Sárika el van bűvölve tőle: "Olyan, mint egy cica." Nekem az tetszik, ahogy a mássalhangzókat torzítja: (Fotov Távit). A nők kimennek a strandra, mi, három férfi meg az Egyesült Izzó üdülőjéhez. 1944-ben jártam itt utoljára, az akkori "Lajos-lak"­ ban. Udvardi háziasszonyi boldogsággal fogad bennünket. Képei ragyognak a fények alatt, különösen a Kő, amelyikre messziről lehet rálátni. Azt elhiszem, hogy ezek a művek Északon különösen hatásosak lennének. Kávét, üdítőt kapunk. A szervírozó lányok egyike Vidovics Ildi. Pistából rögtön előtör az emlék. Ennek a kislánynak mondta Dávid: "Addig nem lépek le a lábadról, míg nem mondod, szeretsz..." Holnap nagy fölhajtás lesz, mondja sokat sejtetően Erzsi, ki Péter Mártát első kiállításrendezőjeként adorálja.

A magasparti látvány után nekünk, férfiaknak is jut egy óra fürdés. Az ebédhez már a kis kerekasztalt is be kell hozni Jánosnak, Lucának.

A három költő után érkezik a negyedik. Pista a Nagy László-s erdélyi kirándulást idézve szapulja Kiss Ferit, akit csak a báránybőrök érdekeltek. Bezzeg őt - aki még itt is odasúgja Magdának a hársfa alatt: Tudod, hogy imádlak... Sándor hosszan fejtegeti Kallós dolgát. Segített őt a börtönből kiváltani, járt vele Moldovában gyűjteni, a lészpedi cselédlánynak valót is akkor találta.

Délutánunk megkoronázása a hajóút Badacsonyba. Vince ragaszkodik hozzá, hogy a Hableány teraszán ő fizesse a vacsorát. Az abrosz lyukas, foltos, halétel semmi, de a hagymás rostélyost gyorsan hozzák. Vendéglátónk 40 forint borravalója után a főúr még azt is megkérdi: Volt-e valami probléma?

Csöndes hajón, fekete vízen hajózunk vissza. Gyerekeink itthon vígan vannak. Trine, János Laci sógor ölében.

Vince egyenességére jellemző, hogy kimondja: őt elfárasztotta ez a nap. Sárikát is, de elégedett mindhárom vendégpárossal.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Szilágyi Edina [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1976. július 19. hétfő

Fonyód - Bece-hegy

Fél tizenkettő felé érkezik a Takáts Gyula-filmre készülő televíziós stáb, a szerkesztő Bihari Sándorral. Nagypál Endre, a vállalkozó rendező, nagy hajú, bajszos, Lázár Ervinre emlékeztető jelenség.

Ebédelni szeretnénk a Deltában. Rengeteg a hely, rengeteg a pincér - semmi kiszolgálás. N. E. hiába próbálkozik jelekkel, kérelmekkel. - Tizenkettőkor indul a konyha... - mondják. De amikor utána se jönnek asztalunkhoz, hatalmas erővel földre csap egy poharat. A főpincér, nyakában kereszttel ugyancsak basszamozik. Előkerül az üzletvezető, följelentéssel fenyegetőzik. Nagypál panaszkönyvet kér, de a füzet nincs hitelesítve, nem ír bele. így indul - elég jellemzően, együttélésem a tévésekkel. János, meggymárkabajusszal a szájsarka fölött, tanúja mindennek.

Egy órakor végre útnak indulunk Keszthelyen át a Szépkilátó (Győrök) felé. Ott lebzsel a stáb műszaki része. Ők már találkoztak Gyula bácsival, ki a helyszínen (pár száz méterrel odébb) matrózos ingben, gatyában, borral, barackkal fogadja a társaságot. A málnahordozók közt iszonyú pofák vannak. -Összehajtható tábori fapicsa - mondja az egyik nőre Sándor. A rendező és Schnöller Géza operatőr normálisan viselkedik, mindkettő akceptálja, hogy a környezetet a portré részeként kellene beiktatni, de nekik az alsó pince melletti stáció jobban tetszene. Csakhogy annak közelében ma reggel építkezni kezdtek. Jobb volna fentről befogni az öblöt. Ez viszont Gyulának nincs ínyére, mert nem természetes helyzetbe kerülne. Ő kint a platón sose szokott ülni... S még hogy valami napellenző baldachint húzzanak a fejük fölé? - Nem lehet megoldani. Én tudom... gyakorlati ember vagyok.

Szó ami szó, fölveendő filmünk hőse úgy viselkedik, mint egy mérges kakas. Hol itt, hol ott ugrál ellene a tervnek, már-már én csitítom, hangolom, pedig magam is eléggé szűkölök. A nap járásának kellő tanulmányozása után abban maradunk, hogy holnap két óra körül kezdünk teljes szereléssel.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Schwarcz Kitti [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1976. július 20. kedd

Becehegy - Keszthely

Fél három felé munkába állunk. A tegnapi sok tanakodásnak mára semmi értelme. Olyan párás lett a szigligeti öböl, hogy háttérként nem alkalmazható. Maradunk hát a két oszlop között. Nyakamba akasztják a mikrofont. Sanyi ötletére Gyula a Száz nap a hegyen egyik versét (A hegy segít lélegzeni címűt) olvassa föl, utána próbálok úgy kérdezni, hogy a Somogyi gyerekkor szóba kerülhessen. Ez persze erőltetett ügyködés. Bihari az első tekercset használhatatlannak tartja. Újra akarja mondatni a verset, engem meg arra kényszerít: bele se nézzek a forgatókönyvbe. Induljunk ki az itteni környezetből. Gyula nagyon mérges, de az indulat érdekes, friss megfogalmazásokat hajt ki belőle, én is utána tudok menni. A második tekercsnél a mögöttem ülő szerkesztő már vállon is vereget. A tabi, kaposvári idők emlékei szinte filmszerű elevenséggel sorjáznak. A Pécsi egyetemi évek adatszerűbbek. Fülep külön megdicsőülése, hogy a tanárok sorában őt említi elsőnek. Kényes téma a vidéken maradás megokolása. A "hogy bírtad ki?" kérdést Bihari utólag sértőnek találja. Végtére Kaposváron is emberek élnek.

A fesztelenségre ügyelés közben nem látom magunkat kívülről, de a kissé didaktikus hangot leszámítva eléggé felszabadult beszélgetőpartnerem. Kivált ott, ahol embert (Lázár tanárt, vagy Rippl Rónait) jelenít meg. Ősz haját olykor kócolja a szél. A rendező biztat: kérdezzem meg, milyen lesz a holnapi idő, merthogy Tapolca felé dörög, borul. Gyula szakszerűen kifejti, miért nem lesz itt ma eső. Fonyódtól Mernyéig lehet, hogy zuhog, de ezen a részen egy csöpp se fog esni. (Be is válik jóslata.)

Fél hat felé abbahagyjuk. A hangulatból, úgy látom, nem dolgoztunk rosszul. Gyula nyakába akasztja a Liberátor-pilótától szerzett harminc-egynehány éves, foszladozó tarisznyáját, ő is jön velünk vacsorázni a györöki Vadász vendéglőbe. Rántott pontyot kérek. Az operatőr Géza ül velem szemben. Igen szimpatikus fiú, felesége Szabó Kinga keramikus. Miatta kérdi, hogy lehetne privátim bejutni a kaposi múzeumba. Volt igazgatója, Gyula erre nem tud felelni. Totális rossz viszonyban van már utódával, akit pedig ő vitt oda, aki a somogyvári ásatások mellett semmivel sem törődik, aki mellől három év alatt negyvenen mentek el.

Ahogy visszaérek szállásunkra a Helikonba, képtelen vagyok be leilleszkedni a félmeztelen külföldiek világába. Elindulok a sötétedő városban torony iránt Sáringer Gyuláékhoz. A nagybajomi tanító fia, aki Szigetvárival és velem ugyancsak a sor végén állt, ha nyolc évig együtt járó osztályunkat nagyságrendbe szedték - alighanem a legnevezetesebb osztálytársunk. Rovaretológusként már régóta nemzetközi hírű. Mindeközben szerény, művelt és szeretetre méltó. Ahogy becsengetek hozzá, ezzel a felkiáltással ölel át: - Van telepátia! Tegnap vette meg, olvassa is már Stravinsky-monográfiámat.

Előkerül a pedagógus feleség is, kit első látása óta igen vonzónak tartok. Jólesik az érzelmi és szellemi légkör, amivel a házaspár körülvesz. Kitűnő könyvtára van Gyuszinak. Némileg büszke lehetek az önképzőkörünk által benne is fölkeltett sokoldalúságra, mert hogy Németh László összes művei mellett gazdag lírai, képzőművészeti és filozófiai anyag sorakozik. Könnyedén beszél Heisenbergről, álmélkodik Fülepen. (Alig tudta beszerezni műveit.) A feleség Marquez Száz év magányát dicséri. Hallom, laboratóriumigazgatóságból az egyetem is magához akarta emelni. 3:0 arányban szavazták meg tanári kinevezését, de a helyi pártbizottság tiltakozva közbelépett. Hogyan taníthatna S. Gy., aki a gyerekeit hittanra járatja? [ Gy. jelenleg a Pannon egyetem rektora. F. A. 1994.]

Szobatársam, Sanyi, elalvás előtt sokat nyűglődik. Nem szereti az írók egymást pocskondiázását, inkább közéjük sem áll. Afféle tömbökön kívüli. Csűrösről nagyon sok szépet hallott az Új Írás szerkesztőségében. Kalász, ki most beszegődött idegen nyelvű szerkesztőnek, azt mondta, ahogy ő, úgy még senki sem írt róla.

S valamit még el kell mondani Bihariról: sok Juhász Ferencet szapuló pályatárs közt, íme valaki, aki rajong érte. Minden vele kapcsolatos negatívumot az irodalmi élet átkos, rosszindulatú híresztelésének tart. Aczélhoz is Csoóri jár vacsorára és Pilinszky futkos minduntalan. Eltörölte a jövedelemadóját? Mért nagyobb baj ez, mint amikor Déryét törölte el? Szerinte nála okosabb, műveltebb, jó szándékúbb ember nincs. Ő soha senki ellen egy kurva szót se mond. Amikor a Tévétől odamentette őt az Új Írás versrovatához, arra utasította, mindenkitől kérjen kéziratot. S hogy tud örülni egy-egy elkészült új számnak. S vannak mégis, akik negligálják invitálását, nem adnak írást. Csoóri még csak nem is válaszolt neki. Csanádi, Benjámin, Nemes Nagy Ágnes is negligálják Ferenc nemzetmentő törekvéseit, pedig ő azért nyilatkozik folyton, azért vállal annyi társadalmi szereplést, hogy a kihaló öregek után a szükséges integrálódást eszközölje. - Adja Isten, hogy ne csalódj benne, mondom, mielőtt elaludnánk.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Ábrahám Renáta [2010.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.