Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Esti vendégem Bence György. Ismét szakállat visel, és első perctól, ahogy leül velem szemben, meglep, mennyire szimpatikus. Nem nyegle bizony, ahogy némelyek föltételezik. Tájékozott a világ dolgaiban, s nem az a fajta izgágaság fűti, mint Kenedit. Inkább az ősök reinkarnálódott kis bölcsét látom benne, aki nem akar cinikus lenni. Nehezen viseli a hazai petyhüdtséget, már-már irigyli a határon kívülieket, akiknél nem kétséges, mit miért kell csinálniuk. Tájékozott a fiú Kelet-Európa dolgaiban, s a román gesztusban, hogy jövőre a 25 évre kötött Varsói Szerződésnek vége.
A tőlem kapott Danneman szivarral, Ararát konyakkal elégülten, drámai fordulattal tér rá B. Gy. jövetele céljára, Bibóról szólóírást akar tőlem kérni a tiszteletére összeállítandó kötethez. Mutatja a bibliográfiai tervezetet. Akitől eddig kértek, mindenki lelkes igennel felelt. Vas István is. Őt szimpátiával, de tárgyilagosan ítéli meg, s különösen nagy szeretettel beszél Vekerdiról. (Együtt jártak Erdélyben is.) - Nagyon szép - mondja Bibó emlékének ajánlott versemre. - Ez lesz az emlékkönyv első elfogadott írása. Forgács óta nem találkoztam hasonló, politikai furorral töltött emberrel. Mivel összképem kifejezetten jó, nem hozom szóba, 1965 óta, hallomásos ismeretségünk kezdete óta, miért csak most ültünk le egymással beszélgetni.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap