Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Ami szorongásom volt, föloldódik a szép idő láttán. Az Astoriában mutatkozom be a harmadik vendégnek, Rolf Aggestamnak, aki egy századforduló korabeli, skandináv ifjú küllemével jóravaló gyereknek látszik. Mezei fölajánlja, utazzam az ő Trabantján. A többiek mikrobusszal jönnek utánunk.
M. A. minden élményét szívesen osztja meg velem. Tárgyilagosság és vallásos romantika keveredik benne. Elmondja egész előéletét, hogyan került ki Izraelbe. Csehszlovákia felé szökött, ahol 1949-ben Slanskyék még mártírként bántak velük. Odakint a legnehezebb munkákat végezte, azt hiszi, ott ment tönkre a szeme. Ment minden a maga útján, de amikor hallotta az öreg zsidókat debreceni kiejtéssel énekelni, rájött, mégiscsak a nyelv, a gyerekkor dönti el a hovatartozást. Ahogy diskurálunk, látom, mennyi tapasztalata van különben is. Az se meglepő, hogy a füredi Piroska pecsenyesütő tulajdonosáról csodákat tud mesélni (hogy mentette annak idején a magyar hadifoglyokat, milyen kitüntetései vannak, ezek közé számít gondolom a pecsenyesütési engedély is). A hölgy nagy versbarát. Kidolgozunk egy Eluard - Illyés általi - megvicceléséhez hasonló helyzetet. Előreszaladván Füredre, betanítjuk a hejre Piroskát Transströmer nevére, hogy amikor odasétálunk, s megtudja, hogy svéd költőket kísérünk, kellő meglepetéssel fölkiáltson: - Csak nem a Transströmer?! A vicc sikerül, Andris svéd antológiája marad a hölgy dedikált öröksége, viszonzásul príma borral, hurkával lát el bennünket.
Elhúz mellettünk a mikrobusz, már Tihanyba is utánuk érkezünk. Az apátság felé kapaszkodva, a bársonyruhás, szép szemű, méltósággal és bájjal teli T.-né Monikának mondok egyet-mást. Férjének közös hangversenyélményünket említem. Föl tudja idézni a szerzőket, dicséri Szervánszky József Attila Concertóját, s fölíratja Szőllősy András nevét.
Most vagyok először a Németh László nélküli Tihanyban. Átnyilall rajtam a távolodás fájdalma. Ezt is meg lehet szokni. Ebédidőre érünk Szigligetre. Vihar Béla kisebb vihart támaszt a neveletlenség miatt, hogy a külföldieket nem visszük sorra bemutatni. Szobám, a 11-es nincs messze attól, ahol 1956 őszén Colinnal egy éjszakát mi is itt töltöttünk. Bart István és Mezei kocsijával indulunk tovább Hévízre. Komoly a szándék, hogy megfürdünk a tóban. Életemben se lubickoltam nyílt vízben ilyen kora tavasszal, de úgy süt a nap, mintha kora nyár volna. A víz 22 fokos, éppen jó. Az egyik följárónál összecsomósodva Mezei vicceit hallgatjuk. Tótfalusi és Thinsz fordít, Aggestam nagyon élvezi ezt az egész egzotikumot. Thinszból kitör az élénkség, ivóhelyet keres. Felesége nagyon közvetlen teremtés. Van az arcában valami kelet-baltias, magyarnak is elmenne, csak bőre színe, fogazata szebb, mint a mi szőke, kerek arcú lányainknak. Tud néhány magyar szót, s ezeket pontosan ejti ki.
Az esti csellengésben jól egymásra találva kocsizunk vissza. Az étteremben Transströmerékkel Pilinszky is ott ül. Jó a színe, vidám az arca, de ahogy a világi dolgokról beszél, mindig a valószínűtlenség lebeg körülötte. Igen, fordítana tán Ted Hughestól kötetnyit, de ahhoz egy-két évre volna szüksége: Tótfalusinak se merném elárulni (nála van kontrollálandó munkám), hogy egy hónap alatt fordítottam le Larkint.
A folyosón fölidéződik Colin és alkalmi partnerének emléke. Tudom, melyik szobában voltak, ott most Dénes Zsuka tanyázik Szepijével.
Tovább tart a napfényes tavaszidő.
Tapolcán át kocsizunk. A fák javában virágzanak, de lombok még jóformán nincsenek. Sümegen is egy halott emlékei kísértenek, Simon Pistáé. A fönti várudvaron magas fűben úttörők, zánkai neveltek honismeretiznek és különféle tanult nemzetközi dalokat zöngicsélnek. A szép Monika a körkörös kilátásban gyönyörködik. Magas fényű kék szemén elégedettség csillog: - Marvellous! Nem tudom, mi kéne ahhoz, hogy a füvön fektemben én is jobban érezzem magam, hisz a pesti gondokat már tegnap elbocsátottam. Meredek alászállás után a vár alatti kis barokk teret csodáltatom, meg a templom freskóit. A zalaszántói templomban még angol feliratok is találhatók. Bazsiban kerékpárról leszállva mondja meg egy asszony, hol van a temető, valahogy mégis elszalasztjuk. A gyöngyösi csárdában tollászodó fényben ülünk egy sort. Német sört iszunk, Bart és Tótfalusi pipál, Thinsz fényképez, a nők a benti dokumentumokat nézik Patkó Bandiról És Savanyúról.
Hazamenet mind jobban szemembe rakodnak a narancssárgás vetések, zöldellő hegyoldalak. Rezit, Tátikát most nézhetem meg alaposabban. A badacsonyi kirándulás délutánra marad. Mezeiben tiszteletre méltó éhség van a természeti szép iránt. Egry - Takáts világából persze kívül maradt. Kirekedünk mi is a múzeumból, csak májustól lesz nyitva. A Szegedy Róza-ház belvilágát az angolul jól tudó őrző asszony teszi érdekessé, maguk a tárgyak vedlettek, porosak. Varga Pista két rajzát behorpasztotta a nedvesség. A Kisfaludy-ház előtt ülni, lenézni remek dolog, de hogy miért fizetünk két liter borért 212 forintot,az rejtély. A svédeknek csodára különös lehet ez a nyugodt, meleg, idilli világ a náluk nemrég megolvadt hó után.
Este, pinceszer a párttitkár pincéjében. Mindenki a fedélzeten, még az alkotóházat igazgató Harsányi István is. A sötét szőlősorok közt barátságos enyhület van, a hideg pincében meg a lopóból eregetett bor csinál meleget egykettőre. Kolbászt eszünk hagymával. Úgy eltelített a vacsora, hogy a bornak sincsen elég esése a gigámban. A gyomrára panaszkodó Transströmer nem sokáig bírja, Monikája hazavezeti. A másik svédike annál vidorabb, még táncol, ölelkezik is Mezeivel. S micsoda dalrepertoár bontakozik ki a hordók között! Népdalok, nóták, operettdalok, cigánydalok, Rákóczi kesergője (amiről Timár Gyuri fontosnak tartja megjegyezni, hogy a nagykárolyi rabbi szerzeménye). Vecsernyére szól a harang, Hol van az a nyár, Széles a Balaton vize, My Bonny is over the Ocean, Tebenned bíztunk , ortodox zsidó énekek... Aggestam lelkes-kíváncsi gyöngyszemekkel nézi a sok furcsaságot a hordótartó gerendán csücsülve. A párttitkár magát kellemeztető kommentárokkal se marad adós, Harsányi ugyancsak játssza a belevaló embert. Elmondta már, mennyire hiányolt a Szigligetet látogató írók közül, hiszen engem tisztelnek. Még a Gutai is. Részegségünk a nyárfasorban tombolja ki magát. Itt végre kiderül, hogy Bart kávézott be leginkább. Thinszné minden gátlása (ha volt neki egyáltalán) feloldódik. Az öleli, aki akarja és tudja.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap