1977_04. [2]

Fodor András naplója - 1977. április 8. péntek

Az Európában Osztovitsot a helyén találom. A mozdulatból, ahogy föláll, érzem, nem veszett el fordítói becsületem. Bevezet Vas István és Várady Szabolcs szobájába, akik egymás szavába vágva magyarázzák, a Szisztéma áldozata lettem. Járhattam volna rosszabbul is, ha például Ruttkay Kálmánt kapom, ki Vas Pistának A nagy Hoggarthy gyémánthoz vastagabb jelentést írt, mint a kézirat maga, vagy Géhert, kivel a delikvensek napokig ültek itt. Mondom, nekem az fájt, ahogy T I. sajnáltatta magát: mennyire izgult, Vajon igazat adnak-e neki, és ahogy itt belenéztek munkámba, az eredeti nélkül is mondták: "Bizony, bizony, ezek a szóalakok!..." Vas ebből annyit ismer, hogy kéziratomba nézve gyönyörű dolgokat talált - ezt mondta is - , és csak a saját verseimbe jól simuló mely helyetti mit használatát s némely igekötőket gondolt Larkinba nem illőknek. Egyébként ne vegyem szívemre a jelentést. Szabolcs szerint Tótfalusinak rossz a modora, Levente meg nyíltan kimondja rá: rekompenzál. A Byron-kötetnél is minduntalan elvetette a sulykot. S miket mondott Orbánról! Nem ismeri az anapesztust!

Az Alkotmány úton átforgatom a huszonkét oldalnyi jelentést, goromba már a mennyiség is, de most már mégse érzem magam bukott fordítónak.

Vidáman készülök Hajnal Anna Fészek-estjére is Csűrös a Kalász Marcival való ismerkedés kedvéért korábban ott van a Gobelin-teremben. Amikor kilépek a mikrofonok elé, hogy alkalmi szövegemet elmondjam a Költészet Napjáról, a nőköltőkről, egy markáns kép ragad a szemembe. Azt hiszem, sose fogom elfelejteni. A bizonytalanságban hogy a közönség tapssal fogadjon-e vagy se, az ötödik sorban balra, egy idősebb zsidó úr, a provokáló lelkesedéstől eltorzult arccal, irtózatos erővel úgy kezd tapsolni, mintha az egész házat riadóztatná: - Mindent bele!!! Vas István...

Marci bevezetőjének lélek szerinti hangja, az autóbaleset fel épült Bánffy muzikalitása, Bodnár Erika megrendültsége elég ahhoz, hogy megnyugodjak: a műsor jó mederben van. Zempléni ugyan rosszabbul játssza Bartók Balladáját, mint Kertész Lajos, de Csernus zárósorozata még hatásosabb, mint a Kossuth Klubban volt. Lukácsy András elég tapintatos az Annával való beszélgetésben. Ő pedig bátran, okosan szól, a gyászból fogant versekkel is boldognak, hálásnak mondja magát a kegyelemért, hogy egyáltalában szólhat. [Feltehetőleg utolsó nyilvános szereplése. Ez év Szeptember 6 meghal. FA. 1994.]

Az est után Vas újra hozzám lép, most már dühösen rendezné a délelőtt tárgyalt sérelmet. - Hogy jön ahhoz, hogy neked telefonál? Neki csak a kiadó iránt volt kötelezettsége. Kalász arcán túlcsorduló szeretet Anna iránt. Mondja azt is, hogy Takács Imréék ikrei: Daniel és Daniella megszülettek. Szikrázó dühvel szól viszont a patrulokról és nacsalnyikokról, akikkel Berlinben és Fehérváron dolga volt.

A portás jelenti, vendégeim jöttek. Bulla Karcsi hozta át Bozayékat A Zeneakadémiáról Klárinak szólóestje volt. Kimerítették a Debussy-etűdök. Attila most olvassa róla írt cikkemet. Elégedett, csak egy hibát csináltam: a citerája nem négy, hanem három "lábacskán" áll.

Bulláné Erzsike élénk és nagyon elegáns. Hiába, illúziótlan párosuk láttán afféle álkirálynénak kell tekintenem, kinek szép fián kívül semmi birodalma. Férje se király, csak Fülöp herceg, aki a lovakkal foglalkozik. (A színházi lap és a kocsi tölti be világát.)

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Aladics Anna [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1977. április 15. péntek

Szeged- Makó

A makói könyvtárosok mindjárt vinnének bennünket tovább a szegedi állomásról, de Csoóri ragaszkodik hozzá, hogy ugorjunk föl Iliához, beszéljünk meg vele egy holnapi találkozót. Szeles, zord időben keresgélünk Tornaival és vele Tarján városrész falanszterében. Filmre való, ahogy összevissza futkosunk. Végül nem bánom, hogy láthatom Miska lakását a polcokról a padlatig csorgó könyvekkel. Tehát majd holnap... Konyakot se fogadva sietünk vissza a mikrobuszhoz, mert még a színészeket is föl kell hajtanunk.

Múltkori szereplésem mérsékelt szellemi közege után nem lehetnek illúzióink, az est végső mérlege mégis elszontyolító. A mostani Makón már nem tudnának egy új József Attilát fölnevelni. Hiányzanak a "lámpás fejek". A könyvtárvezető Domokos Laci meg se közelíti bátyja, Matyi fesztelen, kedélyes szellemét. Ezúttal legalábbis csak jó bürokrata csupán. Az egyik színész az Április 11-t mondja. Bevezető ürügyén erről beszélek. Jóska az alföldiségről vall, Sanyi pedig ezt a J. A.-töredéket magyarázza, egész modern világunkra érvényes módon: "Le vagyok győzve, győzelem, ha van, de nincs akinek megadjam magam..."

Oldottabb körben, a Szép versek kötetek dedikálása közben sincs senki, akiből egyetlen visszaszikrázását lehetne tapasztalni a mi tűz-csiholásunknak. S a könyvtárbeli utóünneplés is - majdnem gügye emberek közt - igazából csak a három üveg konyaktól fényesedik.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Hadi Anikó [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.