Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Uray Erika mutatja leendő, A bábu vére kötetem excentrikus címlapját. Fáradt cseppekre emlékeztető betűket sorakoztatott rézsút lefelé a fekete alapra. Azt mondja, az aranysárga és piros kiválóan mutat majd együtt, "jól megdobja" a könyvet.
Mátis Líviánál ülök, míg Domokos Móricz Virágtól szabadul. Itt Ungvári Tamás áradó figyelmességét élvezhetem. Hernádiról elmélkedve ismét beismeri, az ő rendkívüli tehetsége fölismerésében nekem lett igazam. S mindenről ilyen megengedő nyájassággal szól. Szegényes ifjúkorunkról, amikor ő úgy félt! Kérdezem Philip Larkinról. Természetesen együtt vacsorázott vele. Megközelíthetetlen és elbűvölő. Kenetes arccal ismételgeti, hogy ő a legnagyobb. - Hogyan lehetne fényképet szerezni róla? - Képet? Igen, találhatunk a Piktoriéi hisztari af letööszben... - de amilyen kiejtéssel ezeket a szavakat mondja!
Matyinak nem maradt rossz emléke náluk létemről. Kár, hogy olyan korán elmentem. Említi, hogy a rádióból fölvett egy Kormos-bevezetést Nagy Lászlóról. Ebben Pista túl messzire dobta nyelve kalapácsát. Ilyesmit mondott: "Új Ady Endre jár közöttünk, Nagy László a neve". Amit Csoóri, Tornai Szegedről jövet rendeltek, ma délután teljesítem, összehívtam nálunk a jórészt fiatalokból álló szimpozion társaságát.
Először ők ketten jönnek, aztán Szőllősi Zoltán. Lakatos András, Vajda Kornél, Kulcsár Szabó, Csokonai Attila, Bulla, Csűrös, végül Hernádi Gyula és Vekerdi. Csoóri Sanyi elhozta nekem A látogató emlékei című új kötetét és ezt írta bele: "... a látogató, aki majd jó szívvel és barátsággal emlékezik." Tulajdonképpen ő a rendező, szimpatikusán szervezi meg, hogy a társalgásnak csak egy centruma legyen. A két új fiú - Szőllősi, Csokonai - nemigen szólal meg, Vajda, Kulcsár Szabó, Csűrös is csak ritkán. A fő szólam az öregeké, tőlük viszont van mit tanulni. Gyula - kit Sanyi később átenged az asztalfő helyére - azzal kezdi, hogy fölolvastatja az Aczéltól kapott levélmásolatot, melyben Vigh Károly szabályosan följelenti őt a Bajcsy- Zsilinszky-dráma miatt, s követeli a darab betiltását. (Mit szólna ahhoz, hogy Illyés melegen gratulált a műhöz, s nem restellte Katona Bánk bánjához mérni?!) Bulla óvatosan jegyzi meg, hogy Szekrényessy kisasszony is levágja a drámát a mai És-ben. Vekerdi naivitására, vagy fordítva mérő jóhiszeműségére jellemző, hogy MGP írását a Népszabadság-ban pozitívnak értelmezte. Sanyi a Magánbűnök és közerkölcsökről való rossz véleményt közvetíti, de ennek a Jancsó-filmnek a forgatókönyvírója nem Gyula volt. Csoóri, Tornai, Hernádi viselkedésén a Belvárosiban és a Metropolban szövődött kapcsolatok baráti visszfénye érződik. És a két Pápai Párizos Nékoszista, Vekerdi, Hernádi is fölelevenítik - provokálásomra, az ifjabbak okulására - pártiskolai emlékeiket. Most mondja el Laci, hogyan került ki 1951-ben a pártból. Megkérdezte a szemináriumvezetőt, miért kell a hortobágyi kutricákban parasztokat tárolni?... Sanyi igazi bája akkor nyilatkozik, amikor tüzetesen elmondja, Veres Péter Öregek, fiatalok cikkére írt hozzászólása után hogyan hívta föl a neki ávóssal üzenő Rákosi Mátyást egy trafikból. Pompásan jellemzi, milyen dermedten álltak körötte az emberek, amikor bemondta a kagylóba, kit kér. Jó történet a nagyhörcsögpusztai is, amikor 1959-ben lefasisztázta az őt forradalom dolgában színvallásra kényszerítő vezetőséget, s le akarták őt tartóztatni. Aztán a Szirmay Istvánnal való kaland -, amikor is Gyurkó (adassék neki ez ügyben tisztelet) - egy társaságban lemarházta őt. Később egy audiencián való felelősségre vonáskor be is vallotta, csakugyan marhának nyilvánította Szirmayt. Sanyiék ekkor kétes jutalomként egy vietnami utazás lehetőségét kapták. Amikor Dobozy - Darvas meglátták a listán Csoóri nevét, föleszméltek, Szirmay így akarja őt kinyiratni, ezért Haraszty Lucával házon kívülről fölhívatta őt; semmiképpen ne utazzon el Vietnamba.
Ezek az epizódok - régebben kevésbé idéztük fel őket - most már történelmi múltunkhoz tartoznak. Ilyen az is - a sorban talán az első-, amikor 1956 kora nyarán Hegedűs András miniszterelnök hívta meg néhányukat (Sántát például), s a déligyümölccsel dúsnak ígérkező eszmecserét Sanyi valahogy úgy kezdte, mint Móricz Zsigmond a Gömbösnél valót. Elővette zsebéből nővére levelét. - "Ezek a gazemberek a szalmát is elvitték, szarban fekszenek a disznók..."
Gyula közben-közben jelzi, hogy érzelmileg, szellemileg teljesen egálban van Sanyival. Jóska, Gyula, Sanyi tájékozottabb a többinél, az erdélyi főszakértő nézeteihez Karcsi is kompotensen szól hozzá. Már-már a régi Erdélyt járók közé tartozik.
Bort és sört iszunk, pogácsát eszünk. Jánosunk olykor bedugja orrát a fürdőszobaajtó résén. Furcsállja, de végül is elfogadja, hogy itt ma szokatlan dolgok történnek. - Összeesküvés? - És mi a program?
Talán csak annyi, amennyit Gyula megfogalmaz: jobban kellene egymást oltalmaznunk, s nekünk se belenyugodni abba, hogy az önvédelem itt nem úzus. Jóska szerint Fejes könyve, a Pókfoci film, s a Karinthy Ferenc-novella egymásutánjában van valami reménykeltő tendencia a hatalom ostobaságának lelepiezhetőségéről. Amint már a Berzsenyi-ünnepre szervezkedés óta, úgy érzem, Sanyi érettebb, belátóbb lett. Szívesen szövetkezem vele, ő a közügyekben járatosabb is nálunk. Talán az ifjak is elfogadják. Csák Gyula reflexióját hallom visszhangzani elmenőben: - Nagyon kedves fiú ez a Sanyi, és a Tornai is.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap