Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Olasz Ferenc, a Fülep-film készítője hívott meg képzőművészeti, néprajzi filmjei bemutatójára a Televízióba. Tüskés Gábor ül mellém (mindinkább a szakrális néprajz megszállottja), mögöttem Pomogátsné, elöl Nagy Laci, Sánta. Igen szépek a filmek, operatőr és rendező kiváló ízlésére vallanak. A veleméri freskók bizonyosan Fülepnek is tetszenének. Jó ötlet volt az Ó-magyar Mária siralmat Jancsó Adriennel elmondatni, majd Csengery Adriennel énekeltetni. Jancsó amúgy is mély hangja valami ősi akusztikával szól. Megdöbbenek: hát ilyenek voltunk? Szép a Fejfák és a Csontváry Mária kútjának részletező bemutatása is.
Az Operában már hat órakor elkezdődik az Istenek alkonya. Halálos hosszú és unalmas az első felvonás. Engem az izgat leginkább, amit még 1945 áprilisának végén olvashattam egy kósza újságban, hogy a bukott hitleráj ezzel a művel siratta magát. Milyen jellemző is az ősgermán képlet: erőszak, csel, vérszerződés, hatalmaskodás, hazugság, önkény, hamis misztika, erőfitogtatás, embertelenség, ostoba hősiesség, szentimentalizmus, a már-már megnyert tét dőre elvesztése.
A második felvonásban több szépséget találok - Alberich - Hagen és Siegfried együtt éneklésében vagy a csarnokbeli esküvőjelenetben. A harmadik rész megint kegyetlenül vontatott. És a tragikus gyászban is mennyi öndicsőítő hősködés.
Itthon 11 óra után a rádióból véletlenül a Tannhauser-nyitány szól hamburgi előadásban. Ez csupa vidámság, igazi jó mulatság. Wagner itt akart kigyógyulni a Tristanból. Annyit ért Dávid operabérlete, hogy Wagner körüli elmaradásaimat pótolhattam.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap