1977_10. [1]

Fodor András naplója - 1977. október 7.

Nyárias éjszaka van, nyitva az ablak, s ebben a földi estében Kormos már nem osztozik velem. Negyed hétkor telefonált Péter Márta. Híre, mint a baltacsapás: "Pista tegnap este meghalt." Minden hangzóját éreztem ennek az erőszakos mondatnak, mégis szinte felháborodva vágtam rá: - Micsodaaa? Nekem is mondták aztán Ugyan ezt, akiket én értesítettem. Egy perc alatt történt az egész, Márta és Kálnoky szeme láttára. Azonnal jöttek a mentők, egy óra hosszat próbálkoztak az élesztéssel, hiába. A kis Luca még nem tudja. Márta szeretné, ha Annát Rézék értesítenék, de ott ki van húzva a telefon. Próbáljak én üzenetet vinni és a Móra Kiadó titkárságának, Logodinénak is én szóljak. A rossz lelkiismeret és a kegyetlen elégtétel, a teljes magammegadás és a pótolhatatlan veszteség súlya egyszerre nehezedik rám. - Ki volt ez az ökör? - Sárika se tehet róla, hogy ilyen nyersen sejtelmetlen a hajnali telefonálót illetőleg. Megyek Rézékhez a Jászai Mari térre. Gyönyörű reggel van, friss, munkába menő lányok, asszonyok, akikhez Neki már nem lesz köze. - "Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok..." Mennyire szerette, milyen kísérteties-szépen mondta ezt az Erdélyi verset.

Raffyné két kezébe szorítja arcát... - A Kormos Pista?! Fia álmából ébresztve hányja-veti magát az ágyon, szinte fizikailag gyötri meg a hír. - Igen, hazárdul élt Pista... igaza volt. Legutóbb Marosvásár helyen látta, állt egy erkélyen... (erkélyen állva halt meg!) Sütőék házában, az is olyan Kormosos volt. A határincidens szerinte nem lehetett olyan súlyos... Klári a kórházi munkahelyén van, nem meri neki megtelefonálni... És Annuska? Neki hogy mondják meg? Imádta az apját.

Mély fejfájással megyek be a vidám munkahelyre. A Móra titkárnője hangos zokogással felel: - Nem igaz! Ilyen gyors sírást még életemben se hallottam. Nagy Laci olyan jóhiszeműen szól bele a kagylóba, mint aki valami nagyon jót vár. Borzasztó, mennyire el kell szomorítanom, és megindító, milyen meleg természetességgel reagál: "az a drága jó gyerek?... az az aranyos-kedves, az a drága jó gyerek?!" - ismételgeti. Juhász már valakitől hallotta, kontrollálta az értesülést. Ő higgadt. Az Írószövetségnek szólok még. Latoréknál Jutka veszi föl a kagylót. - Igazad lett - mondja-, a lábon kihordott infarktus után a következő végzetes lehet. Matyit is hívom, éppen engedi ki a gyerekeket.

S nekem el kell játszanom azt is, mintha mi sem történt volna. A legnehezebb elhinni, hogy kiterítve, mozdulatlanul fekszik ő, az örökeleven.

Ebben az állapotban kell interjút adnom Garainak. Ő könnyedén jön, kezében A csend szólításával. Korrektül viselkedik, alárendeli magát a szerepnek, elismeri, hogy én indítottam el, amennyire lehet, segíti az eszmecserét, de én bizony pocsékul vagyok. A gyomromban mintha kő volna. Nem is tudom, hogy működtem riportalanyként. Ő azt mondja, tizenöt közül egyik legjobbként. Iszunk is erre a Pliszkából. Kormos halála őt nem rendítette meg.

Annál inkább Pomogátsot. Béla minden áron segíteni szeretne: Menjünk el kocsin a Menyecske utcába... Én nem megyek, nekrológírást se vállalok, amire a "Nagyvilág" részére Raymann Kati kér.

Sárika a kőházból jön, apjától. Neki is rosszabb napja volt, felidegesítették a szemészeten.

Durkó Mózes-operája talán más napon jobban tetszene. Van néhány igen szép részlete, tónusa is van, csak dramaturgiája bizonytalan, nem igazán színpadra való. A harmadik felvonásban Józsué szólama és Mózes földre borulása nagyon tetszik: - Gyönyörű volt élni... "Egy szép reggelre gondolok..." D. Nagy Éva szerint a kiadóbeli hajsza vitte el Pistát. Kováts Miklós is kikészült, Illés Lajosnak második infarktusa volt a nyáron. Marsall reagálása nagyon emberi és igaz. Kárpátival emlegették tegnap Pista törhetetlenségét, és íme... Vajda Kornélék tegnap Kormos-mesére tanították fiukat. Nálunk is ott van János mellett a Vackor Egy bizonyos, megint pótolhatatlan a veszteség. S amit Domokosék házavatóján mondtam, hogy Pista szökik közülünk - ezzel is igazolódott. Talán éppen a halál sejtelme siettette Őt, változtatta meg.

Látom, ahogy kacsaorrát emelve, cigarettázva mered a levegőbe.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Rajzinger Mária [2011.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.