Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Megnézzük még Thinsz Gézát a kiadójában is. Metrón megyünk át hozzá az Óvárosba. Kolléganőit is behíva keserű Cinzanót iszik velünk. Benyomásaimat így összegzem: - Svédország olyan, mint húsz évvel ezelőtt Anglia. Mezei a belső Napról beszél, mely azért valahol feketén süt a svéd emberekben. Géza lelkes igyekezetére mi sem jellemzőbb, minthogy elhalmoz bennünket könyvekkel, folyóiratokkal s egy kis evésre is meghív a házbeli kantinba. A szerény kantinról utólag derül ki, hogy a legelőkelőbb hely az Óvárosban. Szegény fickó, elköltött ránk 200 koronát az inkább csak előételekből álló, de igen finom kosztért. Életemben se ettem ilyen ízletes lazacot. A sör is felséges. Zavarba hozó adatokat mond az itteni fizetésekről. Ő 6000-et keres, aminek a fele elmegy adóba, a rezsi: 2000. Szerencsére felesége ennél még sokkal többet hoz a házhoz.
Nemcsak kocsi jön értünk, nemcsak Géza jön kísérőül a szállodához, ahová tőle kapott könyvekkel térünk vissza, de az esti peronon egyszer csak Walden úr is megjelenik. Megkaptuk a végtisztességet. Hálófülkénkben meghatódva emlékszünk vissza a szép napokra.
Andris Szolzsenyicin Gulagjának Szente Imre fordította két vaskos kötetét is elhozta. Emiatt nem tudunk elaludni. Vakoskodva és egyre izgatottabban olvassuk, ő az egyik, én a másik kötetet. Andris sem számított. Éjfél után felöltözik, kimegy a hajóra. Én az ablakon besütő gyér fényben lapozok, olvasok tovább, már-már megszállott odaadással. Micsoda krónika! Dante Pokla óta írtak-e hasonlót? Nem jön szememre álom. Túl nagy a kontraszt. Hát még azután! A Trelleborg utáni német vámtiszt könyvek felól érdeklődve az ágy feletti üregben azonnal megtalálja a két kötetet: Das ist verboten! [Ez tilos!] - mered rájuk, és elkobozza őket. Kérdez, jegyez, irgalmatlanul átforgatja csomagjainkat. - Ist verboten auch? [Ez is tilos?] - szól András, amikor a Biblia kerül elő a táskájából. Beszéd nélkül is tudom, mi örvénylik a fiúban.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap