Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Csoóri jelzi: megkapta levelemet... ma. Tehát valahol másutt is olvasták episztolámat. (Én 7-én adtam föl.) Panaszkodik, alig hagyják élni kliensei, a lumbágó is gyötri. Helyesli találkozási ajánlatomat. Beszélnünk kell nemcsak a Nyolcvan huszár ról (nekem igazán tetsző filmjéről), sok másról...
Korán odamegyek az Erkel Színház előtti órához, hogy Zachár Zsófi férje jegyével rám találjon. A bécsi szimfonikusok Solti György vezényelte estjét így hallhatom meg 100 forintos helyről. Zsófika finom sznobizmussal magyarázza, hogy Solti voltaképp ma a világ legnagyobb karmestere a régi nemzedékből. Wagnert, Verdit, Mozartot, Brahmsot egyaránt tud. Olvastam a mai újságból, hogy 30 év után jár itt először. Nem fogad el honoráriumot, sőt alapítványt ajánl föl a magyar előadóművészeknek.
Mozart Jupiter szimfóniá jának II., IV. tételében igazolódik a világhír. Kitűnő a 66 éves férfiú dinamikai érzéke, a színeket, hangerőváltozatokat varázslatos biztonsággal hívja elő. (De azért 1951-ben, a Zeneakadémián Somogyi vezényletével mégis nagyobb élmény volt nekem ez a G-moll szimfónia.)
Besodródunk a tömkelegbe. Zsófi rágyújt, elejti a cigarettát. Most mi legyen? Fölveszem, kezébe adom, szívd tovább. Félszegségeiben a régi diáklányra ismerek, s talán ez teszi húsz év óta annyira szeretnivalóvá.
A Brahms I. Szimfónia a nagyobb teljesítmény. Ahogy a zenekar megszólal, külön élmény, s a negyedik tétel mintha egy utánozhatatlan természeti jelenség zenei kivetülése volna. Vihar és dörgés, ide-oda csapó szél, majd hirtelen megtorpanások. - Amikor ez a zene keletkezett, Vörösmarty még élt... hihetetlen... Szűnni nem akaró vastaps. Banális ráadás: Kék Duna keringő. A kopasz, barna, jó kiállású férfi szívesen hajlong -, de zenekara szétspriccel, látva, hogy mi nem mozdulunk.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap