1978_06. [4]

Fodor András naplója - 1978. június 6. kedd

Bartók-könyvem kézbesítése során ma Gelléri Emil lakására is eljutottam. Taktusos-kedvesen, még mindig tiszántúlias ízzel beszélő énektanárom nélkül ez a könyv netán nem íródik. Változatlanul jó humorú ember a 69 éves Hobogász. (Könyvemben még rejtélyesnek írt nevéről Vargha Balázs mondta meg, hogy az Aller családi lapból való figurához hasonlították idősebb évjáratú iskolatársaink G. E.-t.) Most tudom meg, hogy hazánk egyik fővilágítástechnikusává képezte át magát, miután a tanári pályát ott kellett hagynia. Amikor Szentendrére hívták igazgatónak, minisztériumi volt kollégista barátja biztatta, hozzon ajánlást előző szolgálati helyéről, Kaposvárról ... - "Nézze, Tanár úr - mondta neki Tömpe alispán - mi magát olyan tehetségesnek és veszedelmesnek tartottuk, hogy ha nem megy el önként, mi tettünk volna lépéseket azért, hogy elkerüljön innét."

Diskurálásunk közben határozom el, interjút kell készítenem Gellériról a Somogy részére. [Megjelent az 1978/4-es számban, Beszélgetés Gelléri Emillel címen. F A. 1994.] Nagy a jó Isten állatkertje, állapítom meg a Vigadó környékén. Utcahosszat a Dunáig állnak sorban a népek a Boney M együttes jegyeiért, folytonos atrocitásokkal kísérve a türelmi demonstrációt. Gyerünk a Bábszínházba a Britten féle Pagodák hercegét nézni! Ide, Zoltai Dénes visz bennünket, kit ugyancsak mélyen megindított, hogy könyvemben őt, az áldozatot rehabilitáltam. Jókor! Épp mozdítják el az esztétikai tanszékról.

Jánossal együtt igen élvezem a színpadon földerengőket, s mögöttük egyre érzem még a Colintól kapott lemez Parnelával közös, manchesteri meghallgatását. S csoda-e, ha elevenebben látom a fantáziaképet, ahogy a Nyugati herceget utánozva, Colin olvasta ki ujjain a tizenkét hangot.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Gál Krisztina [2012.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1978. június 14. szerda

Budapest - Fonyód

Az Európa kiadóban Vas Pista, Lator és Benyhe taglalják a román-magyar ügyet. Köztudott már, hogy Illyés Szellem és erőszak kötetét leállították, hogy Ceausescu az egynyelvű Nagyromániáról beszél, hogy angol nyilatkoztatója még uszította is: "Ezekkel a nacionalista magyarokkal mindig baj volt, már az Osztrák-Magyar Monarchiában is.

Pista mondja, mindenkitől hallja, milyen szép a könyvem, de korrektúráitól még nem jutott hozzá olvasásához. B. János viszont a mostani dedikált példány előtt is megvette, szemlézte. Csodálja a felidézőkészséget, az írni tudást, a sokoldalúságot. Most már a Forgóajtó-cikkek után az se lepné meg, ha képzőművészeti könyvvel állnék elő. László újból arra biztat: írjam meg a korszak történetét: csak én lehetnék rá képes, kezemben az anyag. Juditból, mint mindig, a női melegséget érzem, még arra is van gondja, hogy ha majd Fonyódról visszajövök szalmaként, töltsem az első estét náluk.

A Déliben megint úgy válunk el Sárikáéktól, hogy az ő vonatjuk a másik vágányról indul, húsz perccel később.

A nővérek segítik dögnehéz, de kétfülű táskámat. Ők igen kedvesek, de a villa légtere hűvös, bekapcsoljuk a melegítőt.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Pethő Réka [2016.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1978. június 29. csütörtök

Bulla éppen a nyomaimon követ, amikor a Hungáriába igyekszem. Eszem valamit, s hallgatom a fiú okos beszédét arról, mi van a Belohorszky cikk mögött. Azt már Kulcsár Szabó is mondta, hogy B. P. olyan brávó, aki nagyobb pénzért nagyobbat is tud ütni. Karcsi szerint tekintélyem növekedése idegesíti a Népszabadság-házabelieket. A visszanyesést persze mindig a prédára leső ifjakra bízzák. Hanem a stratégiát ezúttal elvétették uraimék. Erre a Bartók-könyvre már nem tudnak ütni, pedig ez a veszélyesebb. Föltehető, hogy most már a Kritiká-ban is enyhébb reagálás lesz verskötetemre (ha lesz egyáltalán), mert igyekeznek azt a látszatot kelteni, mintha a lappal nem tartoznának egy vállalathoz.

A Fészek igazgatótanácsi ülésére kell mennem. A legbiztosabban működő szektor mi vagyunk, Galambos igazgató ünnepélyesen fölkér bennünket Czigánnyal, hogy folytassuk. Most állok elő javaslatommal, hogy Tüskés megjelenő Testvérmuzsák-kötete ürügyén, hívjuk össze az eddig szerepelteket. Mátrai Eszternél időzőm még. Ő hozza szóba a Népszabadság méltatlan, ellentmondásokkal teli kritikáját. Elmondja azt is, hogy a továbbképző tanfolyamon- melytől végre megszabadult - Bodnár György úgy beszélt az új magyar irodalomról, hogy Juhász Ferenccel kezdte és végezte, s feltűnt a hallgatóknak, hogy engem meg sem említett. Hát igen, az én kollégista barátaim! De Czine még Bodnárt is überelte, amikor Kaposváron tudott megfeledkezni rólam. Vajon elpirult-e, amikor Kellner Bernát kérte számon rajta, engem ugyan hová tett?

Illik mennem a Hiawata főpróbájára. Faragó Rézi, a Csillag egykori titkárnője, most a Thália alkalmazásában, Kazimir titkárnőjeként adja át a jegyeket és a szerződést.

Teljes beöltözöttség a városligeti Körszínpadon, alig ismerek rá az indiánosra sminkelt Nagy Attilára... Szépek lettek a kosztümök. Nem gondoltam, hogy a lányok báját így kiemeli az indián hacuka. És a szövegmondás eleinte oly szép, hogy egészen el vagyok bűvölve. (Az itt lévő finn delegáció is elégedetten nézi a Kalevala visszfényét, mert mindkét felvonást végigüli.) A legjobb alakítás a Pau-Pak Kíwiszt játszó Harsányié. (- Imádom! mondja később nekem.) Jó alakítás a maga nemében Drahotáé és Esztergályos Cilié is. Kazimir ezúttal csakugyan tisztelte a költői szöveget. Még dalszövegként sem sokat rontott az eredetin. Nekem csak pár botló ritmust kell kiigazítanom.

A statisztériának használt főiskolás lányok feltűnően kislányok, ahogy Kazimir hegyi beszédét hallgatva köröttem kuporognak. K. K. roppantul élvezi tótum-faktum szerepkörét, hangja időnként fenyegetővé zordul, de tény, hogy érti a mesterségét, mégha időnként kiárusítja is a színházat. A megbeszélésen nekem is nyilatkoznom kell; nem valami ügyesen összegzem jó benyomásaimat.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Varga Attila [2011.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1978. június 30. péntek

Részt veszek Csanak Dóra kandidátusi vitáján. A szertartás már elkezdődött, amikor belépek. Jobboldalt halványszín kosztümben Dóra, középütt a "zsűri": Kiss Pista, Kókay Gyurka, Julow (elnök), Mezei Márta, Gyenis Vilmos. Balról az opponensek: H. Barta Éva és Bíró Ferenc. Ez utóbbi talál több hibát Dóra Teleki József portréjában. (Elhanyagolta a hazai írókkal való kapcsolatait, Aranyt, Petőfit, Eötvöst, Széchenyit rajzolta bele az elfogultan szemlélt arisztokratába.)

Baj persze nincs, senki kérdező, hozzászóló, Julow mond valamit, aztán Dóra olvassa föl előre elkészített hozzászólását. - Hogy örült volna a Prof! - súgja hátam mögül Zádor Anna. Hátul jobbra két kedvesen zúzott arc: a Dalmy lányoké. (Dóra édesanyja, Bercike és húga: Magda.) A szünetben a többi ismerős: Németh Lajos, Tímár Árpád, Bodnárné Edit, Sárosiék. Dórának már előre gratuláltam. Abszolút kedvező ítéletét fölállva hallgatjuk meg. Amikor elfelé megyek, Szabolcsi is szedi előttem a lépcsőfokokat, persze, még ő is a kézirattáros Dóra elkötelezettje.

Hernádival a Gellért teraszára beszéltünk meg találkozást. Őelőtte még Csoórival akadok össze az eszpresszórészben. Előtte csomó ívpapír. Hát igen, így működik egy igazi író. Könyvemet még nem tudta elolvasni. Ez is olyan tiszta lelkiismerettel szól szájából, ahogy az Aczélnál zajlott találkozás rövid összegzése. Makay László és Hanák Péter voltak még ott, ők részt vettek a tiltakozásban, mely az Erdélyről való lemondás szándéka ellen irányult. Most aztán határozat van róla, hogy ne bolygassuk a problémát, mi csak gazdagodjunk, aszerint leszünk szellemileg is szabadok. Nem nehéz az ilyen szemlélet fonákját kimutatni. Sanyiban az a szép, hogy mindezt egy vitézkötéses diák becsületérzésévei mondja el.

Gyula Gyurkó nehéz helyzetét ecseteli. Alighanem lemond majd a színházigazgatásról. A film ügyekben meg az a probléma, hogy Jancsó csak vele együtt tud dönteni az összevonásokról.

Túlságosan hervadtan beszéltem idei verstermésemról, félő, hogy Gyula vigasztalni fog. De nem. Jó érzés látni, milyen gusztussal veszi kézbe a paksamétát, s meggyőzően hangzik zárómondata is: - Nagyon érdekes dolgok. Szerinte a forma és szerkesztés mögött olyan csavarások vannak, amitól, ha másutt nem, a végén megemelkedik a vers. A direkt lírai darabok közül az Akkor ist, meg A súlyt dicséri. Legmélyebb mondatai Nemes Arankáról, meg a gyerekkori szexualitásról valók, mert hogy ráéreztem, milyen őrület belegondolni életünk egy-egy örökre lezárt nagy pillanatába. Külön dicséri a Kőnyomatot, amit én is az egyik legfontosabbnak érzek.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Kupás Eszter [2012.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.