1978_09. [1]

Fodor András naplója - 1978. szeptember 6. szerda

Budapest

A szakosztályvezetői ülésen csak Somlyó, Mezei András, Bella van jelen. Tavaly év végén Nagy Laci Kormos helyett Csorbát ajánlotta a vezetőségbe, most Nagy Lacit ki kövesse? Szécsi Margit vagy Kalász Marci, mondják. Mezei Romhányit szeretné taggá fölvétetni. Bella barátságos velem. A Nagymező utca sarkán azon sóhajtozik: el kéne innét költözni. Nézzem a töméntelen sok autót.

Postaládámból a Jelenkor pottyan ki. Vekerdi cikke van benne rólam, ezért kaptam meg. Mértéktartó, szép írás. Egyik mondata különösen megragad: "...de soha senkit nem gyászolnak ezek a versek. A létezéshez elválaszthatatlanul hozzátartozó veszteséget regisztrálják."

Részt kell vennem Kadosa Pál Fészek-elnök 75. születésnapja ünneplésén. A gyülekezet kissé feszélyező. A házban különben is teljes a felfordulás: Kálmán Imre-filmet forgatnak benne napi 10 000 forintos bér ellenében. Anna Moffo és Nadja Tiller is itt billeg netán. Mi a bárban gyülekezünk. Ráday Imre mellé kerülök. Kadosa sovány, ütött kis öregember. Szokolay egy Tarhoson játszott Kadosa-darabra hangicsál valamit. Virágcsokros hölgyek (Ruttkai) járulnak az ünnepeihez. Ő később rám is áldoz néhány mondatot, kérdez gyerekeim felől.

Kenyeres telefonon reagál levelemre. Vállalja az első kötetes sorozat gondnokságát, de Takáts ügyében nem alkuszik. Én őt összetévesztem valakivel, hisz ő korábban ismerte Takátsot, mint én (ezt kötve hiszem, hisz ő kétéves volt, amikor T Gy. engem már feleltetett), merthogy Pesten az apjánál szokott megszállni. És én egy hivatali pletykából kiindulva rátámadtam, még vissza is tértem téves értesülésemre a Domokossal való interjúban (A folyamatosság zökkenői). Ők szántszándékkal vették be a vonatkozó részt is a Látóhatár-ba Sajnálom, az értesülés igazmondó fültanútól ered, miért nem Őt vallatja a hogyan voltról a velem folytatott mi illik, mi nem illik vita helyett? Ő arra hivatkozik, hogy levelemet nem viheti az általam rosszul informált olvasókhoz. A fahangú jogászi felsőbbség indulatmentességével akar leginkább megszégyeníteni. Takács Imre kitanítása volt kicsit hasonló. Domokos mondja később, hogy Kenyeres ama érinthetetlen skizofrén, aki "az én lábam nem az én lábam" jegyében mindig túllép a tegnapi kocsmán, de a main soha.

A Puskin mozi mai díszbemutatója igazi élmény. Gyöngyössy Luca most megfogta az isten lábát. Rátalált egy 74 éves rimóci öregasszonyra, kinek természetessége, sírás-nevetés közt vibráló lénye, értelmes, kedves vonású arca, aranyos, kurta lábú menése, sürgölődése, intelligenciája, utolsó mohikáni tisztessége feledhetetlen. Amikor az úti engedéllyel hazamegy s bőgni kezd, legszívesebben én is hangosan sírnék. A szerzőpár, amelyik annyi hajmeresztő dolgot csinált, most ízlésből, mértéktartásból kitűnőre vizsgázik. [fiát tengeren túl látogató parasztasszonyról készült film címe: Két elhatározás. F. A. 1994.] Tamási Eszter jelenti be a díszbemutató szereplőit. A szomszédasszonyok mélységes ünnepélyességgel állnak, kezükben szegfűvel, de Veron néni még itt is az, aki; nincs egyetlen hibás mozdulata sem.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Csépes Katalin [2010.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.