1978_10.[1]

Fodor András naplója - 1978. október 13. péntek

Nem jó közérzettel ébredek. Torkom is fáj, hátam is. A kelleténél többet gondolok Erdélyi József temetésére. Igaz, már a villamosra várva kezemben van Csanádi Imre Új Tükör-beli nekrológja. Vétkezett... de még inkább bűnhődött, amiért mindenkit elmart magától. Ez a szöveg gondolatmenete, nem jobb annál, amit gyászbeszédként megfogalmaztam, idézeteket szőve össze bizonyságul: hogyan hatott Erdélyi szinte az egész két háború közti Iíránkra, József Attilára, Illyésre, Weöres Sándorra is.

A farkasréti ravatalozó előtt most nincs olyan tolongás, mint Sipos Gyula vagy Kormos temetésén. Feltűnik azért egy-két ismerős: Solymos Ida, Béres Ferenc. Szegény Szegedy-Maszák Gyuri bácsi az egyetlen, akin az őszinte megrendülést látom. A koporsó melletti két sorban, hiába: nézem, nem látom Honort. Végül Garamvölgyi Marika vezet hozzá. Még mindig csinos teremtés. Én veszem le neki a koporsó szélére tett pármai-ibolyás koszorút (ez a virág volt apja kedvence).

Megjöttek Illyésék. Látom düllögni Csanády Jancsit. Itt van persze Tamás Menyhért, Szűts Laci, de sehol a költők törzse vagy a népiek serege, csak a régi hadból néhány vedlett hívő. Később látom Major Jenőt, Kodolányi Júliáékat, Puskás Karcsit meg Berecz Jóskát.

Kórusének után megyek a mikrofonhoz, jó hangerővel, kicsit dafke-lendülettel mondom a magamét. Nem csodálnám, ha taps következne, mert hogy sokan gratulálnak. Illyés bőrkabátos mellére ölel: - Ez nagyon derék dolog volt. - Ezzel szerepemnek vége. A sírhoz ballagásunk minden eddiginél profánabb. Balra tólünk Illyés meg Flóra. Sárika jól vette észre, hogy könny szinte nem hullott. Keresi Kodolányi, s megtalálja Szervánszky síremlékét. Honor szép szavakkal méltat. Szerinte engem láthatatlan burok véd. Valami túlzó dolgot idéz rám apjától, hogy "Andris miszlikre vágta az egész mai magyar irodalmat". Illyésék korábban indulnak, Fedorenko megy hozzájuk vendégségbe. Hivatalos részról senki sem volt jelen, még az Irodalmi osztály vezetője sem. Az MTI-s hölgy elkérte szövegemet. Fölhasználnak belőle, úgymond, fél flekket. Hát, ennyit ér meg egy nagy költő halála...

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Triebl Brigitta [2007.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.