Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Taxin megyek a Szövetségbe. Bella ott van, Mezei András jön, senki többet. Juhász felénk se bagózik. - Néha azért eljöhetne - dörmög Bella. Rám lőcsölik a jövő heti bolgár-magyar műfordítói konferencia elnöklését. Ezt a gondot viszem a Bajza utcából s azt a reményt, hogy Bertók, Gyurkovics, Hervay, Kárpáti Kamil, Marsall, Székely Magda szerepelnek majd a József Attila-díjra való felterjesztésünkben.
Mivel időhöz jutok, bemegyek az Európába. Itt csupa jó hír vár. Antal László azért kerestetett (írásban is), hogy gratuláljon az Egry József-összeállításhoz. Részletezve dicséri a szerkesztést, a szereplő írásokat. Felbuzdulva ezen, kérem, adják ki végre Nino Nikolov verseit. - Tekintsd elintézettnek - mondja. Egy kellemetlen meglepetés is ér: Osztovits Levente kiragadott példákkal bizonyítja, hogy Sulyok Vince dán versfordításai odakent nyersfordítások maradtak, meg se kísérelte a szövegeket verssé emelni. Vince elhúzódó furcsa viselkedése után úgy érzem magam, mint aki kettős bűnpártolás vétlenségével lesz kénytelen terhelődni.
Latorral, Benyhével megbeszéljük a Kormosról készült filmet. Tetszett nekik is, olyannak látták, mintha élne tovább... A füllentéseket persze ők is észrevették. A Juhásznak, Nagynak írt vers a hatvanas évek végén íródott. A Fehér virág László szerint is Sárközinek volt ajánlva és nem Radnóti emlékének. A napló-ellenességben szerintük nem rám gondolt, hanem Justh Zsigmondra. Egyébként olyan volt Ő, aki az egyik szobában ezt mondta, a másikban azt mondta.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap