1978_12. [1]

Fodor András naplója - 1978. december 7. csütörtök

Ahhoz képest, milyen idegesen aludtam, nagyon jól sikerül Vitkovics Mihályos napom. Az akadémiai Képes teremben, Vujicsicsék szíves fogadtatása után Hadrovics jön felém a régi nyájassággal. Megöleljük egymást, amennyire testmagasságunk különbsége engedi. - Ilyen kicsi kora óta ismerem - dicsekszik Hadró, s ez a szívélyes, medvés hang, az időbe visszavetített túlzás is oly jellemző és kedves. A többi ismerőssel (Fenyő Istvánnal, Fried Istvánnal, s a kiadóigazgató Domokos Jánossal) egymás mellé ülünk, egymás után kerülünk a pulpitushoz. Összeszedettségem nem kifogástalan, de a versek mondása közben érzem a tiszta figyelmet, még Sziklay László szemében is. Hadrovics olyan dicsérő szöveget kerekít rólam, hogy még! Aranyhoz, Babitshoz emel az ösztönösség-tudatosság fordítói ars poeticájában. Ahogy a Tudósklub felé megyünk, többen is rázzák kezemet. Újvidékiek mellett még egy magyarul nem tudó is megtisztelt figyelmével. Az És felé ballagok a téli Duna-parton, jókedvűen. Rembrandtomat szedték ki az új számban, de jó szimattal ott találom Kroó rólam írt cikkét is a korrektúrák közt. Igen lelkes méltatás, szinte megemelkedem tőle. Szabolcsi Bence szerepében nem értünk egyet, de ez így van rendjén. Következő állomásom a Szovjet Irodalom, ott meg Simon Pistáné Irénke bánik velem nagyon emberien, kínál kávéval, nem túloz el egyetlen gesztust se.

Most már csak Sárika kucsmavásárlásának kéne szerencsével járnia. A jobb holmik már sajna, gazdát találtak, s a konty miatt a belmagasság is többnyire problematikus. Végül egy Váci utcai szűccsel (jó, szarkasztikus humorú emberke) rábeszélem nejemet egy sárgásfehér, igen bongyor, tibeti kecskesüvegre. Ő igen fél, mit szólnak majd a rokonok, de szerintem igen jól áll neki.

Az esti Vitkovics fogadáson átadok Hadrovicsnak egy dedikált Bartók-könyvet, ilyen dedikációval: "...aki, mint a 35. oldalon bizonyítom, az Eötvös-kollégiumban emberségről példát, vitézségből formát adott nekem azokban az időkben, amikről a küzdelem szól..." Gerold Lászlóval beszélgetek, tolmács útján köszöntöm Bulatovićot. Hadró dicsekszik neki velem, én meg Hernádival, miután ő nagy hangsúllyal nyilvánítja ki, hogy Európa számára ő fedezte föl Gyulát. Vujicsics Sztojánnal

Ő szombaton még saját házukba is vár fogadásra. [Erre közbejött fatális körülmények miatt nem került sor. F. A. 1994.]

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Szentmiklóssy Tamás [2014.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.