1979_01.[3]

Fodor András naplója - 1979. január 17. szerda

Késő éjjelig búvároltam a tetemes Sinka irodalmat. Fejbe verten kelek s félek, hogyan fogok beszélgetni Latorral a magam választotta Lovasok opál mezőkön című költeményről. Szabó Gyula és Szersén Gyula mondják el a műsor elejére és végére szánt verset. A köztes huszonöt percet kéne nekünk kitölteni. A 11-es Stúdió asztalára rengeteg könyvet raktam ki, csak tudjak köztük eligazodni. Szerencsére László igen kellemes partner. Hosszú elővezető szövege után arányosan szóhoz juthatok. S bár a 35. percben úgy érzem, sok fontos mondandó rekedt belém, talán mégse érdektelen, amit összehoztunk. A környezet elégedett velünk, Lajta Kálmán külön is megjegyzi, kár volt nekem izgulni.

Délután Sallai temetése Rákoskeresztúron. Éppen ahogy a kapunkhoz érek, jön erősen lefogyatkozva a zenei könyvtárigazgató Szalai Ági. Ha valaki, ő igazán gyászolhatja Pista bácsit, természetes igénye, hogy velünk akar részt venni a gyászszertartáson. Tüntetően belém karol és mondja, mondja szövegeit. Túlfűtöttsége most kevésbé zavaró, mert fontos részleteket tár föl közös atyai barátunk sorsából. Eszerint a még Kisszálláson hozzákötődött feleség, a három leánygyermek anyja, 1970 táján költözött el tőle egy kohómérnök kedvéért, kivel előbb Pécsen, aztán Tatabányán élt, de pár évvel ezelőtt könyörgő hangú levele szerint vissza akart térni volt férjéhez. Ám Pista valaki idősebb hölgyben találta meg állandó fáma­szót. Naponként eljárt hozzá. Ezért szokott a Madách térnél mindig elválni tőlünk hazajövet. Volt még egy ügye tíz évvel ezelőtt. Egy műszaki könyvtárbeli kolleganő hajtott rá erősen. Két esztendeig vele is kellett küszködnie. Mindezt Ági a lelki barátnő nagylelkűsé­gével, nem túlozva, modorosságok nélkül adja elő. Karácsonykor volt nála, Amorellát vitt neki. - "Aranyom - mondta -, sose felejted el, ami nekem jó." Vérátömlesztés után tüdőgyulladást és ödémát kapott, ez vitte el. Ági szerint valójában a vérrák, a fehérvérűség. A temetőbe vivő úton megtudom, hogy a KMK-ból három embert szeretett nagyon, ezek egyike én voltam. Legtöbbször engem emlegetett - "Az a drága gyerek" - szokta mondani - nagyon féltett, a tisztesség magányával hogyan tudok megmaradni. Félt, hogy meg­esznek...

Roppant kiábrándító az ilyen temetői nagyüzem. Az utakon, mint arénában az egymást váltó csoportok, jönnek a különféle starthelyekről lépcsőzetesen indult gyászmenetek. 5-600-an lehetnek a mi halottunk körül. Ági tüntetőleg fordul el a Szabó Ervinesektől, akik farizeusarccal állnak itt, hisz igazából nem szerették. De az igaz hívek közül látom mindjárt Takács Miklóst, Szitát, Bereczkyt, Ónodyt, később megtalálom Liptákot. Itt van Iszlai is. Ösztönösen odahúzódom a gyászoló család mögé, s levett süveggel hallgatom a gyászbeszédeket. Előttem Szente. Futala és Csűry ízetlen, hivatalos szövege közben Ági kifakad: - Hát itt már nem lesz emberi szó? Végre Lipták ősz feje mást ígér, halkan, különösebb stílusvirág nélkül, szépen beszél. Papp Pista pedig kimondja, vállalni kell a teljes örökséget. Ez az intézmény csak addig lesz méltó magához, amíg az ő örökségét viszi tovább. Amikor a havas sírdombok közt Bereczky Éva hűséges, megrendült, szinte kislányosan elfogódott, mégis tisztán artikulált búcsúját hallom, hirtelen eláraszt belül az együttérző gyengeség. Erőt véve magamon odamegyek a családhoz, sorra csókolva Idát, Virágot, Rozikát, ki anyját támogatja. Ida asszony borzasztóan összetört, egyfolytában sír. Bal oldalán ott van az új férj. Látom ké­sőbb a temérdek koszorú közt az övét: "Gyerekeid anyja"... fölirattal. A sírba tétel mélyen megindító. A Széchényi Könyvtár kórusa az Elmegyek, elmegyeket és a Dona nobis pacemet énekli.

Kifele sodródva Liptákhoz szegődöm. Ügyeinkről szól: asztalomra tette Garai elkészült füzetét, átadta Zelknek a Sirály példányait, kér, hogy most Vas Istvántól kérjek kéziratot. Van egy ötletem: a költözésről szóló verseit kéne összeszednie. Gerő Gyula kérésére, vállalom-e a Sallairól írandó vallomást, rábólintok. Ő a másik, aki igazi bizalmasa volt Sok adatot tud ő is Pista életéről, hisz egyik első munkatársa volt. - Mindenkinek tudott bölcs tanácsot adni, csak saját családját nem volt képes összetartani. Ám nem volt rossz apa. Bármi későn tért haza, rávetette magát a gyerekekkel foglalkozásra: számtanleckék, olvasás, zene. G. Gy. sötét szavakkal summázza egy korszak végét. Szentének volna esélye a stafétaátvételre, különben az egész könyvtárosterület hervadóban, sem a minisztériumban, sem az egyetemen nincs kibontakozás.

Mai Fészek-estünk példásan sikerül. Tóth Bálint a taxi URH-ján éppen hallotta, ahogy Csoóri kocsit kért. Ő is, Tornai is megérkezik. Bálint jó hangütésként elmondja Nagy Lászlóról írt versét. Hegedűs D. Géza pedig kiválóan intonálja a Krisztinavárosi körmenetet. Czigány kérdéseire kitűnően, merészen felel. Arra a kérdésre: magányos-e, azzal felel, hogy minden jó költő segített rajta. Illyés a börtönből hozta ki - Nem loptam! - veti közbe a publikumnak szólóan. Keresztury elhelyezte a Széchényi Könyvtárban. Elejt aztán olyan megjegyzéseket is, amiért ismét bajba kerülhetne.

A zeneszerző Huszár Lajos szépen fogalmaz, de siralmas tényeket tár fel szegedi működésének hiábavalóságáról. Ars poeticája már-már korszerűtlen bátorságra vall. Romantikát, örök értéket, emberit emleget. Műve - Öt zongoradarab - két utolsó tételével meggyőző. Bereményi Géza Irodalom című írását kitűnően olvassa fel Fodor Tamás. Vele kicsit rövidebben társalog Gyurka, de neki is jól megy a szabad fogalmazás, és megnyilatkozása íróhoz méltó. Végül Varsányi Ferenc Irka-firka filmje biztos siker. A két főszereplő lurkót kihívja Gyurka a pódiumra is. A rendező pedig a mulatságos, mozgás-ugrató technikáról számol be.

Jó érzéssel megyek az étterem hosszú asztalához, Tóth Bálint és baráti társaságába. Csoóri, Bella, Parancs, Nagy Gáspár és meghívottja Matyikó Sebestyén József, Hervay Gizella, Pomogáts, meg a lengyeltóti Tóth János festő ül ott. Letelepszem kicsit Huszár Lajos asztalánál is, aztán Csoóri mellé térülök. Dicsérem Tornai Jóska nemrég olvasott Sinka-tanulmányát. Tóth Bálint, már kissé szesztől emelkedő hangon, a magyar irodalom megmentőiként emleget bennünket Csoórival. Új Babits-Móriczként. Melyőnk lesz a Móricz? - fordulunk nevetve egymás felé.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Annus Dóra [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. január 29. hétfő

Siralmas esemény a mai első kötetes költők bemutatója. Persze ma van a Nagy László-emlékest, a Garai-est meg egyebek. Vallai miatt kellett ehhez a naphoz ragaszkodni. És Labancz Gyulának bizony nincs közönsége. Fodor Ákos iránt pedig - ahogy Veress Miklós róla írt kritikájából is kiderült - averziót táplálnak a pályatársak. Még jó, hogy Labancz bevezetését vállalta Pomogáts, és, hogy Vallai emlékezetes produkciót csinál Fodor Ákos verseiből. A költők közül olyanokat látok, mint Szőllősi, Utassy, Ács Jenő. Kellemes meglepetés Pándi fia, Kardos András. Értelmesen beszél F. Ákos költészetének szimpatikus hátteréről, föltételezett közönségéről, groteszkségének elfojtott érzelmi okairól.

Pomogáts kocsiján hozzánk érkezünk meg Utassyval, nálam van ugyanis Makay Ida Joe-nak szánt értékes ajándéka, egy Kő Pál-domborítás. Szegény körülrajongott Utassy, éppen elég a baja. Panaszolja, hogy öt év óta állandóan gyógyszereken él. Leírja, hogy ébredt rá, hogy bolondokházába került ("...egy férfi csavargatta előttem a cipőjét az óramutató járásával ellentétesen -, s én az ő meztelen fenekét bámulom...") Képtelen írni, olvasni, csak ténfereg otthon, megy a feje, mint a mozi. Alig várja, hogy tavasszal hazautazhasson az anyjához. Hát ez lett a sztrugai nagylegényből, Szlobodinka választottjából. Schizoid affectio... Béla jóságosan foglalkozik a szeretetre méltóan esendő fiúval. Haza is viszi talán.

Magamra maradva válogatott kötetem, a Kélt újra jel könyvtáros munkahelyemen kapott első példányát. Varga Hajdu is bejött éppen a katalóguscikkért. (Azt mondta rá röviden: "- Klassz!") Együtt örültünk, hogy viszontláthatjuk a sok szállal dolgozó szövőnőt, netán hárfaművészt szimbolizáló címlapot.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: ELTE Könyvtártudományi Tanszék [2006.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. január 30. kedd

Szóltak az Európa Kiadóban: Nino Nikolov kötetét fölvették a tervbe. Meg is írom neki mindjárt a jó hírt. A tévéhíradóban viszont vegyesen adagolt információkat közölnek. Érdekes képeket Teng Hsziao Ping amerikai fogadtatásáról: ott van a meghitt vendégregimentben Kissinger, sőt Nixon is. Teheránban kutyavilág lehet: lövik a tüntetőket. Khomeini ajatollah menne is, ne is haza. Most már csak ö csitíthatná le a kedélyeket. (Vagy inkább poklokat szabadít el?) Kambodzsában lázas diadallal ünnepelnek, Vietnam határán Kína csapatokat egyesít...

Dávid ellátogatott Kovács Győzőhöz, Sárika osztálytársához, kiből kiváló kibernetikai szakember, számítóközpontos főnök lett. Egy véletlen közös utazáson már húsz évvel ezelőtt megcsodáltam a humán oldal felé is nyitott, színes egyéniségét. Hasznos tanácsokat ád fiunknak, hogyan válassza ki majd szaktárgyait a villamosmérnöki karon. Később külön felhív engem, s agyondicséri Dávidot. Anyja félénk természete mögött céltudatos határozottságot észlelt benne. Diplomások közt is ritka, hogy valaki ennyire pontosan lássa, mit akar csinálni. S az is jó, ha nyíltan megvallja, mi az, amit nem tud. Egyébként az enyémhez nagyon hasonló indiai tapasztalatokról számol be. De ő Calcuttában is járt, ahol egy csontra száradt gyerek előtte halt meg, fülén, orrán, száján dőlt a vér.

Feuer Mari könyvéről írt kritikámat, az És-beli, zeneszerző közérzet írt cikket a lap is hálásan köszöni, mert a szerző inspirációt kapott tőlem egy új sorozat indítására. Mindezt Iszlai közli Velem.

Latoréknál nagy eszem-iszom és filmekről való beszélgetés folyik. Könyvem első példányát illendően Domokos Matyinak dedikálom, úgy is, mint pályafelvigyázómnak s a 68-as törésvonal idején megmentőm. Családi ügyek pertraktálódnak, témaként az öregasszonykor is szóba kerül. S mivel Jutka talán anyja romlása láttán fél ettől a létezési fázistól, vigaszul felolvasom Rózewicz megkapó elégiáját (Elbeszélés az öregasszonyokról) Elmenőben Matyi, az Istennek se akar taxit rendelni, így megint gyalog ereszkedünk le a Margit hídig. Sárikának Mara eközben mondja el egész előtörténetét. 19-24 éves kora közt volt valakije, akivel együtt is élt. Utána meg egy Újságíró zsarolta. Matyit, amikor ő a kiadóba került, majdnem cinikus, az élettel leszámolt embernek látta. De amikor ideg-összeroppanással kórházba került az ifjú lektornő, egyedül Matyira gondolt szívesen. Részt vett később egy Juhász-esten ahol Matyi volt a szertartásmester Az asszonyok feltűnősködtek, Juhász a kozmoszról, az állatokról és önmagáról beszélt. Mara rádöbbent, milyen mérhetetlen önzés van emögött, s figyelmezte Matyit, ne kövesse Ferit, ő megél ebből, de neki mást kell csinálnia. Mara különben később arra is rájött, Matyi Évával való házassága akkor is fölbomlik, ha ő nem lép közbe.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Czene Péter [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.