1979_08. [2]

Fodor András naplója - 1979. augusztus 8. szerda

Fél kilencre odaérek Zachár Zsófiék házszentelőjére. A tetőteraszos, négyszobás, pompás lakásban nem az Új otthontól áll el a lélegzetem, hanem a részemre háromnegyed részt ismeretlen emberi közegtől. Ahogy végigvergődöm a bemutatkozásokon, Konrádnál zökkennek le, pár mondat erejéig. Éppen rólad volt szó - mondom neki. Való igaz, hogy a nálam is tanácstalanabb idegen Fellegi említette az imént: hallja, netán Konrád György is itt lesz, melyik az?

Az egyenletesen barna Zsófi dekoltázsával és kerámiaékszereivel olyan, mint egy olasz színésznő. Dicsérem őt, meg a lakást: pompás, ahogy a lombokra és Budára néző teraszokon körbe-körbe járható a kilencven négyzetméteres lakótér. Mészölyné a Basch-ház tönkremeneteléről tudósít, Sárikáról és Dávidról érdeklődik. A harminc-negyven vendég közt itt van Vásárhelyi, Kis János, Eörsi és Saád Katalin, Passuth Krisztina, Kőszeg Ferenc, Kováts Albert, Maurer Dóra, Pártos Vera, Lázár Eszter, Sebesék, Miklós János, Donáth Ferenc. Fellegit hozzá és Konrádhoz vezetem oda, részesülhet K. Gy. hazatérési mizériájának általa előadott változatában, amikor Klein, a Párizsi Magyar Intézet vezetője közölte vele: jön Örkény. Én csak annyit kérdezek: itthon találkozott-e vele? - Igen, egyszer... Nagyjából olyan fontoltan beszél Gyurka, mint hajdan, de közben nem mulasztja el egy-egy különös trófea felmutatását, például, amikor a Látogató dedikált példányát találta meg San Franciscóban. Idézi Günther Grasszal való beszélgetését, kinek az elkötelezett író olyan, mint a katolikus biciklista. Sokáig Fellegi defetista megjegyzéseire próbál szociológus bennfentességgel felelni, ebben Donáth is segítségére van. Később, ahogy Miklós Jutka is közénk telepszik, a társalgás színképe mindinkább eltolódik a kultúra irányába. Felettébb érzékeny és olvasott nő, övé a prím, amikor a hazai zenei csodákról (Kadosa-iskola, Liszt Ferenc Kamarazenekar, Perényi Miklós) kerül szó. Érdeklődésében én is találva érezhetem magam. Igen, ismer bennünket hangversenyek sőt a Bajcsy Zsilinszky úton nőve fel, a Dávidot kocsiban tologató Sárikára is emlékszik. Ősbarátnője, Zsófi szokott mentegetni bennünket, amikor a gyerek etetése miatt késve léptünk be egy-egy koncertre. A további diskurzusban is fogva tartja figyelmemet ez az éles vonású, de igen értelmes arcú nő. (Ilyennek képzelem el a Lakatos Andrást ifjúságában lebilincselő polgárlányokat.) A parapszichológiában éppúgy otthon van, mint az afrikai problémákban. (Férje révén Nigériában is élt.) Végül Mészöly, ő és Konrád közt, a Pest fele néző, telehold alatti erkélyen egész kellemesen dumálunk. Sokszor kerül szó Kisorosziról, Miklós ottani házáról.

Három óra felé Konráddal gyalogolunk át az alagúton. Most érzem, maradhatott benne valami az irántam való szeretetből. Változatlanul nagyon érdekli a naplóm. Nyilván ő is ír... Jól ki tudjuk egészíteni egymás tapasztalatait. - Remélem, még találkozunk - búcsúzik a Lánchídnál.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Bada Szilveszter [2008.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. augusztus 16. csütörtök

Kardos György hívatott s lekötelező nyájassággal fogad tizedik emeleti sarokszobájában. Elmondja Sík Csabától való megszabadulása hiteles történetét. Visszafelé így próbálja feloldani a velem kapcsolatban elkövetett gyalázatot. Akárhogy magyarázza megtévesztettségét, mégiscsak észre kellett volna vennie, hogyan, miért lettem öt kötet, plusz a parádés műfordítás-gyűjtemény, nívódíj, tartalomjegyzékre szerződést érdemlő válogatott verskötetterve után máról holnapra tehetségtelenné, érdemtelenné. Az utóbbi két évben válasz nélkül hagyott leveleimet felesége betegségével és halálával mentegeti.(Stószban állnak hasonló elintézetlen ügyei.) Megismétlem régebbi kontraktusunkat: másokkal kapcsolatos javaslataimat szívlelje meg. Leleplezem, milyen manőverekre kényszerültem Csányi László kiadatásáért, miután szünetelt köztünk az információcsere. - Most ugye nincs más ügyünk, mint a Szabó Sándor? - Vele mi a helyzet? - Kaptam egy jelentést kötetéről, negatív. Nem számít, én fogom szerkeszteni. Értesítheted, hogy ügye rendben van.

Bata Imre a következő kopogtató. Hozta Weöresről írt könyvét. Hármasban is beszélgetünk. Végh Antal az egyik téma. A Forrás-ban azt nyilatkozta, a magyar nép egyetlen győztes forradalma az 56-os. A Csoóriról szóló "négyes dalverseny" (Domokos emlegeti így), már-már feledteti Bata sokat szidalmazott Csoóri-bírálatát. Az Új Tükör bezápult lehetőségeiről is szó esik. Fájdalmas hallanom, hogy Csanádinak Benjámin kereken megmondta: - "Nem vagy a barátom -, pedig mindent nekem köszönhetsz."

Következő stációm Újfalussy József, a Zenetudományi Intézet igazgatói szobájában. Kiderül, hogy ő kért munkatársul a Bartók-hangjátékhoz, róla írt könyvem alapján, mert hogy annyi Bartók iránti szeretettel íródott. Az ő tempóssága mellett nem látszik, mennyire fölkészületlen vagyok még a vállalt feladatra. Jóska nézetei idők során egészen szimpatikussá váltak. Kodály Bartók iránti féltékenységéről is nyíltan beszél. Szabolcsi figyelmeztetett rá, minél inkább távolodunk Bartók halálától, Kodály annál negatívabban fogja megítélni társát. Szabolcsiné egyszer az operai páholyban megkérdezte Sárit: miért mentek el Stravinsky elől? Ők nem előle mentek el - felelt az ifjasszony -, dolguk volt Pécsen. - Sári, te hazudsz - mondta Szabolcsiné.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Szántó Csilla Ilona [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.