Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Az "És"-t megvéve látom, jókora cikk foglalkozik velem és Csűrös monográfiájával Önarckép és kommentár címen. Szerzője - csak látásból ismerem-, Marx József, bizony, velem bánt barátságosabban, mint Csűrös Miklóssal, akit mintha vádolna magánkapcsolatunk szemérmes elhallgatásával, másrészt ezzel ellentétesen, válságaim magánválságként értelmezésével. Marx szerint én hideg vagyok, de nem érzelemmentes. Lehetnék akármilyen stílusú költő, ókonzervatív vagy ultramodern, de nem ez érdekel...
Ünnepélyesen leadom Auden-kéziratomat a Kozmosz (Móra) Kiadó gyöngyszemek sorozatába. Megismerkedem Urai Erikával, A bábu vére címlap készítőjével. - Nagyon tisztelem - mondja csakugyan nagy tisztelettel. Mondom neki, hogy én is lekötelezettje voltam együttműködésünk előtt is.
Domokos Matyinak mutatom Illyés levelét, versét. Rezge megbánással olvassa: lelkiismeret-furdalása van, amiért nem foglalkozik az Öreggel, aki mégiscsak maradt az, aki.
Szép nyárestében megyünk Bozayékhoz. Rokonias hívásunkat tetézi, hogy János velünk van, hogy Klári ugyancsak gömbölyödik, s hogy a Cora vermut ivása közben ünnepélyesen felszólítanak: legyünk mi az újszülött keresztszülei. Ha már így van - szívesen vállalva a fölkérést -, próbálom őket a Melinda vagy Lőrinc névtől eltántorítani, de ez kevéssé sikerül.
Mulatok rajta, hogy Klári féltékeny férje egyik orvosnő hódolójára, s ugyanolyan vádakat ereget a csak munkájába temetkező, vele és fiával keveset foglalkozó Attilára, amiket én a tíz évvel idősebb szoktam kapni.
Úgy elzordul az idő, hogy Helmut Schmidt (végre egy államfő, akit szeretek!) fogadásakor már esik is a hideg eső. Csűrössel vonulok be a Múzeum Kávéházba. Megbeszéljük a siklósi fiatal kritikusok találkozását. A résztvevők többnyire ellenszenvesek voltak neki, Tamás Gáspár Miklóssal talált leginkább hangot. Könyvéről Szederkényi és Futaky- Bécsy házaspár valamelyikével irat. Vekerdit, sajnos, elvadították. Elolvasom Miklós bravúrdolgozatát Tandoriról. A szimptóma-elemzés kitűnő, de T. D., nekem továbbra is marslakó, olyan mégpedig, aki a földi stratégiákhoz is nagyon jól ért, csak tetteti magát visszahúzódó ártatlannak.
A Jánoshalmára bevonult katona fiunk, Dávid holmija egy még fehér poros, kristálycukros zsákban megérkezett. (Mennyivel másként szedjük ki holmijait, mint balesete után 1966 novemberében! Akkor, arra, hogy egyszer még ilyen ruhavisszaadásra is sor kerülhet valaha, senki se gondolt.) írt a honvéd néhány sort is. Jópofa stílusban számol be első benyomásairól. Fordulataiban olykor mintha magamat látnám. Sárika örül s rengeteget foglalkozik a vasárnapi látogatás lehetőségével.
Z. Szabóval ülök össze másfél órára az összes őszi programot megbeszélendő. A réginél is több keserűség van a fiúban, tudja, hogy őt csak "Kelj föl Jancsi"-aktivistaként használják Győrben, még a Kormos-ügyben is. (Szó van egy halála évfordulójára rendezett ottani emlékülésről s szülőföldjének társas bejárásáról.)
Szép kardvirágokat viszek haza házassági évfordulónkra, s rózsacsokrot Demeter Rózsának. Mellkasom mozgásával nincs megelégedve - nem csoda, egyáltalán nem tornáztam a nyáron.
Schmidt miatt elterelik a forgalmat. Én azért nem haragszom a kancellárra, ki beszédében Szent Istvánt és József Attilát is emlegette.
Este Keresztury kiváló argumentálását nézem, hallgatom a képernyőn. Ahogy a Ménesi (Nagyboldogasszony) úti intézményről, majd Berlinről, a német értelmiségi bűnéről, a minisztersége egy esztendejéről beszél, rádöbbenek, mennyire rajtam hagyta bélyegét a Kollégium. Innét van az adatok pontosításának, a megtévesztéstől való irtózásnak igénye is. Ezért - meg Kormos miatt - bújok bele az 1948/49-es naplókba. Érthetetlen ugyanis, hogy sehol se találom a "Válasz"-ban a Fehér virágot. Akkor ismerkedtem meg Pistával, amikor S. Gy.-nek ajánlva behozta ezt a verset a Szerb utcai szerkesztőségbe. [Annak, hogy versét miért nem találom a "Válasz"-számaim egyikében se, később ötlöm ki magyarázatát. K. I., amikor 1970 nyarán nálam lakott, a Kereszttel hátuk szőrén-versét és a Fehér virágot tartalmazó folyóiratszámokat elemelte tőlem. F. A. 1994.] A naplóban mindenesetre ott van, hogy 1951. április 8-án találkoztunk össze Sárközi Mártánál.
Maróti Lajos Kolostor-keresztmetszete is tetszett a képernyőn, de az igazi narkózis saját kolostorom légkörének felidézése.
A Rádió zenei osztályáról szólít Ménes Aranka, fordítanám le Schönberg Napóleon-ódájának szövegét, mert szó van arról, hogy előadják. Először meg örülök, mert a Child Harold Napóleon-részleteit fordítottam már, de ez egy másik, hosszú és nehéz Byron-vers, ráadásul Schönberg sprechgesangként (ének beszédként) alkalmazta. Az ilyen többszörösen determinált zeneszöveg-tükröztető áttételével senki se próbálkozott még.
A "Népszabadság"-ban háromhasábos, fényképes cikk van Kormosról. E. Fehér, ki életében kutyába se vette, most megengedi nekünk, hogy a legnagyobbak közt, önálló fejezetként tárgyalhassuk.
A jóízű bablevest kanalazzuk éppen Jánossal, amikor csönget, s jánoshalmi látogatásából máris érkezik a Mami. Az egyforma egyenruhájúak közt is hamar fölismerte fiát. Tenyere feltört a terepásástól, az ezerméteres futásban versenyen kívül utolsó lett. A katonatízparancsolat némelyike nagyon nem tetszett neki. (A helytelennek vélt parancs ellen is csak utólag lehet apellálni.) Fáradt volt a fiú, mert éjjel alig aludt. Valami tűzügyeletük volt (meggyulladt a laktanya szemétdombja). Ujjai munkásemberekéhez hasonlatosak, de azért nem nagyon panaszkodott. Még Meggy Márkát is vitt anyjának a kantinból.
Pribojszky jön, mesél kecskeméti előadásáról, melyet én már nem hallhattam szombaton. Sárosi ott volt, somolygott, de végül ugyanazt mondta, mint előző nap nekem: így ahogy előadtad, igazad van. Béres János viszont csúnyán nekigyalogolt, mint afféle dilettáns pedagógusnak. Háta mögött még ingerültebben fakadt ki a melósra, akit ő fedezett fel, ki azóta egy rossz hangszerrel iskolát akar teremteni.
Hernádi jókedvű: Kardos György életműsorozatot ajánlott neki, szerződést kötött vele nyolc kötetre. Skrupulus nélkül adja ki kétszer is az Aczél által az "Új írás"-ból kidobatott Fiktív lejátszást. [Egyedi kiadásban Borotvált tabló címen jelent meg 1980-ban. F. A. 1994.]
A déli órákban Csanády Jancsié vagyok. Jókedvű, mint hajdanán. Van rá friss oka is. Szépen megírta pályája emlékezetét. Fényképet is kért tőlem, s helyreállította vallomásában régi barátságunkat. Különösen szép az írás vége, a kéreg nélkül maradt kenyérről s a pulikutya-forma Magyarországról, mely Keletre kaffog. Ebből is látszik, hogy a fiú költőként szemléli a világot.
Délutánom az Európa Kiadóé. Leadom a Nikolov-kötet anyagát Szappanos Balázsnak. (Nagy megkönnyebbülés, hogy Auden után ezzel is elkészültem. (Latorék a kalocsai Forradalmi Ezrednél látogatták tegnap fiukat. Megnyugodva tértek haza ők is.) A következő téma Somlyó új házassága Szelényi Annával. A jó szimatú Jutka egyáltalán nem bízik abban, hogy az ifjasszony tartósan Somlyóné marad.
Fél hatkor Nagy László grafikai kiállítása a Bolgár Kultúrában. Fölvonult a Televízió, de még mennyire! Szécsi Margit most végre elégedett lehet. Csoóri betegsége után a Mátrában pihen, megnyitó szövegét Kósa Ferenc olvassa fel. Amikor Berek művésznő rázendít a Menyegzőre, Domokos átcsábít az út túlsó oldalára, a Negro teraszára sört inni. Kiderül, hogy a Szépirodalmiban most feleségén verik el a port, érdemleges lektorálnivalót nem kap.
Kováts Mária néniről írásban és szóban is a legrosszabbat halljuk. Augusztus elején szélütés érte, utolsó üzenetünket már nem fogta fel, s nem lesz több névnapi, születésnapi köszöntő. Kórházban van, onnan már szegényke csak a temetőbe kerülhet. Ha jól számolom, nyolcvannyolcadik évében van. Őrizni fogjuk emlékét. Csakugyan anyaként szeretett bennünket. S hogy a jó anya mire képes, láttam Sárika Dáviddal való bánásából. Olvasom újra Kormos Bulgáriába írt, 1969-es Sárika-jellemzését: "még a halálból is képes volna föltámasztani szeretteit".
Rossz közérzettel, rosszkedvvel ébredek. Később igyekszem elfelejteni belvilágom baját, teljesítem a mai napra rendelt feladatokat. Rózsa csokrokkal állítok be a Szövetségbe. (Az emeleten mindenki Mária.) Garamvölgyiné szobájában ott ül Dobozy. Kérdi, hogy látom én a dolgokat. Romlásban lévőnek, de a környékbeliek még rosszabbul élnek. - Persze, a rohadt kapitalizmus kibírja az ilyen válságokat - mondja D. I., s következnek az albániai anekdoták, mert hogy kivételesen Marika elő meri venni a Szkander bég konyakot. Józan kérdésemre, lesz-e autóbusz a Kormos szülőföldjére vivő zarándoklathoz, azt mondják, a minisztérium ugyan nem járult hozzá, de talán mégis...
A szakosztályvezetőségi ülésen Bella Pistán s rajtam kívül senki sincs. Ez hovatovább komikus. Szabó Évának és Csák Gyulának számolok be évi terveinkről. Program van bőven, még az ötvenéves Csák Gyula Fészek-estje is belefér. Juhászról csak annyi hírlik, hogy mindenórás a felesége.
Este Kisfilmek a nagyvilágból. Van köztük érdekes, például a korallzátonyon élő halakról szóló. Két ügyes német kísérletei bizonyítják, hogy a különféle - olykor gyönyörű színű, formájú halak - milyen tanulékonyak: éppoly kondicionált reflexre taníthatók, mint a pavlovi kutyák.
A "Népszabadság"-ban E. Fehér már azt is megengedi, hogy mint moralista, idealista-realista, botcsinálta történészt, a kései Szekfűvel sokban rokonian gondolkodó Bibó Istvánt, módjával szerethessük.
A hívemmé lett Breuer János megküldte az általa szerkesztett "Magyar Zene" ez évi 1-2. számát. Bennük megrázó történet olvasható Urlatianu román karmesterről, aki 1934-ben Temesváron, Aradon bemutatta Kodály Psalmusát, a szerző jelenlétében, amiért aztán a vasgárdisták halálba, öngyilkosságba hajszolták.
Péter Márta jön hozzánk Luca lányával megbeszélésre. Luca megbarnult, megvékonyodott, megnyúlt, Márta inkább hízott kicsit s lehiggadt. Kedves tőle, hogy átad egy példányt a most megjelent gyűjteményes Kormos-kötetből. Amikor az október 6-i névsort nézzük át, minden hű embert úgy vesz számításba, mintha egy létező érdekvédelmi szövetség titkárnője volna. Ettől meg is borzongok kissé, mert frissek bennem a Pistától kapott, újra végigtapogatott sebek (a sebek egy része!).
János és Luca jól eljátszik, előbb a legóval, aztán a puskás szereléssel. Márta a pulai nyaralást, Polgár Rózsa zalaegerszegi kiállításmegnyitóját mondja el. Most is értelmesnek, bájosnak és határozottnak találom egyszerre, akár a tavalyi együttlét során.
Megkaptuk a várható szomorú hírt: Kováts Mária néni tegnap óta nincs az élők sorában. Hamvasztani fogják, én mégis eleven csontjaira, kedvesen markáns, beesett arcára, nagy gesztusaira fogok emlékezni mindig. Beszéltem Csoórinéval is férjéről. Még a címét se tudja Mátraházán. Megmondta a mentős orvos: ez komoly figyelmeztetés volt. Mi értelme van annak, hogy ő Tóth Erzsi verseit javítgatja, meg hogy bárki bemehet lakásába, ahol nem fér el a holmiktól?
Jótékonykodásaim során Varga Pistát is felhívtam, kikérdeztem verseci (vitrovicai) kiállításáról. Nagyon szerették az ottani klímát. A horvát újságok nagy magyar művészként emlegették őt. Bevezető mondója, Tüskés kijelentette, Magyarországról kitiltva ott szeretne élni.
Már nem is kezdem azzal, hogy rosszul aludtam. Kriminálisan. Annyit köhögtem, hogy Sárika szinte kényszerít, szóljak Beney Zsuzsának. Ő meg arra szólít, menjek be hozzá - átvilágít. Így jutok be a kőbányai tüdőgondozóba, ahol csakugyan tarka társadalmi képlettel találkozom. Az első kilépő asszisztensnő a nevemet is tudja. Gazda doktornő többször átvonul a színen. Nagyon tetszik nekem fehér köpenyében; nincs benne semmi orvosnői fellengzősség. Tüdőmet teljesen tisztának találja. Valami ideges légcsőhurutra gyanakszik. Fölír három gyógyszert. Attól fogva, hogy találkoztam vele a fehér, finom jelenéssel, máris jobban érzem magam.
Benkő Zsuzsa utólag érdeklődik Csűrös rólam írt monográfiája iránt. Radnótitól úgy hallotta, Cs. M. a nemzedék legkiválóbb kritikusa. (Miklós nem nyilatkozott hasonló nagy elismeréssel R. S. siklósi szerepléséről.)
Domokos hív, hogy miután Tőzsért ebédeltette a Fészekben, menjek föl hozzájuk. Szerettem ezt a szikár fiút, most öregedőben még szimpatikusabb. Költői lehetőségeiben is látok fantáziát. Biztatjuk, kérjen Illés Endrétől válogatott kötetre szerződést. Később kisütöm, hogy szerzői estjét is megrendezhetnénk a Fészekben. Matyi vállalná a vele való beszélgetést. Kellően kiokosítva, én veszem át a fiú további gondozását. Meg is vacsoráztatom. Jóízű székelykáposztánk fölött rosszízű történeteket cserélünk nemzedéktársainkról. Ő még Simon Pistánál is észrevette, hogy henceg. (Pontosabban Novomesky szólt át hozzá, amikor Pistánk "adta a bankot".) Puritán, jóravaló ember ez, érdemes volna valamit tenni érte. Amikor Matyiban megmozdul a lelkesedés valaki iránt, mindig tudom, hogy tiszta ügyről van szó.
Megnézem Jánosunk művét a gyerekrajz-kiállításon. Egy Fodor, aki már a Műcsarnokba is bejutott! No, egész rendes az ő kupolás török városa, meg a Boney-M-et magnetofonkazettán fölnyújtó cápa figurája. Persze aláírás is van a művek alatt. A szomszédos kriksz-krakszokból mindenesetre Jánoséi kiemelkednek szellemességükkel.
Szabó Ede kedves levélben válaszolt Rilke könyvéről írt részletes, elismerő levelemre. Azt írja, Csorba mellett nekem sikerült legtalálóbban reagálnom.
Elborult, eleredt az ég, vége a nyárias időnek. Fenyvesi Félix Lajos keres fel Vásárhelyről személyesen. Őt jó tanácsokkal, Lakatos Andrást olvasmányokkal látom el. Közben kapom a fülemre Koczkás hangját. A győri biennálé díjai iránt tapogatózik, immár nyíltan beismerve, hogy a kulisszák közt velem is véleményt kell cserélnie. K. S. egyik jó tulajdonsága, hogy mindig nyelvén hordozza a legaktuálisabb érdekvédelem játékszabályait. Így tudom meg öt perc alatt, hogy Csoórit a Kossuth-díjra készítik föl, hogy "Garai Gabinak se volna helyes most adni", mert idén a Kossuth után József Attila-díjat is kapott. Szécsi Margitra viszont ráférne, mert csak a Nagy Laci ügyeivel foglalkozik, félben van egy verskötete. Ő majd megbeszéli Juhásszal, mert ugye, Feri sohase szerette Margitot. Különben Juhásznak lánya született. Nahát! Előttem van még augusztusi publicisztikája: "Dániel rugdos..." A tudós berendezések eszerint becsapták a nagyralátó apát.
Bulla Karcsi rábeszélésére megnézem a Bulandra Színház vendégjátékában Shakespeare Viharját. Undorító protokoll pofák az előtérben. 150 helyett 300 szakmai belépőt kértek, de jegyet senki se vett. Pedig milyen lendületes, ötletesen eleven ez a román színház. Volna mit tanulni a rendezésből, a mozgásból, jellemformálásból. Azt ugyan én sem értem, miért járkál Prospero hózentrágerban és közértes köpenyben, s hogy a drágalátos Miranda miért tátogat annyit.
Hazatérve Sárika jópofán markírozza Kádár pártaktíván elhangzott beszédét. Elmondta, hogy csak sajnálni tudja az alagsorban ücsörgő, fülükben biztosítótűt hordozó fiatalokat, mert a szocializmust nem az alagsorban építik... Azt is bevallotta, hogy jó ideig nem várható nálunk gazdasági javulás, már minekünk csak keletre-nyugatra parírozva kell élnünk.
Még mindig elviselhetőbb ez a melós beszéd, mint déli szomszédunk legfrissebb intézkedései, miszerint a 18°-nál magasabb hivatali hőmérséklet, a kávéfőzés, hősugárzás és túlzott világítás mostantól nem lehetséges.
Múlt vasárnapi egyéni látogatásom után most Bulla Karcsi jóvoltából részt vehetünk családilag Dávid fogadalomtételén. Kalocsa után nagy örömünkre kisüt a nap, s igen szemrevalónak látjuk a hajósi pincesort, a miskei virágos házakat. Éppen fordulnak ki a laktanyából a díszszemlére vonuló ifjak. Sikerül jó helyet találnom, s két-három katonatárs álla, válla, fegyvere közt hamar megtalálom Dávid karakterjegyeit. Rémes a sok duma. A Juhász Gyula Tanárképző helyettes igazgatója külön is kivágja a rezet. Sárga falevelek billegnek Sárika hajába. Az előttünk is elmenetelő ókulás ifjút túlságosan komolynak, komikusán trappolónak látom, ahogy egy ménkűmagas társa mellett, középen poroszkál, fegyverén tartva kezét. Hosszan kell várnunk, míg a díszebédről előkerül. Folyton zárt alakzatban húzzák-vonják őket, kimenőre is a kapuba vezénylik századukat. Enikő érthető módon ott buzgólkodik a sápadt ifjú körül.
Kiderül, hogy kellemes parkja is van Jánoshalmának: nyírott sövényei, piros bogyós fái. Találunk egy jó padot, ott költjük el a Sárika hozta ennivalókat. A pálcikákkal kihalászott savanyúpaprika-cikkelyekért katonánk is lelkesedik. S hajlandó magát fényképeztetni, ironikus-komoly pózokba merevedve. Mutatja, mire tanították egy hónap alatt. Egy óra hosszat magára hagyjuk a párt, mi, többiek közben megnézzük a falut.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap