1979_10. [7]

Fodor András naplója - 1979. október 10. szerda

Estém Hernádié. Most ád A hülyeség csontritkulása című új kötetéből, melyre Aczéltól már kézírásos levelet kapott, "Kedves Gyuszi, kedves Barátom" megszólítással. Hanem az aláírás! Micsoda megalomániás, felfújt birsalmasajt-alakzat már a magába visszatérő, kezdő A is. Gyula nem tagadja, hogy így van, de máris saját ötletei irányában landol. Angol szakcikkek igazolják föltételezését a Homeosztatra vonatkozólag. Egyik agyféltekénk mindig a beszabályozáson dolgozik, nem zavarja a körötte lévő sok gáncs. (Tóth Dezső üzent, ne nagyon akarjanak színházat csinálni az Astoria bárjában, mert nagy az ellenkezés; Ruszt nem akarja kiadni sem a Tordait, sem az Iglódit másik vállalkozásához a Lélekvándorláshoz.) Bernáth László, miután előző filmjüket dicsérte itt, az Allegro barbarónál már kifogyott a szuszból. Konrád György is mondta: sok a luftballon ezekben a filmekben. - És a te regényeidben, ott mennyi ballon van! - A különbség, hogy a mi ballonjainkban súly is van. - Hát, ha valaki így bírja lelki fölénnyel! A Vas megyei színházi szimpozionról csak egy sztorit ad tovább. Páskándi hadakozott a Nemzeti Színház ügyében: - Ki ellen kell neked a Nemzeti Színház? - hördült közbe Eörsi. - Ki ellen beszélsz te magyarul? - vágott vissza Páskándi. Eörsiről különben most hallom először (és nem hiszem!), hogy besúgó hírében áll.

Mivel Dávid ma sem írt, csak Enikőnek panaszkodott, amiért a laktanyában folytonos szolgálat a sorsa, anyja minden lehetséges hírt összeszedett az osztály társak szüleitől. Sokszor emlegeti szegény kis muszogó fiát, mit csinál vajon az őrségen? Egyébként Kroó Rácz Aladár-monográfiájába temetkezik, én meg régi naplóimból keresek adatokat megint csak Kormosról és Ligeti Györgyről.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Szabó Tímea [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. október 11. csütörtök

Készülök az Irodalomtörténeti Társaság ülésére. Közben - ezt senki se hinné, ha újságolnám! - Hernádi hív, s kér tőlem sürgősen 3000 forint kölcsönt nyugdíja kifizetéséig.

A Pesti Barnabás utcában Tolnai Gábor, Pálmai Kálmán és Csáki Edit fogad a hivatalos helyiségben. Vasy jön szembe a folyosón. - Kevesen vannak... mondja egy savanyú nőszemély a dékáni ajtó előtt. Igen, rajtunk kívül összesen húszan. Elgondolkoztató, hogy Kormos divatba jövetelekor az újság közölte kommüniké szinte senki új hívet se vonzott ide. Bodolay, Sz. Nagy Miklós háztáji tanszemélyek. Mindössze Kulcsár Adorján, Rába, Eörsi Gyuláné, aki jó szívvel, lelkes lényként ül itt. Lator epikusra hangszerelve rövid cikkét, szépen, elmélyülten beszél. Szabó András volt győri díjazott szavaló néhány költeményt mond el. A hízottkacsa-hangú Tolnai dicsérget bennünket. Bevezetőmben pontosan idézem az egyezéseket, hogy a harminc év előtti tavaszon, éppen egy ilyen, társasági ülésen mutattam meg Latornak, melyik a Kormos. Ezen az előadáson beszélt Kolozsvári Grandpierre az új magyar költészetről meglehetősen dicstelenül. Kapott is érte, főként az íróktól, mert ott bizony sok író volt. Fölidézem az előzményeket is, szólok Kulcsár Adorján érdeméről, hisz voltaképpen ő avatta költővé Kormost a Diárum-beli módszeres bemutatással. Szövegemet szívesen elkérnék meghívóim, de már elígértem a Tiszatáj-nak. Vonulunk a Rézkakasba. (Ez is rím, méghozzá kancsal rím, mert itt szerzett nekem legutóbb Kormos igazi keserűséget.) Melczer Tibor ül mellém, előre ismerteti a Jelenkor-ban rólam írt cikkét. Ismeretei hiányosak, de őmaga jóhiszeműnek látszik.

Este fél tízkor kellő áhítattal szembesülök Takáts Gyula oly nehezen született televíziós portréjával. Ő tetszik nekem végig. Különösen jó, amit az eredetiségről mond. Szépek a gesztusai, rendkívüli melegség árad a szavaiból. Az én közbeszólásaim viszont gyatrák, alig hallatszik a hangom. Már-már fölöslegesnek látszom. Vigasztaló, hogy mégiscsak én voltam az előhívó médium. Sárika, aki Pór Judittal együtt ott volt egyetemi szereplésünkön, ottani szellemidézésünkről is elégedetten szól.

A nap külön szenzációja: Bozayék Melinda lánya félóra alatt megszületett. 2,80-3 kilós, és nagyon helyes. Bátyja repes az örömtől.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Koncz Heléna [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. október 12. péntek

Bp.-Fonyód- Kaposvár

Folyóiratokat böngészek a vonaton. Hatalmas tanulmányt írt Kiss Feri Csoóriról. Így kezdi: "Aligha kétséges, hogy napjaink legjelentősebb könyvéről beszélek." S azzal végzi, hogy a Valóság-beli vitatkozva-dicsérőknek is megbocsát. Még Orbánnak is, amiért a táncházon gúnyolódik, hisz "egyetlen költő, akivel hangversenyeken is lehet találkozni". Spiró György meg kikiáltja magát Wyspianski (a Menyegző) első sikeres fordítójának. Foglalkozom a Somogy-kéziratokkal is. Oldalt pillantva látom, milyen szép mélykék a Balaton, s mennyire színesek a fák, tiszta minden körvonal.

Nővéreim szivárványos pisztrángszeletekkel várnak, s ebéd közben van annyi idő, hogy a legfontosabb híreket kicseréljük. Kaposig Bárczy János (B. István leszármazottja, megvakult katonatiszt), Vádindítvány című, kitűnő áldokumentum-könyvét olvasom a délvidéki harcokba szerencsétlenül bevetett pápai ejtőernyősökről. Bámulatos beleérző képesség van a szerzőben.

Várkonyi azzal kezdi a szerkesztőségi ülést: lehet, hogy utoljára ülünk itt együtt. Az új főszerkesztőjelölt Szapudi András. Tüskés éjszakára is itt marad, így együtt kísérjük haza Takáts Gyulát. Filmjét mindenki látta, elégedetten beszélnek róla. Tibor szépen is. Megkapóan hangulatosak a kaposi utcák, persze főként attól, hogy Gyula itt sétál a platánok alatt. Lelkendezik is értük. - Ugye, akár egy francia kisvárosban is lehetnénk. Szép lányok köszöngetnek ránk. A szuntyer ( a MÁV internátus) előtt nehéz fékeznem nosztalgiáimat. Gyula becei bora mellett újságolom a Radnóti-díj osztásának etapjait. Igen élvezik zárójelekkel szaggatott beszámolómat. Én is a finom bort.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Vig Dániel [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. október 16. kedd

Korán ott vagyok az első kötetes bemutató helyszínén. Sejtettem, hogy Tóth Erzsébet miatt sokan eljönnek. A rátarti költőnő hajlandó Havas Judit mellől fölállni, odajönni hozzám és elnézést kérni, amiért a Kormos-zarándoklatból kimaradt, de nagyon beteg lett. (Olyan nagyon, hogy azóta egy szót se tudott szólni...) Fehér (fehérített) arcú, szőke (szőkített?) nő, merevvonásokkal, de kétségtelenül formátumos. Valami plebejus erő süt belőle. Fenyvesi Félix Lajos miatt Vas Pista is eljött, egymás mellett ülünk.

Sikerül úgy indítanom bevezetőmet, hogy Pista is beleszól: azért lépett vissza a szakosztályi elnökségtől, hogy helyet adjon a fiataloknak. Igyekszem a jó ízlés határain belül maradva konferálni, rekapitulálni. Pálfy Margit tisztes hűséggel mondja Petrőczi verseit, Erdélyi György valamit hozzáad Fenyvesi hangjához. A legnagyobb dobpergés Tóth Erzsi körül van. Tíz hosszú, új versét mondatja, s hatot a kötetből. Az ő kötetét Kormos halála után már én ellenőriztem. Néhány olyan verset is kihagyásra szánva, amit ő itt is szavaltat. Vas Pista morog. Tanítani lehetne belőle, milyen a rossz képalkotás. Én inkább Csoóri pátoszát hallom a sorok mögül, de furcsa mód ez a stílus szárazabb. Valószínűleg szólásaival, erkölcsi maximáival, kesernyés bátorságával hat. Alföldy Jenő bevezetője nyíltan kimondja róla: "látja, mi az, amit napjainkban is csak a költészet vállalhat magára Magyarországon".

Az összegző vita jövendő korreferensei - Apáti, Iszlai, Kartal Zsuzsa - önként jelentkeznek.

Nem soká maradhatok az ifjakkal, mert Domokos hívott hozzájuk Csatlós társaságába. Azt persze nem mondta, hogy János hódolója, Róna Ilus is ott lesz. Alig tudok mit kezdeni ezzel a szerencsétlen széplélekkel. Csatlós most is diákosan vidám. Újdonság, hogy végül ő is kiábrándult Juhászból. Amikor tavaly svédországi színes fotóit vitte be róla az Új Tükör-be, azt mondták neki, vigye innét a fényképeket a francba ... Matyi mondja, hogy a megjelentetett Csernus Tibor-anyag miatt viszont a Pártközpont tiltakozik. Aczél ugyanis Párizsban randevúra hívta Cs. T.-t, s ő fütyült odamenni. Még egy Juhásziáda: csupa olyan fotót készíttetett magáról, a Pere Lachaise-i temetőben, ahol különféle nagyságok sírkövére dőlve áll.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Polonkai Anna [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. október 18. csütörtök

Kardos György nincs a szobájában, a titkárnőnek adom le a Mezsgyék című versfordítás-gyűjtemény kéziratát. Tizenhárom év után először vagyok ismét a Magvető várományosa.

Sűrűn be kell osztanom a délutánt Horgasra, Csoórira. Szerencsére lapjának, a Gyermekünk-nek velem interjút készítő Horgas kocsin szállít lakásukhoz a Gaál József utcába, s dolgunk végeztével tovább, a Marczibányi tér fele, Sándorhoz. Levendel Júlia, kit gimnazista lányként láttam először a Belvárosi Kávéházban, négy gyerek anyjaként, mélyültebb vonásokkal, de igen kedvesen fogad. Nagylányuk, Eszter már a Bartók szakiskola fuvolás növendéke. A kisebb fiúról meg az derül ki, hogy Jánossal párhuzamos osztályba jár.

Béla tehát röpít Sanyihoz, ki a szokottnál is óvatosabb mozgású. Betegségéről kérdem először. Metereopataságra panaszkodik. Az enzimek infarktus előtti állapotot mutattak, ezért küldték pihenni. Öt hetet volt Mátraházán. Eva is vele, kinél most váratlan javulás mutatkozik. Az újságokat szükség szerint inkább én mondom. Ő, sakkhúzásaiból legfontosabbként Ilia Kortárs-ba való tervezett behelyezését említi. Ezzel most már Illyés is egyet ért. Az Írószövetségből menesztenék Garait, Jovanovics kerülne helyére. Nem tudni még, hogy az ő szerkesztő örököse ki lesz, a Száraz- Mezei András -variációt elvetették. Juhász talán magától abbahagyja a szerkesztést. Ő a legutóbbi írását elolvasta: szánalmas beismerése a teljes bukásnak. Szerinte nem igaz, hogy Juhász Pozsgayra számíthat, hiába vacsorázik nála. Sanyi a politikai vezetés csődjét is látja abban, hogy Pozsgayn kívül nincs fiatal káder. P. I. ellenállásának eredménye, hogy Gyurkó, illetve utódaiként "Gyuszi és Jancsó" nem egzisztálhat tovább. Gyuszi ezért meg is neheztelt, de ő megmondta neki: az ilyen helyzetek tönkreteszik a belékerülőt.

A Radnóti-díjakról értesült. Tóth Erzsébetnek meg is mondta már a jó hírt. Bizalmasan tájékoztat a lánnyal való rapszodikus kapcsolatról, melynek leglényegesebb tanulsága, hogy T. E. egyéniség. Látom az ajánlást is, amit április 7-én írt, neki átadott kötetébe. Valószínűleg én se tudnám megállni, hogy meg ne mutassam ezt a különleges dedikációt a költőtársnak, kérve persze azt is, hogy ha megjegyezte is minden szavát, ne mondja tovább.

A Somogy-nak ígért verset (Téli alvásomból) megkapom. Együtt jövünk el hét óra felé. Ő még Fűr Lajossal találkozik a Keletinél.

Úgy pakolom össze holmimat, hogy öt napra elegendő kitartásom legyen Zalába, Veszprémbe.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Juhász Éva [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. október 28. vasárnap

Enyém az egész nap, ehhez képest lankadtan dolgozom, pedig amit olvasok, Bartók írásainak részletei lenyűgözőek. Ezt a fellebbezhetetlen fölényt, ezt az egyenesbe fogalmazást ketten tudták Ady óta: Fülep meg ő.

Gál István, valahai pataki diák, émelyegve beszél a református templomban zajlott Móricz- ünnepségről, melynek fénypontjaként Czine légátusként szónokolt. Bizony, időként csak az ízlés nélküli bandagazda ő, még ha rajonganak is érte a tanárnők országszerte. Kanizsán a Sütő-est után, Harkány Laci saját lakásán szedte össze őket, ahol úgy mulatott Miska, mint egy "beates magyar úr". Kedden a Tiszatáj-esten ő vezeti elő Csoórit, Illyést, Kányádit, Kovács Istvánt. Talán jó, hogy nem lehetek ott.

Dávid szinte ebédig nem öltözik föl, lubickol a szabadságban, tanulmányozza öccse fuvoláját, aztán a nap ékesebb részét ismét Enikőnél tölti. Még egy levelet is kap tőle a postaládánkba. Ez nyilván az útielemózsia, szerelemből.

Éjfélkor taxin viszem ki fiunkat a Józsefvárosi pályaudvarra. Két kilóval keskenyebb a fiú. Van benne valami megindító, ahogy felölti a béleletlen felső zubbonyt, tányérsapkát. Az állomáson csupa fekete kézitáskás katona szállingózik.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Ferencz Zsanett [2011.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.

Fodor András naplója - 1979. október 30. kedd

Békéscsaba- Orosháza

Csabán minden ismerős: a hotel szobái, az Úttörőház fölötti eső. Még az se meglepő, ha a portán ismerőst találok. Szigetvári Gyurka ölelget, "Arany Bandikám"-oz. Mert a mérei, atyafiságos melegség Kaposváron is megvolt mindig. Valami népi építészeti konferencián vesz részt. Várják a Békésre vivő buszt. Balogh Feri jön értem Lipták üzenetével: menjek Fildelfihez, jelzi majd, mikor csatlakozhatom hozzá.

Miska, kinek szögletes bajszos arca olyan, mintha Borbereki Kovács faragta volna, szokása szerint agyonszeret. Dér Bandi van nála, egykori csabaiként ajánlja éppen szolgálatait az Új Aurorá-nak. (D. E. volt akinek Lipták megmutatta verseimet 1951-es Szolnok megyei összebarátkozásunk után.) Miska ismét előadja küzdelmes múltját, a kilencgyerekes, tizenkilenc holdas parasztcsaládtól, parasztpárttól az ÁVÓ-s ellenőrzésig (amikor őreinek teát nyújtott ki az ablakon. "Szinko moj, co robis?" - Kisfiam, mit csinálsz? - kiáltott föl az anyja) -, a két iskolában viselt méltánytalanságokig, amikor spiclinek akarták beszervezni, majd ellene spicliskedtek... Sokat sejtetően beszél bizonyos káderanyagokról, melyeknek birtokába jutott, s hogy miként akartak vele manipulálni 1956-ban és később.

Két nagy kupica pálinka után a legjobbkor jön értem Lipták, ebédelni visz a Halászcsárdába. Szigora, ahogy Baloghot és a többit ugráltatja, ahogy az embereket jellemzi, ugyanannak a tágasságra apelláló, mindent a szellem és a természet között elhelyező aspektusnak a rendjét követi, amit Fülepnél tapasztaltam még nagyobb méretben, minden részletre kiható rigorózussággal.

Kiadványsorozatunk bárha fenyegetett állapotban van, az ő ügyessége révén tovább fog élni. A nyomdát, papírt már átmentette. Merthogy építkezés miatt a könyvtár hamarosan költözik. Talán csak Takátscsal érzem magam ilyen jól, ezért kéne végre összehoznom ezt a két embert. [1982. VI. 1-jén, 2-án, a Békés megyei könyvhéten kerül sor a találkozásra. F. A. 1994.]

Szusszanásnyi időm se marad, visznek tovább Orosházára. Koszorus Oszkár, ottani könyvesboltos onnét tudja, városukban nem jártam még, hogy Éva lánya tavasszal levélben fordult hozzám. Koszorusék így kötik bele lányukat az irodalom szeretetébe. Hetvenöt levelére ötvenkét író válaszolt, legutóbb például Weöresék. Kobiela lengyel színészre emlékeztet, van is benne lengyel vér!, élénk agyú, érdekes ember. Sok fontosat elmond a városról, s később az egész békési világról.

Most is csak esti fényben látom a "legnagyobb magyar falut". Ám stílusos, hogy ott van éppen Bérczi László, népi írókról készült reprezentatív fényképsorozata. Sok újat fedezek föl a jól nagyított felvételeken, például Fazekas Lacit, a NÉKOSZ-os Kardos Lászlót a szárszói találkozó hallgatóságában.

Negyven-ötvenfőnyi közönség előtt Varsa Zoltán beszélget velem. Jól kérdez. Mindössze két verset kell mondanom, a Berzsenyi Dánielhezt, s a Kélt újra jelet. Ez utóbbit egy igen értelmes, lelkes tanárnő húzza ki belőlem. Egy énektanárnő rajongással szól a Vallomások Bartókról élményéről, s arról, hogyan terjesztette ezt a könyvet. A hangulat tulajdonképpen a mezőberényire emlékeztet. Rendesen meg is vacsoráztatnak az ÁFÉSZ különtermében. Varsa (Varga) a Filadelfi-problémát is sokkal tárgyilagosabban mutatja fel. mint ahogy Miska vélekedik a fiatal békési írók ellene berzenkedéséről. Csak az nem stimmel, hogy a már harmincnégy éves, magát költőnek érző fiúnak még nincs egy kötetre való verse, és hogy Mózsi Ferit, Szokolay Zolit tekinti csak támaszainak.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Berecz Katalin [2009.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.