1979_11. [1]

Fodor András naplója - 1979. november 8. csütörtök

Győr - Budapest

Z. Szabó a följárati lépcső korlátjára támaszkodva vár az állomáson. A Biennálé ügyeivel ő is torkig van. Még nem tudjuk, megerősítik-e a díjra jelölteket, azt sem, mikor lesz az ünnepség.

A Radnóti koszorúi kötetet a Kazinczy Gimnázium könyvtárában mutatjuk be. Bevetésre készen az igazgatói irodában. A karakterisztikus igazgatóhelyettes Hérics Aranka mellett most Kádár Géza igazgatóval is találkozom, egyenes beszédű, igen rokonszenves ember.

A nyilvánosság előtt jól elbeszélgetünk az antológia szerkesztéséről. Én csak a lektori jelentést írtam a kötetről, de Laci sokszor átadja a szót. Elhangzik néhány költemény azoktól a versmondóktól, akik évek során Radnóti legkövetkezetesebb terjesztői voltak. A közönség figyelme végig ránk szegeződik.

Az iskola folyosóin szülők tolongnak. Jönnek informálódni, sőt egy részük azért van behíva, mert gyerekeiket korrepetálni kell. Az általános pedagógiai csődből akkorákat slukkolhatok az igazgató szobájában, hogy akár fuldokolhatnék is tőle. A gyerekek semmit sem tudnak kívülről, nem képesek kifejezni magukat. Mindent megöl a technikai segítség: olvasás helyett filmen nézik a könyvet. A tankönyveket a Szegedy-Maszák-féle holdbéli maximalisták írják francia minták szerint. S Z. Szabó nem tudja elmagyarázni az érték fogalmát vagy a dogmatizmust, mert a tankönyvszerzők mindezt készpénznek veszik.

Hosszú panasz, sok pálinka után megyünk a művelődési házba, hogy a Radnótiról írt versek gyűjteményét itt is ünnepélyes premierré avassuk. Most sikerül ihletettebben beszélni. Telt ház van, s a vendégek sorában Balogh Edgárt is látom feleségestül. Mónus Imre gardírozza őket. A szavalatok közt vannak igen szépek, például Madarász Zsuzsáé. Ő mondja el végezetül a Fehér virágot.

Laci kilohol velem a vonathoz. Kérdem, hogy sikerült Czigány György estje. Verseivel a gyerekek nehezebben birkóztak, de a beszélgetés után őt is nagyon megszerették.

Kényelmesen korrigálok Kelenföldig. Ott a buszról olyan részeg pár száll le, hogy a férfi dülöngéltében fellöki a nőt.

Itthon csak éjfél felé olvasom a Jelenkor Fodor-számát. Melczer Tibor nyolc oldalon értekezik rólam. A Másik végtelen előtti korszakról felületesen, sőt gorombán szól. Unalmasnak mondja az Európa 1959-et, az Apostol mögött pedig - nesze neked, Tüskés! - Lenint sejdíti. De aztán elkezd magasztalni, nagy költőnek titulálni. Bizonyító eszközei többnyire meggyőzőek, s nem csupán deklarációk. Futaky Hajna viszont Csűrös-monográfiájáról annyira illetéktelenül beszél, hogy mondataiban egymást üti az igen és nem. Tény, hogy a szerző nehezen tudja palástolni mindkettőnk iránt táplált negatív előítéletét. Az igazán tanulságos kritika Tüskésé Csoóri Nomád naplójáról. Fenntartásokat is megfogalmazó nyílt beszéd, egyetlen ellenséges hang sincs benne. (Miklóst sajnálom, Pécstől ő igazán nem ezt érdemelte.)

Sárika ösztönös irtózással kezeli ezeket az irományokat. Itt van még Annus Jóska verskérő levele. Megdöbbentő erejűnek mondja a Tiszatáj-esten tőlem elhangzott verset Sipos Gyula temetéséről, Bessenyei előadásában.

Digitalizálás forrása: A hetvenes évek II. Napló 1975-1979.

Digitalizálta: Pál Viktor [2015. ősz.]
inaplo.hu - Fodor András hálózati életműkiadás - Szerzői jogtulajdonosok: Fodor András örökösei.