Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Hernádit az aláírási kampány némileg felbőszítette. Eörsi hívta föl, igaz-e, hogy őt szovjet ügynökként aposztrofálta? Menj az anyád micsodájába, reagált ő ingerülten, tudva azt is, ki keverte bele ebbe a gyanúsításba, de nem fejthetve meg, tulajdonképpen honnét erednek az ilyen inszinuációk. Arra mindenesetre jók, hogy derék értelmiségieink közt tovább mélyüljenek az árkok.
Domokosban az öregedő óvatost látni ilyenkor, amikor nem írt alá?! És nem az elmeél lézersugarát?! Hisz megmondta azt is, ki a prágai főletartóztatott. (Azelőtt moszkvai főkulturnyik.).
Jancsó azt nyomoztatja nálam, hogy viselkedtek 56-ban a csehek. Pocsékul. Már november 4-én ellenünk szavaztak, s az első külföldi kommentár az utcán legyilkolt hazafiakról, ugyancsak Prágából jött november 5-én.
Sokan keresnek még. Köztük Marsall a kellemes meglepetés. Ő - Fülepet olvasván tegnap - csak úgy gondolt rám, s kér, hogy vigyázzak magamra..
Matyitól hallom, milyen volt a keddi "Tiszatáj"-est. A műsora jó, de Czine bizonyítványosztogatása elviselhetetlen.
Hernádi ébreszt álmomból. Szokása szerint nem fér bele a közlendő, ezúttal jó hír. Az "Új Tükör"-ben igen szépeket ír rólam Illyés. - Felolvassam? s már kezdi is...
Meglep, mennyire nem csak gesztusértékű az írás. Megfogalmazásaiban igényes, pontos, példái is találóak. Szinte fölszisszenek, amikor az avangárd törekvések legszélsőségesebb mutatványaként A feleség levelét mutatja föl. És indokolja is nézetét szépen. Hivatkozásai Audenre, Berzsenyire, Fülepre és Németh Lászlóra igencsak lényegrehatóak. S végre olyan valakitől kapok elégtételt, akinek számít a szava, s akitől régóta vártam valamiféle nyilvános jóváhagyást. Nyomban szerzek egy példányt az utcáról, hadd örüljön neki Sárika is.
Különösen az a hasonlat tetszik, hogy átlátszóságommal úgy vagyok félrevezető, mint a nemes minőségű szesz: "a szemnek jégkristály, a bensőnek tűzparázs, csöppenként is".
Újra átélem azt, amit utoljára húszas éveimben. Megyek az utcán, s úgy érzem, rám van írva az elismerés, hogy mostantól minden másképpen lesz. Akik délelőtt osztoznak örömömben: - Benkő Zsuzsa, Vajda Kornél, Bereczky Laci, Lakatos András és Csűrös Miklós (különösen a két utóbbi). A paradox stílusú nagyrabecsülést még szerencsésebbnek érzik, mint előzőleg, a Csoóriról írt cikkben.
Honoráriumért járva a Lapkiadóban, Bulla Karcsit is elkapom, de a Hungáriában sörözve, ő nem tudja tisztességesen elolvasni az elébe tett szöveget. Zűrös a fiú szellemileg is. Csak a "cseh lista" körül tud táncolni. Dühös főnökére, amiért az aláíró Váncsa cikkének közlését a rossz Aljosin drámáról, megtagadta.
Halottak napi látogatásra érkezünk este Fonyódra. Baba nagyon jó állapotban van. Végre nem űzött, nyúzott, még a szeme pillantása is más. Járt nála látogatóban Takáts Gyula. Üldözik a nők, amióta interjújából kiderült, magányosan él. Dühös lett, hallván, hogy kisajátítás fenyegeti a mi Sándor-telepünket. Figyelmeztette nővéremet: ne dolgozzam annyit, másrészt elismerte, nem volna a "Somogy" folyóirat, ha én nem csinálnám.
A tévéműsorok után Takáts Nagyberekről írt látleletét élvezem a "Néplap"-ban. Mennyi íz, csín!
Baba egy régi fényképet ád nekem: Pusztaberény 1915 táján. Apám rajta, mint egy bajszos, cigarettázó Jánoska.
Nehezen alszom ki az egész heti fáradtságot. Éjjel esett, most süt a nap. Sárikáék átmennek a nyaralóba, én levelet fogalmazok Illyésnek, (addig, amíg a lelkesedés hálája fűt), majd előveszem a szerkesztendő "Új Könyvek" számot.
Kora délután gyalog megyünk a temetőbe. Furcsa a tornacsarnokkal, kivágott fákkal új sportpálya környéke. Van azért valami monumentális Reizer Anti megvalósult álmában.
A temető már majdnem tele van sírokkal. A Fodorok mellé odanyomult a tizenkét napos Sonnenschein Mónika síremléke. Hihetetlen, hogy már tizenkét éve annak is, hogy Jani sógort eltemettük. Napokban láttam a temetési képeket, s eszembe jutott minden, ami ekörül az esemény körül kavargott.
Aláírásügyben, úgy látszik, megtorlások várhatók. Koczkás is be van gyulladva, amiért Csoórihoz hasonlóan Tóth Erzsi is aláírt. Mi lesz a Radnóti-díjával?
Nagyon belefeledkeztem Vigh Károly 1944. október 15-éról írt, Ugrás a sötétbe című könyvébe. Nem teszem le, míg a végére nem jutok. Horthy szimpatikusabbá van festve itt, mint vártam, de környezetének dilettantizmusa hajmeresztő. Egyetlen koncepciózus ember sincs, egyetlen végiggondolt manőver se, csak hibák, ostobaságok, vétkes mulasztások halmaza. Legalábbis ezt állapítom meg hajnal felé, s persze nehezen ébredek a rövid alvás után. Pedig "nagy feladás vár rám" (Vörösmartyval szólva), huszonhárom versemet kell fölmondani a rádióban. A nagy bajszú, dunaújvárosi születésű, 1956-ban mindössze kilencéves Katona Imre olyan merészen válogatta össze archiválandó verseimet, hogy jó néhányat (Kétarcú világ, Konok idő, Józan reggel, Villámlik) a legkritikusabbak közül most mondok először a nyilvánosság elé szánva. Annak is örülök, hogy a választottak közt ott van a Vers a fűszálról, a Nyugtalanság, a Magány, a Visnu a barlangban, az Élni tovább, Kélt újra jel, meg a Pusztai szél. Így hát szíves interpretálója vagyok saját műveimnek.
Sárikának Fótra kell mennie rokon nézőbe, Domonkosék meg engem hívnak át Jánossal. Gyerekeink nagyon jól eljátszanak, Mara és Matyi közt azonban huzakodás van az aláírás dolgában Marát most már bántja, férje miért nem szerzett ezzel a gesztussal is bosszúságot Illés Endrének, mert I. E. őt is elnyomja könyörtelenül. Matyi Vastól hallotta, hogy az általa újabban csak fő lakájnak emlegetett igazgató Matyit tekinti legnagyobb ellenségének. Ez már maga egy abszurd dráma. Belőle való leleplező monológ, ahogy Matyi bebizonyítja, Illés igenis utálja Móricz Zsigmondot. Minap tévés szereplésekor a tudatos meggyalázás nyilvánvaló volt.
A verselemzéskötet és remélhetőleg Matyi más művei is megjelenhetnek még a Szépirodalmi Könyvkiadónál
Z. Szabó a följárati lépcső korlátjára támaszkodva vár az állomáson. A Biennálé ügyeivel ő is torkig van. Még nem tudjuk, megerő-sítik-e a díjra jelölteket, azt sem, mikor lesz az ünnepség.
A Radnóti koszorúi kötetet a Kazinczy Gimnázium könyvtárában mutatjuk be. Bevetésre készen az igazgatói irodában. A karakterisztikus igazgatóhelyettes Hérics Aranka mellett most Kádár Géza igazgatóval is találkozom, egyenes beszédű, igen rokonszenves ember.
A nyilvánosság előtt jól elbeszélgetünk az antológia szerkesztéséről. Én csak a lektori jelentést írtam a kötetről, de Laci sokszor átadja a szót. Elhangzik néhány költemény azoktól a versmondóktól, akik évek során Radnóti legkövetkezetesebb terjesztői voltak. A közönség figyelme végig ránk szegeződik.
Az iskola folyosóin szülők tolongnak. Jönnek informálódni, sőt egy részük azért van behíva, mert gyerekeiket korrepetálni kell. Az általános pedagógiai csődből akkorákat slukkolhatok az igazgató szobájában, hogy akár fuldokolhatnék is tőle. A gyerekek semmit sem tudnak kívülről, nem képesek kifejezni magukat. Mindent megöl a technikai segítség: olvasás helyett filmen nézik a könyvet. A tankönyveket a Szegedy-Maszák-féle holdbéli maximalisták írják francia minták szerint. S Z. Szabó nem tudja elmagyarázni az érték fogalmát vagy a dogmatizmust, mert a tankönyvszerzők mindezt készpénznek veszik.
Hosszú panasz, sok pálinka után megyünk a művelődési házba, hogy a Radnótiról írt versek gyűjteményét itt is ünnepélyes premierré avassuk. Most sikerül ihletettebben beszélni. Telt ház van, s a vendégek sorában Balogh Edgárt is látom feleségestül. Mónus Imre gardírozza őket. A szavalatok közt vannak igen szépek, például Madarász Zsuzsáé. Ő mondja el végezetül a Fehér virágot.
Laci kilohol velem a vonathoz. Kérdem, hogy sikerült Czigány György estje. Verseivel a gyerekek nehezebben birkóztak, de a beszélgetés után őt is nagyon megszerették.
Kényelmesen korrigálok Kelenföldig. Ott a buszról olyan részeg pár száll le, hogy a férfi dülöngéltében fellöki a nőt.
Itthon csak éjfél felé olvasom a "Jelenkor" Fodor-számát. Melczer Tibor nyolc oldalon értekezik rólam. A Másik végtelen előtti korszakról felületesen, sőt gorombán szól. Unalmasnak mondja az Európa 1959-et, az Apostol mögött pedig - nesze neked, Tüskés! - Lenint sejdíti. De aztán elkezd magasztalni, nagy költőnek titulálni. Bizonyító eszközei többnyire meggyőzőek, s nem csupán deklarációk. Futaky Hajna viszont Csűrös-monográfiájáról annyira illetéktelenül beszél, hogy mondataiban egymást üti az igen és nem. Tény, hogy a szerző nehezen tudja palástolni mindkettőnk iránt táplált negatív előítéletét. Az igazán tanulságos kritika Tüskésé Csoóri Nomád naplójáról. Fenntartásokat is megfogalmazó nyílt beszéd, egyetlen ellenséges hang sincs benne. (Miklóst sajnálom, Pécstől ő igazán nem ezt érdemelte.)
Sárika ösztönös irtózással kezeli ezeket az irományokat. Itt van még Annus Jóska verskérő levele. Megdöbbentő erejűnek mondja a "Tiszatáj"-esten tőlem elhangzott verset Sipos Gyula temetéséről, Bessenyei előadásában.
Kollégáim azt huhogják: Jaj az aláíróknak. S csakugyan, Koczkás máris megrendült szolgálati hangon közli: Tóth Erzsébet nem kaphat Radnóti-díjat. Hiába telefonálok ide-oda, ilyenkor derül ki, hogy lehetőségeim mennyire végesek. De hát jobb volna a parancsnokokkal egy tálból cseresnyézni?
A hatalom mindenesetre közeledik hozzám. Tóth Dezső megneszelte, hogy a József Attila Színház ünnepi műsorát - névadójuk 75. születésnapjára -, jövő április 11-ére én fogom szerkeszteni. Könnyen lehet, hogy ezt az alkalmat emelik protokollárisán ünnepivé. Ma megjött a Bartók-hangjáték szerződése is.
Munka után Milán Navratil cseh fordító, a prágai rádió munkatársa jelentkezik be hozzám. Elmondja, hogy egy kortárs költői antológiába Juhász, Nagy, Kormos, Váci, Csoóri mellé 500 sorral engem is fölvennének. Az 1930-as születésű Milán félig-meddig magyar, felesége révén éppúgy, mint "komarnói" anyja révén. Magától kezd beszélni az otthoni áldatlan helyzetről. Arról, hogy az írószövetségben náluk nincsenek igazi írók. A harmincöt folyóiratból maradt egy, a kiváló filmrendezők nem jutnak munkához. Menzel panaszolta neki, hogy már-már megőrül, mert tizenkét forgatókönyvét utasították vissza. Amit viszont rákényszerítenek, azon pontot, vesszőt se változtathat. Kiváló írók dolgoznak a vasútnál hűtőkocsi-kalauzként, és csak az íróasztalfiókjukkal közölhetik mondandójukat. - Szép, szép, hogy a magyarok szimpátiatüntetést rendeznek aláírásaikkal, de ezzel nem segítenek se ott, se itt.
Bozayékhoz megyünk keresztlánynézőbe. A szülők igen boldogok a második gyerekkel, kinek fülében már ott van a leányt jelző fülbevaló. Parányi (három és fél kilós) alakján piros kezeslábas. Szorgalmasan szopja a bébitápszert, elégedetlenségeiben nem erőszakos. Arcán csak Attila profilját, Klári szemöldökét sikerül fölfedezni.
Remélem, szép kis keresztlányunk lesz. Két hét múlva az ifjabb Gyökössy Endre előtt fogjuk keresztvíz alá tartani. Ruhát hoztunk neki, meg játékokat, apjának meg egy Napóleon konyakot. A világos bőrű Gergő is iperedik s el tudja fogadni a kistestvér jogait. Attila szinte nyugodtabb, mint volt. Negyedórányit megírt a Csongor és Tünde operából. Kicsit fél, hogy hosszúra sikeredik majd a mű, s ki tudja, mikorra végez vele. Mikó András volt nála, nagyon dicsérte a hallottakat. Ő már akár a jövő évadra is beiktatná. [A mű 1984-re készült el, bemutatója 1985. január 20-án volt a Budapesti Operaházban. F. A. 1994.]
Somlyó kér tanácsot, kinek adhatnák a Füst Milán-jutalmat. Beney Zsuzsát ajánlom teljes meggyőződéssel.
Domokoshoz viszem a Futárposta korrektúráját, ő meg adja tovább a műszakra Balázs Alajosnak. Február végére ígérik a kész könyvet. Matyival még beszélünk a világ állapotáról. Vas István Ebadóba című verse az "És" élén híven fejezi ki a mi közérzetünket is: "A földet meg itt hagyják ebadóba: / Hát nem látod? már most is úgy bánnak vele, / Mint ahonnan költözni készülődnek, / És csupa olyan képet festenek, / Ami éppen oda illenék a földi / Nehézkedésen túli művilágba / Fejlett ízlésű dekorációnak, / Mintha tudnák, hogy ott megszabadulnak / Mindentől, ami itt fölösleges volt. / És senki sem tud egy Berzsenyi-sort sem. / És ott majd nem tűnik föl senkinek, / Hogy Istenfia nem követi őket".
Bulla Karcsival is ülök egy órát. Bozayék rendezett életéről, Attila munkálkodásáról hallva, szomorúan ismeri be, hogy ő mélyponton van, már a hétről hétre élésnél is igénytelenebb állapotban. Szóba kerül a Mata Hari bemutatója. Jancsó a sajtóbemutatóra se akarja beengedni az újságírókat. - "Bullát igen, az rendes ember"... A fiú józan mérséklettel bírálja Miklós és Gyula túlzásait. A szakma felől nézve reménytelennek tartja önérzetvédő utóharcaikat. Szerinte az aláírásban is benne kellett volna lenniük. Most valahogy meggyőzőbben hangzik ez a szöveg, mint pár nappal ezelőtt.
Űzötten, kapkodva ebédelek. - Minden olyan nehéz - mondom Sárikának. - Mi is? - Ti is... Nem sejtem még, mennyire igazat mondok. Azt sem sejthetem később, amikor az Így láttam Kodályt könyvéről a dicséreteimet dorombolva hallgató Bónisnak említem, János fiam fuvolázik... - milyen dermedt hangulat vár otthon, éppen a fuvola miatt. Ám ahogy a lakásba visszaérkezem, beléptemkor rögtön megérzem a bajt. Szegény srác könnymaszatos arccal jött haza. A földalattin kilopták szatyrából a fuvolát. Amikor a Vörösmarty utcánál kilépett Gede Éva szolfézs tanárral az utcára, tapasztalta, hogy nincs meg a hangszer. Rossz a kedélyünk persze.
Minimum 3000 forintot téríteni kell a zeneiskolának, de még mindig jobb, mintha a gyerek karját vágták volna le.
János fuvolája nem kerül elő az Akácfa utcai talált tárgyak osztályáról se. Dávid levele vigasztal bennünket, beszámol a Matild és Kázmér nevű őrmacskákról, akik persze lánycicák, s akiket a toronyban simogathat.
Én mutatom Csűrösnek a "Jelenkor" rólunk szóló szövegeit. Hát, húzogatja bajsza alatt a száját barátom, miközben Futaky kritikáját olvassa a monográfiáról. Ez bizony olyan vak tyúk, aki nemigen talál szemet, csak ide-oda csap a csőrével. Melczer szövege, hogy tegnap újraolvastam, tetszik, egyetértek Miklóssal: van benne gondolat. Valamiféle vallásos, Pilinszkys színezetet ád a végső dicséretnek. Kétségtelen, hogy a mellétrafálásokon túl sok jót is tud mondani.
A győri zsűriből Béládi végül velem ért egyet, ha Tóth Erzsi nem kaphatja, adjuk a vidéken élő és első kötetes költő díját kivételesen a három győri fiatalnak: Borbély Jánosnak, Pátkai Tivadarnak, Villányi Lászlónak.
Kárvallott szülőkként megyünk csorgó esőben a zeneiskolába, meg a rendőrségre. Bántai szimpatikus ember, megértően fogadja a gyászhírt, a fuvolát persze újra meg kell vennünk. Ajánl egy 3640 forintos kínai hangszert az Oktogon sarkánál lévő boltból. Gyakorlásra jó lesz. Ott ül Tóth Árpád hasonló nevű unokaöccse. Így Bántai egymás után két költőszármazékkal foglalkozik zeneóráin.
Elmegyek a Tinódi mozihoz, befizetek Bacsó Tanújára. Egy szemüveges értelmiségi fordul vissza a pénztárhoz. - A Tanú megy?... Nehogy valami Barbaróra vegyek jegyet! (Tiszteletadás Jancsónak...)
Sok telefon közt Somogyi Soma László, fölöttem járt kaposi iskolatárs kérdi, megnyitnám-e kiállítását. Látatlanban is igent mondok. Vas Pista jelenti, ő se jön a szakosztály-vezetőségi ülésre. Köszvényes lábára cipőt se tud vonni. Köszöni írásbeli elismerésemet az Ebadóba-versről. Belőlem lám, írásban is kijött... Neki legnagyobb hibája a jóra való restség. Ahogy a József Attila-díjra jelölt nevekre reagál, abból megértem, kit mire taksál. Csanády Jancsit dicséri, Oraveczet szidja, már a Tandorit utánzó kötetcímért is (Egy földterület növénytakarójának változása). A nőköltőket sorra fumigálja, Szepesit igenli, Kemenczky Juditot kerek perec Réz Pali hülyeségének tekinti.
Garamvölgyiné a titkársági ülésen mondta Juhásznak, reméli, legalább erre az ülésre eljön. Furcsán nézett rá, s ennek megfelelően távol is maradt. Megint csak Bella és Csák a társaságom. Az utóbbi humorizál: - Nem nagyon kedvel téged az elnököd. - Kérlek, ha a Szövetség érdeke úgy kívánja, én készséggel lemondok. De éppen elég volt Rákos lemondása, ki Bajomi Lázár felszólalását magára értve (a honorárium befagyasztása után a műfordító szakosztály elnökének le kéne mondania) kirohant a teremből.
Megállapodunk, Vas és Somlyó nyilatkozatait is fölhasználva Ágh, Csanády, Szepesi fölterjesztésében. [Mindhárman kaptak díjat 1980-ban. F.A. 1994.]
Lator születésnapját ünneplendő bővebb körben vagyunk együtt a Rózsadombon. Benyhéék még Fickó nevű korcs kutyájukat is elhozták. A lektortárs, Szőnyi Feri érkezik szolid feleségével, Péter Márta és Nagy Ica. Egy francia szerző Sztálinról szóló könyvének érdekes képanyagában mélyedünk el. A tüzes politikai légkörből János fiunk hamar kivonul kis Lator szobájába. Belakmározik és olvas 11-ig. Kéznél van Karády Katalin lemeze, meg az aláírók listája. Az előbbit nem tudjuk mivel megszólaltatni, az utóbbiról meg túlontúl sok szó esik. Jutkát az ilyen konspirációk mindig lázba hozzák. Domokosék késve, Csurka Deficitjének bemutatójáról jönnek, lehangolódva. Matyi szerette a darabot, s most kiábrándult belőle. Mara még itt is fölfedezte a "vörös farok" motívumot. Pezsgőzünk körbe-körbe a nagyobbik szobában, s 1 óra körül hazaindulunk. Jócskán esik, de Matyi ismét ragaszkodik a gyalogláshoz. Mara lábán csak pántos, magas sarkú szandál van. Olyan, mintha vízen járna, de ő sem zavartatja magát. Sárika és köztem hosszan mesél Petri Györgyről, ki két óra hosszat gyúrta aláíratásra Illyést, hiába. Náluk meg berúgott, aludt két órát, majd tovább vitázott Illyésről Matyival.
Marának imponál Petri, őt érzi nemzedéke úttörőjének. Én meg most bosszús vagyok Matyira. A Tölgyfa utcánál úgy száll be velünk taxiba, hogy Péter Mártát az utcán hagyja.
Megnézzük a június óta egy helyen vetített, A tanú című, 1970-ben készült filmet. A Cinema verité hatása keveredik benne némi kabaréstílusú humorral. Mindemellett vannak igen jó részletei. Kállai és Őze alakítása pompás. Ahogy Öze vissza-visszatérően mondja: "A nemzetközi helyzet fokozódik!"... s ahogy a Tanút fölkészítik a szereplésre, remek.
A nyolcas tévéhíradó végén országos népszerűsítésnek örvendhetek (nyilván Czigány jóvoltából). Zenei vetélkedő indul Liszt, Debussy, Stravinsky műveiből. A szakirodalom szerzői: Hamburger, Újfalussy és én. Ez már valami, bár tudom, meg kell majd szenvednem e tisztességért a zsűriben is.
Csanády Jancsitól (az ő hírforrása Barnassin Anna) hallott információt adok tovább Domokosnak. Jovánt át akarják emelni az írószövetségbe, az "És" főszerkesztőségére engem jelölnek. Sőtér is nyugdíjba megy... - Mindenki, csak az én főnököm nem - fakad ki Matyi. Meg is mondom neki, ha megtér Peruból, hagyjon engem békén addig a néhány évig, amíg nyugdíjba mehetek...
Ilyen szarkasztikus-éles humora senkinek sincs.
Megyek a Könyvtárellátó nyomdájába az "Új Könyvek"-szám korrektúrájával, onnét taxin a DOMUS-ba. Sárika már ott vár, elhatároztuk, hogy veszünk négy széket. Azt hittem, ennél egyszerűbb művelet nincs, de minden nekünk tetsző székre ki van írva, hogy eladva, vagy csak kettő van belőle. Egy jó szándékú fiatalember hiába enged bennünket a raktárba, vétel nélkül távozunk. így állunk hát ebben a fenn az ernyő, nincsen kas világban. A busz útja az Oktogonig fél óra. Már fáj a talpam. Elmegyünk a körúti bútorárudába. A kitett székekkel ugyanaz a helyzet. Csodák csodája, mégis akad négy tűrhető, világos fájú, nem is nagyon drága. De amikor a nő megköti velünk a boltot, közli, hogy csak világosabb huzattal tudja adni. - Mindegy, mondjuk majdnem letargikusan.
8000 forint van nálam, ebből kitelik a Bántai ajánlotta fuvola is. Ennek meg csúfságos fekete doboza van, s az eladónő, aki átadja, minden ujján briliánsgyűrűt visel.
Vágta haza, hogy időben odaérjek a Lovag utcai iskolába. Bába Miska András fia hívatott meg a 8/C osztályba. Az utca nekem ugyan József Attilát juttatja az eszembe, a kese tanárnő viszont úgy üdvözöl, mint aki Ady Endréről írt könyvet. Kérdés-feleletekkel elmegy az óra. Fél szemmel mindig látom, mennyire unatkoznak a gyerekek. B. Miska mondta, kettő híján mindenki szakiskolába készül. Ez rendben van, de vidéki, akármilyen kis falusi iskolában szerzett tapasztalataim után is jogos a megdöbbenés: miként válhat ennyire birkaakollá egy fővárosi iskola nyolcadik osztálya?
Végre egy boldog ember: Beney Zsuzsa. Levélben már korábban jeleztem neki, hogy ajánlottam a Füst Milán-jutalomra, s most végre megkapta a díjat. Az iskolai helyzetet ő is siralmasnak látja, hiszen ezek a gyerekek jóravaló verset nem is tanulnak.
A Puskin mozi Márványember vetítésén első csodálkozásom annak szól, milyen gyér és rossz minőségű a közönség. A második: mennyire ellenszenves a fiatal diplomafilmes rendezőt alakító Krystyna Janda. Wajda a szakma ifjú prominensei iránti minden ellenszenvét belevitte a figurába, bár később rokonszenves vonásait is fölmutatja. Mégsem értem, a hölgy miért fintorog annyit, miért dobálja egymásra ronda, farmernadrágos lábszárait, miért falja folyton a cigarettát? A film különben becsületes munka, a lengyelek ötvenes évekbeli kálváriáját hívebben tárja fel, mint ahogy mi voltunk képesek hasonló kísérleteinkben. Ez nem kabaré, itt vérre megy a játék. Kitűnőek a sötét színezetű, Nowa Huta-beli dokumentumképek, kiváló a kőmívest alakító Jerzy Radziwillowicz játéka. A többi szereplő is illúziókeltő. Valami hosszadalmasság azért terheli a konstrukciót. Az ígéret földje proporciója biztonságosabb volt. A film politikai üzenete nyílt. Az eredetiben ugyan az is szerepelt, hogy Birkutot a gdanski munkástüntetéskor lövik le.
(Kifelé menet halljuk egy ifjútól, a Birkut sírján szereplő dátum megegyezett a gdanski tüntetés napjával.) Munkahelyemen Csűrös ül az íróasztalom mellett. Előadása volt a Fiatal Művészek Klubjában Petriről, de még be se fejezhette, húsz perccel előbb kitoloncolták őket a teremből. Mutatom neki a "Vigiliá"-t. Síki néven Rónay Laci ír rólam, kicsit mentegetve, de nagyon elismerően. Mondják, nehéz helyzetben van a Kossuth-díj-bizottság. Párttag írót szeretnének kitüntetni, de még Benjámin sem az.
Látható az esti tévéhíradóban, hárommillió ember vonult ki Teherán utcáira, s micsoda fanatizált tömeg, fenyegető ökleikkel, hogy szórják az átkot a Királyok Királyára, no meg az amerikaiakra. Fölrobbantják a követségüket is, ha szükséges. És már Pakisztánban is ostromolják az USA követségét, Szaúd-Arábiában meg a Kába-kő-nél szednek túszokat ismeretlen tettesek. Az Ajatollah szerint ebben is az amerikaiak keze van. Szegény Jimmy, teljesen lehervadt arcáról minden érzelem. A Sah legjobban tenné, ha megöngyilkolná magát, vagy ha megjátszanék halálát. (Lehet-e?!) Thaiföldön meg Pol Poték fészkelődnek, Olaszországban több millió ember sztrájkol. Látjuk az Irán fele vonuló US-jelzésű repülőgép-anyahajókat. Csakhogy Amerika kitűnően fölfegyverezte Iránt is.
Hernádi érezhetően megpihenni jön kicsit hozzám, megutálta a rendezést, amire most a Játékszínben vállalkozott. Alig tudja összetartani a három színészt. Egyébként a legavatottabb körökben hallotta, ismét íródott tiltakozó levél, méghozzá Karinthy szervezkedésével az illusztris emberek "apart" módján. Nehogy valaki azt föltételezze, ők nem védik az emberi jogokat. Ebben a bolyban Illyés, Juhász, Vas, még Keresztury és Weöres is benne van.
Hiúság és morális kényszer van emögött a manőver mögött s nem őszinte tiltakozás.
Miszlay István igazgató jelenti, az ő színházukban lesz a hivatalos József Attila-ünnepség. Tóth Dezső nagyon meg van elégedve azzal, hogy velem szövetkeztek. Ötvenperces műsort csináljak, persze Gobbit, Majort is belekombinálva. (Szépen vagyunk...)
A Fészekben Czigány Györggyel Orosz István holnap vetítendő kisfilmjeit nézzük. Így, munkáival illusztrálva még szimpatikusabb Orosz Laci fia. (Említi, hogy neki is van már fia: féléves). Zágrábi díjnyertes filmje, a Csend már ismerős.
Gyurkával ballagok tovább, megtudom, hogy a Stravinsky-vetélkedő mögött csakugyan az ő kezdeménye van. Somfai lesz majd a zsűrielnök, amikor az én bevonásomra is sor kerül. A New York-ház előtt tanúi vagyunk, ahogy Juhász főszerkesztő éppen kiszáll a taxiból. Terebélyével inkább jól menő kereskedőnek látszik. Mondom neki a távollétében megszavazott díjasok nevét. Elégedetten bólint: - Nagyon jó!
Enikővel ma én beszélgetek hosszasabban Dávidról és egyebekről. Csakugyan igen kedves lány.
Mátrai Eszter kétségbeesetten látja, hogy még a szereplőket is milyen nehezen tudom összeszedni. Rózsa Endrét a presszóból kell előcsalogatnom. Kurucz Gyula viszont holnap feleségül veendő aráját is hozza. Bevezetőmben az 1970 a kulcsszám. Kurucz és Rózsa akkor indult, Oroszt akkor vették föl az Iparművészetire, Hidas Frigyes viszont harmincnégy műve közül egyiket sem írta 1970-ben.
Hegedűs D. Géza szépen szaval, csinos gyerek, Rózsa Endre verseiből igyekszik a legjobbat kihozni. Kurucz nem beszél rosszul, s Szacsvay előadta novellája jobban tetszik, mint amikor magamnak elolvastam. Hidas Frigyes dzsesszes fúvósötöse tüzes tapsot kap. Ahogy körülnézek, a szokásos törzsközönség alig van jelen. Bánhatják, mert Orosz filmjei nagyon jók, nekik is tetszettek volna.
Beülök Rózsáék társaságához. Oláh János, Mezey Kati, Salamon Konrádék, Bokor Leventéék, Reuter Lajos vannak ott. Megint bebizonyosodik, hogy Rózsa tehetségesebb, mint amit ilyenkor adni tud magából. Még a nehézkes beszédű Oláh János is jobb társalgó.
Dávidot nem engedték haza, de Sárika csak süti a süteményeket kisebbik fia holnapi cirkuszbemutatójára.
Különös változások történtek a Móra Könyvkiadóban. Illés Lajost keresve Sík Csaba kerül elém. Ő vette át Lajos örökét, kit orvosai nyugdíjba vonulásra ösztönöznek. Csaba úriemberes, komor felelősséggel tárja fel a csődöt, amit I. L. maga után hagyott. Az 1981-es tervben két olyan verskötet szerepel, mely miatt "komoly aggályai" vannak. Ki gondolta, hogy Csaba egyszer még ilyen tragikus megindultsággal folyamodik segítségemért. Merthogy jelentéseim ott rekedtek Lajos íróasztalában, melynek kulcsát is elvesztette. Mondjak gyorsan valakit, akit kiadhatnának. - Például Csokonai Attilát - válaszolom. - Egyébként én már abba akartam hagyni a közreműködést. Nem, ezt most semmiképp se tegyem, inkább ötleteket adjak, mert a Világirodalom Gyöngyszemei-sorozat is csődben van. Papp Árpád a szerződött görög antológiával hat év óta egy lépést se mozdult... - panaszolja. Miközben így trafikálunk, szinte a hideg futkos a hátamon. Lehet meg nem történtté tenni a történteket?
Tavalyi és idei iskolatársakból és szüleikből tevődik össze János cirkuszprodukciójának közönsége. Soós Patrickot adják be, meg a Gáspár-ikreket. Domokos Matyi hozza a gyerekeit. Ők a sztárok: egyik szebb, mint a másik. Matyika meleg szeme pillantása az anyjáé, Peti, mint egy kis spanyol grand, felhúzottságával teljesen az apja. Ő az, aki mindjárt leleplezi János háromrészes kártyatrükkjét. Kormos Luca megszeppenve ül a fiúk között. A produkáló trió: Harmati Gergely, a kis Fürst és János. Gergő édesanyja, Polgár Rózsa, mellőlem élvezi a jeleneteket. Fürstnek jól áll a kétsoros zakó, őt elegánsabb szerepekre fogták be, János barna köpenyemben táncoltatott grizlimedvét alakít, Gergő macskát fuvoláztat, később amerikai fotóriporternek öltözik. Némán, gyorsan jár a szája. - Éppúgy, mint az életben - súgja Rózsika, miközben gyorsan forgatott lemezről szól valami szöveg. Az utolsó szám után egyetlen rántással leomlanak a János készítette nagy rajzlapfüggönyök. Fiunk egyre vizesebb hajjal járkál fel-alá. Tapsolunk, beismerve, hogy a számok egymásutánja azért nem volt eléggé "flott".
A hallban kihúzott asztalnál falatoznak, isznak a srácok, mi, felnőttek a középső szobában "gin-tonicozunk". Luca még most is elfogódott. Választott apapótléka, mint hallom, a hirtelen megnyurgult idősebbik Harmati fiú, a Béla.
Este meg mi vagyunk vendégségben Vöröséknél. A régi népi kollégista gárdát gyűjtötték össze a háziak. Hernádi a próbák miatt nincs itt, Forgács és Vekerdi is hiányzik, de itt van Márton Pista, Levendel és felesége. (A finom vonású, ezüstfejű asszony Juli lányának hű előképeként kötést vesz elő, a társalgási időt is használva pulóvert készít valamelyik unokájának.) Itt van még a sokat emlegetett vásárhelyi Balogh János, Schulteisz miniszter adjutánsa. Órák hosszat másról se folyik a szó, mint egészségügyünk nyomorúságáról. Csoóri állapotáról csak annyit tudok Levendelből kicsikarni, hogy nem infarktusa van, csak a barátai terhelik a lelkét veszedelmesen. Ők autón járnak hozzá, Sanyi pedig gyalog lohol a gondjaikkal. Ő már beszélt is Szervátiusszal, hiába.
Úgy adódik, hogy hazamenőben Balogh még meghív bennünket lakására kávézni. Egyedül élő gavallér módjára élvezi, hogy vendégei vagyunk. Élvezem én is ózó beszédét, gondos fogalmazását, ahogy a fogságból megtért sovány orvostanhallgató Hernádit leírja, akiben ő kezdettől költőtehetséget érzett és sajnálta, hogy előbb lépett ki a medikussorból, mint kellett volna. Igaz, a Pápai Páriz Kollégium felszámolója, Csorba, származása miatt könyörtelenül kidobta volna.
János a Domokos gyerekek hálótársa volt, velük való elmélyült játékban találom, amikor érte megyek. Mara rémeket mond Pozsonyban töltött hat napjáról. Szállodába alig fogadták be, minduntalan kitoltak vele. Tőzsérnek zokon esett, hogy tervezett Fészek-estjét külső okok miatt egyelőre halasztani kellett. [1980. május 9-én sor kerül rá. F. A. 1994.] Matyit E. Fehér legfrissebb "Nóta bené"-je bosszantja. Nem képes elviselni, hogy Kis Pintér Imre szentháromságként együtt említi Németh Lászlót, Fülepet, Bibót. Neki még kellene oda valaki partiképessé avató negyedik név. Hernádi később Vas István Sas keselyű-részletének Kisebbségben komplexuma miatt dühös, de Pista legalább azzal végzi: Ki kell adni!
Az aláírókról az hírlik: sorra elbeszélgettek velük, s fajsúlyúk szerint külön-külön megrovást kaptak, de nagyobb bajuk nem lesz.
Ma van az Astoria Bár-beli bemutató. Az elkerített külső részben várakozik a protekciós népség. Domokost, Bullát látom meg elsőként. Erzsi kierőszakolta, hogy ő is jöhessen. Néhány újságíró azért jelen van. (Bernáth, Morvay, Garay Tamás.) Aztán Orbánék, Horváth Feri, Nizsalovszky, Farkas Jóska, Szinetár sorjáznak és sok-sok ismeretlen. Orbán mérgesen szortyogtatja pipáját: mi lesz már? Tizenegy múlt, miért nem engednek be minket?! Találunk helyet az első sor szélén. Torday Teri (alul-felül erősen dekoltálva) és Hötzendorffi Konrád (alias Harsányi Gábor) fogad bennünket. Rögvest bependerül Valika, a vetkező nő. A gyenge világításban, a fátylak alatt is látszik fanszőrzete... Mert hát ezt kapják a nézők ráadásnak 180 forintért hétfőnként. Azazhogy az e köré font, igen szórakoztató burleszktörténelmet. A Ferenc Józsefet karikírozó Iglódi talán a legjobb, képes könnyeden elszakadni minden abszurd helyzettől. A Mata Harit játszó Marsek Gabi is csak egy tüllszoknyában illeg, kedves-ravaszkás szeméhez egyéb láttatnivalókat is engedve szemrevételre. Gyula szóviccein, blődlijein, petárdáin jókat hahotázunk, de a félreérthetetlen obszcenitások nekünk is szokatlanok. És Jobba gusztustalanul mutogatja is, hogyan vernek be neki. Az ő hermafrodita "hitlersége" a legkevésbé meggyőző. Maros Gábor nagyon jó Einsteinként s a különféle hordalékzenék tánckavalkádja is illik ide, a bárba.
Szünetben még Matyi is elégedetten pezsgőzik, Erzsi kislányosan vigyorog a látottakra emlékezve, Karcsi valami habos süteményt fal. A szünet kísérőzenéje Karády hangja. A második rész gyorsabban, egyenletesebben pereg. A kettős Mata Hari-figura szerencsés fogás. A befejezésben nincs progresszió (vagy ahogy Simó rendezőtől hallottam: "diktált mondanivaló".) Kicsit azért zökögős, Beethoven-szimfónia fináléjára emlékeztetően nehézkes a többszöri lezárás. Elmeosztály nagyvizitjeként vonul be a szereplőgárda. Valika, aki a szünetben is buzgón sztriptízelt, a végső táncban ledobja köpenyét s a fellobbanó fényben tisztán meglátni, hogy nőnemű. Ez is valami, de tagadhatatlan, hogy egyéb spektákulum is volt bőven
.Jánosnak jellemeznie kell önmagát. Legjobb barátként Harmati Gergőt emeli ki, a jövendő foglalkozáshoz ezt írja: "Még nem tudom, talán építészmérnök".
A tévésadoptációból is kiderül, hogy Cseres Parázna szobrok könyve figyelemre méltó vállalkozás. Még a beszélgetőtárs Iszlai is az értékeket segíti érvényesülni.
Archív felvételek, költőlemezek ügyében írok a Költőszakosztály nevében a Hanglemezgyártó igazgatójának, Bors Jenőnek.
Váratlan postát is kaptam ma: Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs írt Iowából.
Somlyó a Beney Zsuzsára vonatkozó adatokat is tőlem kérdi. Bemegyek a díjátadásra. Meglepően nagy a felhajtás: riporterek, köztük Molnár Edit, televízió... Minisztérium. Zsuzsó szeme fölcsillan, ahogy meglát. Füst Milánnéval először találkozom. Jó figura. Hegyes, kontyos feje eredetiségével is elüt a Nyugatos feleségek galériájából. Weöres Sanyi szokott lezserséggel mond valamit, a szintén jutalmazott Kiss Tamásról. Somlyó, cigarettával a kézben is sokkal összeszedettebben köszönti, méltatja Zsuzsát. Garai adja meg a jelet az ivásra. Zsuzsó a rádiónak is nyilatkozik - végre, amit annyira kívánt s megérdemelt: fény esik rá. Somlyó, Vargha Balázs, még Károlyi Amy is hosszan beszélget vele. Jelen van Székely Magda is.
Mennék már, de Zsuzsó kedvesen ragaszkodik hozzám: vele együtt távozzam. Kocsin elvisz egészen a munkahelyemig, közben megtárgyaljuk a József Attila-ügyeket. (Ma kért föl Tverdota Szabolcsi nevében, hogy a jövőre esedékes J. A.-konferencián szólaljak föl.)
Alá kell vetnem magam a benti András-napi ünneplésnek. Jó sok konyak után oldott hangulatban politizálunk, emlegetjük a hősi múltat. Fölolvasom a mindig kéznél lévő Andics Erzsébet csúszdáját, eldanolom a Peyer Károly kiadta a parancsot indulót. Ez biztos jele annak, hogy be vagyok szivornyázva.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap