Magyar Napló

CARLOS DRUMMOND DE ANDRADE

Magyar emlék
                            Rónai Pálnak és Nórának

Ahogy itt sétálok Rio de Janeiróban, az öbölben,
Árpád nevét
sodorja felém a szél egy beszélgetésből
s egy belső hang az András nevet kapcsolja ehhez a
névhez
és fiáét, Györgyét és unokájáét, Móricét:
a történelem ködébe vesző Magyarország királyáét és hercegeiét.
Mi közöm hozzájuk?
Mi közük hozzám?
A kistisztviselőhöz, aki mindennapos autóbuszozásáról,
a szomszédságban történt eseményekről ír a lapokba.
Én herceg nem vagyok. Király még kevésbé.
Lehet, hogy a földet és eget belepő porban
villognak még sápadó rubinttal ékes koronák?
Miért van eszemben Árpád és Móric?
Olvastam, hogy egyszer a vihar
angol menekülteket sodort
a skót partokra.
Móric, az Árpádházi, kormányozza a gályát.
A tenger haragja és Hódító Vilmosé sem tehet ellene
semmit.
A hajón érkező szép leány Skócia királynője lett
s Szent Margitként tisztelik a templomban.
A vitéz Móric birtokot és új címeket kap:
Drum-mond, vagyis Aki-Legyőzte-a-Nagy-Hullámokat.
én meg itt vagyok, sétálok az öbölben
s egy cseppnyi magyar vér színezi sorsom
meg nem valósult kalandját.

Tóth Éva fordítása