Magyar Napló

Szigeti Lajos


Koraősz

A búzatarlón boszorkánygyűrű,
szörnyszülött tüskés mácsonya,
fájás ellen gyógynövényt gyűjtünk.

Gaz az anyaföld édes gyermeke,
a kultúrnövény mostoha,
megőszül az ember édene.

Jövőjét csörgő magházba zárva,
koncentrál: érik a gyümölcs,
a kései cukros tovább tart.

Aki vizet borrá változtatott,
duzzadt szőlőfürtöt fejni
letérdel, venyigeként hajol.

Gáncsot borospincék küszöbe vet
föl-le: lépcsőfok, buktató? -
egy szemöldökfa is lefejel.

Spiccesen ciripel egy rovátkolt
tücsök, viráglátogató
pomádé királyfi: darázs dong.

Karoló pók virágfürtön az ősz,
tájoló szélrózsa felé
kígyó és varangyos béka köp.