Magyar Napló

Tüskés Tibor

Bronzburjánzás
Rétfalvi Sándor új kapuja a pécsi Dómban

Kapuk, öreg falusi házak zöldre festett rácsos kapui, faragott székelykapuk Erdélyben, városi bérházak pöffeszkedő kapu-óriásai, szürke panelházak jellegtelen, összetéveszthető és éjszakára mindig nyitva felejtett kapui, szögesdróttal szegett börtönkapuk, vizesárokkal, felvonóhíddal, bástyával védett várkapuk, présházak kapui, melyeken az aszalt szilva és az erjedő must illata szűrődik ki, pincébe és toronyba vezető kapuk, templomkapuk, a pisai Dóm kapuja, a firenzei Battistero bronzkapuja...
A kapu: jel, metafora. A kerítés, a fal tagadása. A rohanó életben a meditáció. Lehetőség. Csönd. Szünetjel. Itt meg kell állni. Vele valami véget ér és valami elkezdődik. A megérkezés és a búcsúzás, az indulás és a hazatérés, a küldetés és a befogadás, a várakozás és az elbocsátás jelképe. A bizonytalanság feloldása. Ha a szem a lélek tükre, akkor a kapu az épület lelkének a tükre. Út, kapu, épület: egymásra utalt háromság. Nincsenek meg egymás nélkül.
Kapu-metaforák: A cérnahangon énekelt gyermekdal zöld ágból font aranykapuja... A hegyi beszéd, a jézusi parabola tágas és szűk kapuja. "A szűk kapun menjetek be; mert tágas a kapu és széles az út, mely a pusztaságba vezet..." A Péternek adott intés súlyos és fenyegető kapuja, az erő, a hatalom jelképe. "Erre a kősziklára építem egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta..." Dante poklának kapuja, melyre sötét betűkkel van írva: "Ki itt belépsz, hagyj föl minden reménnyel!" ....A litániázó, csukott szemű öregasszonyok ajkán pergetett ima kapuja: "Mária, mennyország ajtaja, könyörögj érettünk..." A társadalmi tapasztalatból leszűrt, cinikus szólásmondás kapuja: Minden nagykapu mellett van egy kiskapu...

A pécsi Dóm (nevezik vártemplomnak, székesegyháznak, bazilikának is ) mai képét a múlt század végén nyerte el. A többszöri átépítés után jelenlegi alakjában 1892 óta áll. Az előző, 1807-ben kezdett, Pollack Mihály által vezetett átépítés eredményeként még gótikus és klasszicista elemek keveredtek az épület arcán. A Schmidt Frigyes tervei nyomán, a 19. század végén megszületett forma az épület román jellegét és eredetét kívánta hangsúlyozni. Aki ma megáll a templom előtti tér alsó részén, vagy átlép a káptalani levéltár alatt nyíló, alagútszerű kapu alatt ,,az előtt egy monumentális, nagy tömegű, neoromán stílusú épület zárja le a tér északi oldalát.
Bár a templom főbejárata nyugatról nyílik, a Dóm ma délre néz, építészetileg hangsúlyozott az épület déli homlokzata. A déli homlokzat szépségét és harmóniáját a vízszintes, a függőleges és az ívelt formák remek összhangja adja meg.
A Dóm építéstörténete a múlt század végén nem ért véget. Azok az apostolszobrok, amelyeket a déli homlokzaton ma látunk, immár a szoborcsoport harmadik változata. A tornyok felső sarkain álló, homokkő griff-szobrokat is nemrég újra kellett faragni. A Dóm belső terében is történtek változások. Valaha a templom sekrestyéjét zárta le az az 1774-ben készült, művészi szépségű kovácsoltvas kapu, amely kikerülve az épületből ma a püspöki és kanonoki sírboltba vezet.
A Dóm déli homlokzatából nyíló bejárat előtt egy kisebb csarnokot, előteret találunk. A csarnok fölötti, félkör alakú mezőben Kiss György alkotása látható: a relief-szerű szoborcsoportozat Szűz Máriát, valamint a neki hódoló három-három magyar szentet ábrázolja. Ez az előcsarnok mindezideig délről nyitott volt. Két oldalról kő ülőpad szegélyezi. Újabban a hely rendetlenségre csábított: volt, aki a sötétség leple alatt a szükségét végezte itt el, volt akinek alkalmi hálóhelyül szolgált.
A pécsi püspökség egyszerre két ügyet szeretett volna megoldani. Egyrészt számolódjék föl a Dóm bejárata előtt a rendetlenség. Másrészt a magyar államalapítás ezredik évfordulójára és a kereszténység jubileumára szülessen maradandó és művészi érték a Dómban.

A feladat megoldására Rétfalvi Sándor szobrászművész kapott megbízást.
A lexikon adatai szerint 1941-ben Aknaszlatinán született. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. "Expresszív mintázású kisplasztikákat, köztéri szobrokat készít. Pécsett él. 1968-ban Székesfehérvárott rendeztek műveiből kiállítást." Rétfalvi bronz- és kőszobrokat egyaránt készít. Mindezideig mintegy negyvenöt köztéri szobra áll az országban, de művei megtalálhatók Ausztriában, Németországban és Lengyelországban is. Híressé vált a pécsi Havihegyen fölállított keresztje (pontosabban: feszülete), mely a korpuszt, a keresztre feszített testet egészen új, drámai, az első pillanatban talán meghökkentő formában ábrázolja. Ma már a kereszt a város távlati képének egyik meghatározó és gyakran fényképezett pontja. Rétfalvi Sándor jelenleg a Pécsi Tudományegyetem művészeti karának tanára.
A megbízás két feladatra terjedt ki. A szobrász egyrészt készítsen tervet a Dóm már meglévő déli ajtajának külső díszítésére, másrészt tervezze meg a bejárati előcsarnokot lezáró új kaput. A szobrásznak egy olyan szituációt kellett kialakítania, amelynél a meglévő architektúrába szervesen beépül az új mű. És a két célt együtt kellett megoldania. A feladat megszólító erejű, de roppant nehéz. El kellett fogadni a meglévő adottságokat, teret és méreteket, ugyanakkor a szobrász olyan alkotást hozhatott létre, amely művét az európai művészet ismert és nagyhírű kapuinak, a pisai Dóm bejáratának vagy Lorenzo Ghilberti firenzei porta del Paradisójának a rokonává teszi.
A szobrász figyelembe vette a kapu funkcióját és az egyház szimbólumrendszerét. Egyszerűbb feladat volt a meglévő kapu díszítése. Az itteni fém kazettákba huszonkét, álló téglalap alakú, figurális domborművet helyezett el. A reliefek az Ó- és az Újszövetség egy-egy ismert jelenetét ábrázolják. Nagyobb gondot okozott az új, külső kapu megtervezése. Fönt adva volt a félköríves lezáródású Kiss György-féle szoborcsoport. Az új, kétszárnyú kapu felső széle ennek a félkörívnek a tükörképét rajzolja ki, ugyanakkor valójában két félkörívben záródik, mert középen megemelkedik az ív, és kettős ívet formál. A kapu szélessége 3610 cm, magassága 4200 cm, súlya 2,5 tonna. A kétszárnyú, befelé nyíló kapu jobb szárnyából egy kisebb kapu nyílik. A két szárnyat csak a nagy ünnepeken tárják szét, a kisebb kapu a hétköznapi használatra szolgál. Ez a kapu valójában lapos szobor. A bronzkapu háromdimenziós díszítését figurális formák adják. Az áttört szerkezetet a szőlőindák, a szőlőfürtök és a szőlőlevelek fonadéka adja. Ebben a szerkezetben helyezkedik el két-két emberalakos jelenet. A kapu baloldali szárnyán Szent István és Mór püspök látható: a jelenet azt a pillanatot ábrázolja, amikor a király megalapítja a pécsi püspökséget, jelképesen átadja a püspöknek a pécsi bazilika kicsinyített mását. A kapu jobb oldali szárnyán látható két alak az egyházalapítás jelenetét ábrázolja: Krisztus átadja a kulcsot Szent Péternek. Középen és fent, ahol a kapu két szárnya záródik, a galamb képében megjelenő Szentlélek látható.
A vázlatrajzok rögzítése után a zsűrizés következett (például annak eldöntése, hogy a belső kapu kazettáiba milyen bibliai jelenetek kerülnek), aztán elkészült a külső kapu viaszból megformált, méretarányos, kicsinyített modellje, majd újabb véleményezésre került sor, s csak ezt követően kezdődhetett el a kivitelezés. Rétfalvi az első megbízást 1998 őszén kapta, s a kapu 2000 végén került végleges helyére. A tervben külön hangsúllyal szerepelt az a gondolat, hogy a belső kapura kerülő táblák aranyozást kapnak, a külső bronzkapu viszont a patinázás után zöldes színben játszik. Így a fényes, aranyszínű háttér megvilágítja, mintegy kirajzolja a bronzkapu mintázatát.
Rétfalvi Sándor tervének a kivitelezését a pécsi Fonderia Kft. vállalta, az öntő munkálatok Újvári Antal műhelyében folytak. A belső kapu plasztikáját először gipszben véste meg a művész, s ezt követően történt az öntés. A külső kapu öntése a klasszikus veszejtéses módszerrel készült. Először viaszból elkészült a teljes kapu mintázata, majd a kompozíciót részekre darabolták föl, ezeket a részeket külön-külön bronzból kiöntötték, majd a kiöntött részeket egymáshoz hegesztették. A viaszveszejtéses bronzöntési eljárást, melynél a viaszmodell köré (gipsszel kevert) samott köpenyt készítenek, majd a minta hevítésével a viaszt kiolvasztják, és helyébe a megolvasztott, folyékony bronzot öntik, Rétfalvi Sándor először Rómában látta Amerigo Totnál, és tőle tanulta meg.
2000 őszén még Újvári Antal műhelyében láttam a munkát, és beszéltem Rétfalvi Sándorral. Működtek az elektromos kemencék, folyt az öntés, zajlott a megszilárdult részek összeszerelése, hegesztése, és Rétfalvi bízott abban, hogy szilveszterre állni fog a kettős bronzkapu a pécsi Dóm déli bejáratában. - A kapu számomra is metafora - mondta. - A szellemi tér gyújtópontja. Szép volt a feladat. A meglévő tér adta lehetőséget adott arra, hogy elképzelésemet meg tudjam testesíteni. Hátul az arany ragyogás, előtte a bronz mintázat. A két kapu között egy sajátos feszültség jön létre. A látvány választásra kényszerít: hívogat, kötelez a belépésre. Valami ilyesmit szerettem volna elmondani... A látvány először vonzza magához a néző tekintetét. De csak akkor élvezi majd igazán a látványt, ha hosszú perceket áll előtte, sorra veszi minden részletét, elmélyed benne.
A pécsi Dómot megújult és teljesen új déli kapuja értékekkel gazdagítja. Egyúttal mérföldkő a művész pályáján. Alkalmat ad arra, hogy a hatvanadik életévébe lépő szobrász mérleget készítsen, számvetést végezzen. Ezért művészi értékű, könyv formájú kiadvány is készül a most fölszentelt munkájáról és egyben eddigi életművéről.
Akik még csak a terveket ismerték, már ők is azt mondták: Nagy fotózási téma lesz ez a kapu... Akik a jelképek értelmét is keresik, arra gondolnak: Ezután már más szívvel kell belépni a pécsi Dóm kapuján