MŰVELŐDÉS
A 2000. decemberi Művelődésben megtekinthetők a 2000-ben EMKE-díjjal kitüntettekről készült fotók, melyeket az EMKE-laudációk követnek. A Vadrózsa rovatban Orbán István írását olvashatjuk Balaskó Nándor néprajzi gyűjtéseiről. (A lapot egyébként Balaskó Nándor szobrainak fotóival illusztrálták.) Lőrincz Sándor Károly az 56-os magyar forradalom és szabadságharc erdélyi utórengéseire, a Szoboszlay-ügy eseményeire tekint vissza az Enciklopédia című rovatban. Szintén ebben a rovatban Hirschler József, művészettörténész főpap pályáját összegzi röviden Sas Péter. A lap Albert Lőrincz Enikő jegyzetével zárul, melyben a szociális munka hasznosságáról fejti ki véleményét.
A 2001. januári szám bevezetőjét Sütő Ferenc írta Nemzedékünk kérdései címmel. Sylvester Lajos a Mikes Kelemen-kultusz alakulását, Mikes utóéletét követi nyomon Rodostótól Zágonig című írásában. Látogatás a Kalota szegletében (Bánffy-hunyadi képeslap) címmel olvasható Nánó Csaba írása Kalotaszegről. Vetró Artúr szobrász, művésznevelő és szakíró arcképcsarnokába tekinthet be az olvasó Gábor Dénes jóvoltából a Galéria rovatban. Vetró Artúr grafikái illusztrálják ezt a lapszámot. Az Enciklopédiában Koszorús Ödön rekonstruálja az erdélyi leventék kálváriáját a péterfai ütközetben. A kézdivásárhelyi-kantai római katolikus gimnázium történetét követi végig napjainkig Reszler Erika. Szabó Zsuzsa az általános iskolai zenei nevelés irányelveit veszi számba írásában.
A január tizedikei szám Mezey Katalin verseit és Sigmond István elbeszélését adja közre. Szőcs István írt tanulmányt a nyelvi öngyilkosságról és Molnos Angéláról, valamint Dávid Gyula Miképpen lett Kolozsvár újra Erdély szellemi fővárosa 1918 után? című művéről. Sümegi György Miklóssy Gábor Szakrális képei tárlatán, Nagyváradon az Unitárius Galériában megnyitóként elhangzott beszéde olvasható a lapban. Lajosi Krisztina Dávidházi Péter Per Passivam Resistantam. - Változatok hatalom és írás témájára című tanulmánykötetéről írt tanulmányt.
A február tizedikei számban Létay Lajostól verseket, Lászlóffy Csabától egy prózai művet olvashatunk. Szőcs István A csőcselék visszavág címmel írt tanulmányt Merezsovszkij A Hattyúölő című művéről, valamint José Orrtega Y Gasset Két történelmi esszé című művéről. Faragó József a Kriza János Néprajzi Társaság tíz évére tekint vissza. Egyed Ákos Veress Dániel Férfibú és történeti gyász című új kötetéről, melyben Wesselényi Miklós alakját próbálja életszerűvé formálni.
LÁTÓ
A 2000. novemberi Látó Gömöri György, Jánosházy György, Lászlóffy Aladár, Magyar László András, Térey János verseit, Tóth Mária elbeszélését, Fábián Imre karcolatait és Bogdán László kisregényének II. részét közli. A magyar nyelvet fenyegető veszedelmekkel foglakozik Méray Tibor esszéjében. Tóth Károly Antal beszélget Urbán Imrével a tanári pályájáról, a svédországi magyartanári kihívásokról. Archeológia és prímszám-technika a Tizenhét hattyúkban címmel írt tanulmányt Selyem Zsuzsa.
A decemberi számban Bogdán László, Egyed Emese, Fazakas Attila, Király László, Kovács András Ferenc, Simonfy József és Utassy József versei mellett, Rott József és Sebestyén Mihály novellái, Zsidó Ferenc karcolatai olvashatók. Ez a lapszám közli Bogdán László Képek és tükörképek című kisregényének III. befejező részét. Albert Zsuzsa gyűjtötte össze Csiki László, Illyés Kinga, Kolozsvári Papp László, Kovács András Ferenc, Lászlóffy Aladár, Péterfy László, Szakolczay Lajos, Széles Klára és Vári Attila történeteit Szilágyi Domokosról. Esterházy Péter Harmonia caelestis című regényét elemzi Szilágyi Júlia és Selyem Zsuzsa.
A januári szám Jánosházy György, Kovács András Ferenc, Rákos Sándor, Szepesi Attila, Tóth István verseit, Roth Endre naplóját, Egyed Emese színjátékát, Papp Sándor Zsigmond regényrészletét teszi közzé. Füzi László Kapcsolatkeresés a világgal címmel az 1956 utáni Németh Lászlóról írt tanulmányt. Vida Erika fordításában olvasható Tom Wilkinson írása Márton László, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos és Esterházy Péter műveiről. Ebben a számban található meg a lap éves tartalomjegyzéke.
BÉCSI NAPLÓ
A Bécsi Napló január-februári számában Szabó A. Ferenc a marosvásárhelyi intolerancia kérdéseivel foglalkozik. Bakos István a külhoni magyar médiának helyzetéről beszélt a Nemzet és média tanácskozáson (Kossuth Klub 2000. dec. 16.). Tolerancia és pluralitás címmel olvasható Pomogáts Béla felszólalása az Európai Protestáns Szabadegyetem erdélyi csoportjának konferenciáján, Kolozsváron, dec. 1-én. Teleki Pál miniszterelnök semlegességi politikáját elemzi Czettler Antal írása. A magyar politikai diskurzus két változatát meghatározó "realista" és "romantikus" narratívákat elemzi írásában Dénes Iván Zoltán. Ferdinandy György Mágneses erővonalak című - válogatott kisregényeket tartalmazó - kötetéről ír Szekér Endre. Gömöri György a magyar irodalom esélyeit latolgatja írásában, melynek a "Magyarország 2000" című kezdeményezés negyedik tanácskozása volt az apropója. A lap Böröndi Lajos, Mircea Dinescu, Farkas Árpád és S. Csoma Sándor verseit közli.
Pánsíp
A családi laptól a digitális folyóiratig
Az 1944 utáni Kárpátalján a magyar tollforgatók körében a hatvanas évektől kezdődően élt a szándék, hogy irodalmi folyóiratot hozzanak létre. Ilyen kísérlet volt a későbbi Forrás Stúdióba tömörült fiatalok gépírásos szamizdatja, az Együtt, majd a 70-es évek elején a Kárpáti Kalendárium irodalmi melléklete - sajnos mindkettő elvetélt. A 80-as években előbb a Kárpáti Igaz Szó című politikai napilap Lendület, később Új Hajtás című melléklete töltött be folyóirat-helyettesítő szerepet, majd a Kárpáti Kiadó részéről Évgyűrűk címen indított éves almanachok enyhítették - ám jellegüknél fogva pótolni nem tudták - a hiányt.
Az első valódi folyóirat 1989 őszén jelent meg Hatodik Síp címmel Balla D. Károly szellemi vezetésével, budapesti kiadói háttérrel. A most 12. évfolyamába lépő (sajnos egyre ritkábban megjelenő) orgánumot 1993 óta Penckófer János szerkeszti Beregszászban.
A Hatodik Sípból kiváló főszerkesztő 1993-ban új lapot alapított Ungváron.
A Pánsíp az első két évben negyedévinél nagyobb gyakorisággal jelent meg, példányszáma ötezerről indult - és eleinte szinte maradék nélkül olvasóra is talált.
A folyóirat kulturális családi magazinként határozta meg magát, és ennek megfelelően a hangsúlyos irodalmi jellege mellett foglalkozott a társművészetekkel, helytörténettel, bőven közölt olvasmányos riportokat, érintett szociológiai, sőt, politikai kérdéseket - de állandó rovatot kapott a néprajz is, és megtalálták oldalukat benne a gyermekek és a rejtvényfejtők is.
Egy ilyen széles profilú, nagy példányszámú és évi 4-5 alkalommal megjelenő lap fenntartásához azonban hiányoztak a megfelelő személyi és anyagi feltételek - ezzel együtt (bizonyára a lakosság megélhetési gondjainak növekedésével) az olvasói igény is gyors apadásnak indult. A Pánsíp "behúzódott"az irodalomba, leszűkült szerzői és szerkesztői gárdája, példányszáma előbb 1000, majd 500 alá esett.
Ezt a "belterjesedést"nemhogy megakadályozta, hanem talán még fel is gyorsította az 1996-tal kezdődő "fiatalítás". Előbb a munkában akkor főszerkesztő-helyettesként részt vevő Nagy Zoltán Mihály vált ki, majd maga az alapító is háttérbe vonult, és a Pánsípot két éven át három fiatal szerző: Bagu László, Berniczky Éva és Csernicskó István szerkesztette. A lap egyre nívósabb és korszerűbb lett - de a kárpátaljai érdeklődők egyre kisebb rétegéhez kezdett szólni és szerzői gárdája is számról-számra ugyanarra a néhány alkotóra korlátozódott. Mivel - itt nem részletezhető okokból - a kiadvány fenntartása anyagilag is lehetetlenné vált, a Pánsípot ekkor kiadóként jegyző Balla D. Károly úgy döntött, hogy a rendszertelenül megjelenő periodikát éves almanachhá alakítja, remélve, hogy így jobban koncentrálhatók az anyagi és alkotói erők, és egyszer egy esztendőben talán az olvasói érdeklődés is jobban felkelthető. A Pánsíp-almanachok sorát az UngBereg 1999 nyitotta, amelyben - a 2000-es és 2001-es számban azóta is folytatódó gyakorlatként - nem csupán a frissen született és a szerkesztőségnek felajánlott írások kaptak helyet, hanem szabadon merítettek azokból az anyagokból is, amelyek a magyar nyelvterület más orgánumaiban jelentek meg kárpátaljai (kötődésű) szerzőktől - vagy volt más itteni vonatkozásuk. (Átvettünk anyagokat a Magyar Naplóból is: például Márkus Bélának és Penckófer Jánosnak Nagy Zoltán Mihály könyveiről szóló írásait.) A 144 oldalas, 500-as példányszámban napvilágot látó almanachot Berniczky Éva szerkesztette, a szerkesztésben Csernicskó István működött közre.
Mivel azonban a szerkesztőség (etikai fenntartásai miatt és az ún. helyi alkuratóriumok működése elleni csendes tiltakozásul) évek óta nem vesz részt a határon túli sajtó támogatására létrehozott pályázati rendszerben, így ezek a változások nem oldották meg a kiadás anyagi nehézségeit, sem pedig az örök dilemmát: vajon a szerkesztéssel és megjelentetéssel járó erőfeszítések arányban vannak-e az elvégzett munka erkölcsi megbecsülésével és az olvasók értő érdeklődésével? S ha az utóbbi kérdésre adható is válaszként egy roppant bizonytalan igen, az anyagi feltételek akkor is hiányoznak az orgánum további fenntartásához: az UngBereg 2001 megjelenésével valószínűleg lezárul egy fejezet a Pánsíp történetében.
Ám az újabb fejezetben máris folytatódik a krónika: a szerkesztőség internetes folyóiratot indított netPÁNSÍP címmel.
Az új kezdeményezés életképességét a jövő dönti el, annyi azonban máris elmondható: "bezárkózás"és "nyitás"egyszerre történt. Egyrészt családi keretek közé szorult a szerkesztőség: a munkát egy házaspár végzi (Balla D. Károly, Bernicky Éva), számítógépes-internetes ismereteivel pedig 16 éves fiuk (Balla Kolos) járul hozzá ahhoz, hogy a folyóirat megfeleljen a Háló kihívásainak. Ezzel együtt - másrészt - a netPÁNSÍP "kiszakadt Kárpátaljából"egy sokkal szélesebb kulturális szférába - az új technikával megnyíló világnyilvánosságba történt kilépéssel együtt befogadóvá is vált, és a jövőben kevéssé kíván különbséget tenni az irodalmi művek között azon az alapon, hogy szerzőjük a világ mely sarkában él. Zengzetes célok és hősi vállalások helyett a szerkesztők a csendes munkát választják, és ugyan minden alkalommal mérlegelik a publikálás súlyát és a szerzői megszólalások jelentőségét, semmi másra nem hagyatkoznak, mint irodalmi ízlésükre.
Hogy milyen eredménnyel, bárki megítélheti, ha meglátogatja a http://netpansip.ini.hu internetes címet.
Jó böngészést kíván:
bdk@karpaty.uzhgorod.ua