 |
 |
|
|
|
||
Az Arany János Tehetséggondozó Program 2000 szeptemberében indult háromszázhatvan kistelepülésről származó, hátrányos helyzetű, tehetséges diák részvételével. A kiválasztott szerencsés diákok az ország tizenhárom neves középiskolájában kezdhették meg tanulmányaikat. Idén újabb nyolc iskola kapcsolódik be a programba és hatszázharminc diákot fogad ösztöndíjjal és kollégiumi elhelyezéssel.
A hátrányos helyzetű tehetségekkel való külön törődést sokan ellenzik, mondván, az igazi tehetség mindenképpen utat tör magának, tehát fölösleges segítésükre külön pénzt költeni. Környei László közoktatási helyettes államtitkárt, az Arany János tehetséggondozó program kidolgozóját éppen ezért először arról kérdeztük, mi késztette a minisztériumot e program útra indítására?
- Különböző kutatások kimutatták, hogy a rangos egyetemeken rendkívül alacsony, mindössze másfél százalék a kistelepülésekről származó fiatalok aránya. A program ezen a helyzeten kíván változtatni, a kistelepüléseken élő tehetséges, hátrányos helyzetű tanulók számára jelent esélyt. Lehetőséget biztosít számukra, hogy valamely neves gimnázium elvégzését követően felvételt nyerjenek hazánk legjobb főiskoláira és egyetemeire. Ezzel a programmal sok évtizedes mulasztást pótoltunk a magyar tehetséggondozás területén. Óriási szükség van erre a munkára. A továbbtanulás nem lehet a család anyagi és társadalmi helyzetének függvénye, mert akkor a fiatal tehetségek jelentős része elkallódik. Magyarország gazdasági felemelkedésének alapját a jól képzett, tehetséges, kreatív munkaerő adja. Az országnak minden tehetségre szüksége van.
- Milyen eredményei vannak a programnak?
- A pedagógiai programok hatékonysága, a gyermekekkel való foglalkozás eredményei mindig csak hosszabb távon mutatkoznak meg. Nem egész egy év után is érzékelhetőek már azonban a különféle - személyiségfejlesztő, kommunikációs - fejlesztő programok hatásai a gyermekek viselkedésén, önbizalmuk erősödésén. A tapasztalatok szerint tanáraikkal is könnyebben megértetik magukat, s kevesebben szoronganak közülük.
- Milyen szempontok alapján válogattak a diákok között? Hogyan egyeztethetők össze a szociális és tanulmányi szempontok?
- A válogatásban nagy segítséget jelentett, hogy - a program pályázati kiírását, ajánlását megismerve - a jelentkező diákokat az általános iskolák osztályfőnökei, nevelőtestületei ajánlották az önkormányzatok számára. A beiskolázási időszakban a nyílt napok keretében módjukban állt a diákoknak megismerni a gimnáziumokat és a kollégiumokat, lehetőség nyílt arra, hogy leendő tanáraik is megismerjék őket. Így könynyebb volt a szociális és a tanulmányi szempontokat összeegyeztetni, s olyan tanulókat kiválasztani, akik mindkét szempontnak megfelelnek.
- Milyen szerepe van a programban a művészeti, irodalmi nevelésnek?
- A program egyik legfontosabb eleme az úgynevezett Arany János-i blokk. Ebben a tanulók önismereti, személyiségfejlesztő, kommunikációs, tanulás-módszertani foglalkozásokon vesznek részt öt éven keresztül. Ennek keretében az önismeret-, a személyiségfejlesztés egyik legfontosabb eszköze a művészetekkel való gyakorlati ismerkedés.
A programban részt vevő iskolák minden évben művészeti találkozón vesznek részt. A rendezvénysorozatnak Pécs városa ad otthont júniusban. Itt módunk lesz megismerni kétszázötven tanuló viszonyát a legkülönbözőbb művészetekhez. A Tömörkény István novellapályázat pedig az anyanyelvi nevelés, az irodalom szerepének jelentőségét hangsúlyozza. A díjnyertes pályázatok jól mutatják, hogy valóságos tehetségek bontogatják szárnyaikat az irodalom területén.
- Mit vár az Oktatási Minisztérium a programtól?
- Azt, ami a program elindításának a célja is volt, nevezetesen, hogy minél több kistelepülésen élő tehetséges, hátrányos helyzetű diák végezhessen neves egyetemeken és főiskolákon az elkövetkező években. Bízom benne, hogy a program révén erősödik a társadalmi mobilitás, s ez lehetővé teszi azoknak a "tudástartalékoknak" a felszínre hozását, amelyek a program nélkül rejtve maradtak volna.
O. J.
