KAO HSZING-CSIEN
Mondom sündisznó
Mai ballada
sündisznó
mondom
mondom giliszta
lassan
elmerül
tizenhét
éve történt
helyszín: Colorado
hol eladó
egy nagy folyó
szirénje nincs
az sem tragédia
Krisztus de bús
te bús Krisztus
a nap hanyatt
hanyatlik a nap
sztyeppe
kaland sztyeppék szele száll
vén csizmaszár
kitett
gyerek
spongya rá…
mit beszél?
ama nap
eső szemereg
és mond a nő
szeretne gyermeket
no meg még
kicsi kastélyt
legyen hol vakációzni
ha mindez teljesül
a mítosz
erősebben izzik mint a szerelmi esküvés
a világ
számlálhatatlan szilánkra hasad
nem szeded össze sosem
surrogó
tücsök-szárnyfedő
a szél
lecsendesül
bokáig jár a velőben
az asszony
hosszú finom ujjak
hideg szemek
vágya tárgyára mered
a férfi meg
dadog makog
mesél ágas-bogas történetet
kísértetieset
kása
nyelv
tiltás gerjedelem
utcalámpákat
számlál
a szél
ujjhegyek élesek
mind szavaknál is kegyetlenebb
senki nem mondhatja ki
a borzongás
mit is jelent
szürke tetők
eső suhog
az őr
megint
ajtó tárul magától
a tenger messzi
sötétség
térkép messzi csücske
vitorlás ócska vén ladik
mindörökre
egy tükörhöz kikötve
te
ki nem juthatsz napfényre sosem
nem jut még csak eszedbe sem
ha akarnál se jutnál ki nem
önmagad vagy-e még
tarlott vidék
egy szó lifeg
hősök mindannyian
állomás metró suhan
reklám reklám hátán
elsődleges nemi jegyek
semmi sem
kezdettől tudjuk a vége milyen
nincs hír sehol
sebaj gyártsunk egyet magunk
a férfi
kosarat húz elő
lottó-főnyeremény
kidurran úgy nevet
pedig
csak az unalom teszi
ki-ki a szomszédjára panaszkodik
leválik a szó
az ember
többé fel nem ismeri
rázzuk össze a mondatokat
mint a madzsong-játékban
hosszabb vagy rövidebb
kezdjük elölről
gyártsunk
verseket
az etika
mosógépbe kerül
kész is elég egy fordulat
a forradalom
a beteljesülés felé halad
bedől
a tető
meztelen
testeken
az eső
ő bugyolálja be
odafenn ingaóra súlya sétál
engedély nélkül lezuhan
élvezd ki részegségedet
nők és férfiak vegyesen
egyenlőség van nemdenem
az ész a tükör előtt
a prérin
egy fa áll
eső köd
dér szitál
a mélybe lenn
béka vartyog
s a tiszta költészet azám?
romba dőlt nyelvek piramisa
metélt
farkú
kis gyík szalad
hős ez a nyár
nyár-e még ez a már
tizenhét
egy szám értelme nincs
véletlenül dehogy véletlenül
még csak nem is szükségszerű
formai megkötés
istenverés
egy pillanat
szikra érintkezés
ösztönvillanás
az idő csupa szeszélyes találkozás
nem marad nyoma más
csak az emlékezet
a legutolsó metrókocsi
döccen ablaka zörren
a kikötőbe fut
fél mell
egy forradás
az hogy tilos kimondani
még nem jelenti hogy semmit se mondtunk
holnap nincs olyan
nincs olyan
olyan
fekete szépség astrom
ostoba szamár
csupa idióta
ha már kioldottuk a csomót
kioltottuk a képmutatást
kibontottuk a málhát
akkor csak az ólmos alhatnék maradt
gyermeki évek akár egy öreg kandúr
végtelen szundikálás díványpárnák között
mesélni kezdesz kiötlesz ezer történetet
ezeregy éjszaka de csak a végső számít
a démon a fal tetején lovagol
ostorával
a kancát veri
e démon te vagy!
a kanca meg
az ő
neve
mi mindannyian
loholva divatok után
félve lemaradunk
te inkább visszatérsz a falusi piacra
kortyolni reggeli teát
El kell mondani
mondani de mit
tán egy viccet
hullanak
fogaink
a lepke vajon miért nem valami más?
csak mert az ami
keverjünk képeket
kezdjük a színeken
keverjünk színeket
finoman metszett nyelvünk a kés
megannyi ordító bizonyíték
hogy földgolyónk lapos
az én meg gömbölyű
s az igazságnak szüntelen az ember körül
kell keringenie
egy repülő
a gyermek
álmába zuhan
egy jujubafa-mag
nem sejti hogy szárba szökken
s az olyan jujuba-mag mely nem sejti
hogy megnő
nem ismer rettegést
tárjunk ablakot
firkáljuk a falat veszetten
rajzoljunk hatalmasra tátott
csőrű koronás darut
rettegést az kelt ami ismeretlen
az olyannak aki tudja már
szája sose jár
ha eltöröljük a szexet
mi marad a világból?
ha eltöröljük
a rossz szellemeket
miről szólnak meséink?
ha téged eltöröllek
vajon én én vagyok?
megyek feléd megyek a nő felé eltöröljük
a nőt
aki tudja mi igaz mi hamis
így csak a hazugság halmozódik
ha nincs tanulság
bizony elbizonytalanodunk
bizony csalok és csalsz te is
kiagyalt hazugságaink
búvóhelyek láncolata
meggyőződéseinket fűzzük rózsafüzérré
kössön az ész szava
legyen higgadt a szellem
úrrá lesz rajtad mi más
egy ásítás
