IVO ANDRIĆ (1892-1975) szerb regényíró, elbeszélő, költő, esszéíró, műfordító. Egyetemi tanulmányait Bécsben, Krakkóban, Grazban és Zágrábban végezte. Eleinte verseket írt, 1911-ben publikált először. Verseskönyveit többkötetnyi elbeszélés követte, majd a második világháború éveiben három regényt írt, köztük a legismertebbet, a Híd a Drinánt. 1961-ben Nobel-díjat kapott. Magyarul a négy kötetben megjelent Válogatott művei, több novelláskötete és aBeszélgetések Goyával című esszékötete olvasható. Most közölt meditációit, lírai feljegyzéseit a Znakovi pored puta című könyvéből válogattuk.
        
        INGEBORG BACHMANN (1926-1973). Osztrák író, költő. Bachmannról, a második világháború utáni osztrák irodalom egyik legjelentősebb alkotójáról anagyközönség és az irodalomtörténet úgy tudta, hogy második verseskötetének megjelenése után (1956) nem írt többé verseket. A költőnő 2000-ben a Piper Kiadó gondozásában Ich weiss keine bessere Welt (Nem tudok jobb világot) címmel megjelent verseskötete mégis számos kései költeményét közli, amelyekről a hagyaték első feldolgozói és kiadói sehol egyetlen utalást sem találtak. A mostani kiadást Isolde Moser, Ingeborg Bachmann húga és Christian Moser, a költőnő unokaöccse szerkesztette. Aszámunkban közölt Belépés apártba című verse egyike a közelmúltban előkerült költeményeknek.
        
        FRANCIS DANNEMARK (1955-) francia-belga költő, regényíró. Regényeiben egygyé olvasztja az amerikaiasan egyszerű eszközökkel élő történetmondást, a narráció aktusát elbizonytalanító áttételeket és magas- és szubkulturális utalásokat (filozófia, irodalom, film, dzsessz, képregény). A Mémoires d'un ange maladroit (1984, Egy ügyetlen angyal emlékiratai) kortárs klasszikusnak számít. Nem kevésbé jelentős azonban költőként: senki nem festi olyan jóleső melankóliával, rekedtes blues-hangon Belgium, e kisvárosias ország utcáit, magányos, félszeg lakóit, mindennapjait, fergeteges dzsesszkoncertjeit és tétova álmait, mint ő. Az Escales de Lettres kulturális alapítvány motorjaként szépírásműhelyeket vezet, nemzetközi író-költőtalálkozókat szervez. Válogatott verseinek kötete, a La longue course (A hosszú futás) abordeaux-i Le Castor Astral gondozásában jelent meg 2000-ben.
        
        HANS-GEORG GADAMER a kortárs német filozófia egyik legjelentősebb alakja, a modern német hermeneutikai gondolkodás mestere. 1900-ban született. 1919 és 1922 között a marburgi egyetemen tanult, majd 1928-ban Heideggernél habilitált. 1928-tól 1939-ig amarburgi egyetemen oktatott, majd Lipcsébe hívták, ahol 1945-ben az egyetem bölcsészkarának dékánjává választották, 1946-ban pedig az egyetem dékáni tisztségét is betöltötte. 1947-től két éven át Frankfurtban oktatott, majd 1949-ben Heidelbergbe hívták, ahol nyugdíjazásáig tanított. 1968-ban a heidelbergi akadémia elnökévé választották. Filozófiai munkássága a filozófia görög kezdeteinek vizsgálatától amodern német filozófiai hagyomány kutatásán át irodalomelméleti és poétikai kérdésekig terjed. Őt tekinthetjük a modern filozófiai hermeneutika egyik megalapozójának. Magyarul is számos munkája olvasható: az eredetileg 1960-ban kiadott Igazság és módszer magyarul 1983-ban jelent meg, a Gadamer későbbi tanulmányaiból válogatóAszép aktualitása című kötetet 1994-ben adta ki a Twins Kiadó, 2000-ben pedig, a szerző 100. születésnapjának tiszteletére Bacsó Béla szerkesztésében napvilágot látott egy válogatás Gadamer legfontosabb görög tárgyú tanulmányaiból. Ezeken kívül folyóiratokban Gadamer számos egyéb munkája olvasható magyarul.
        
        ANNA GAVALDA 1970-ben született Boulogne-Billancourt-ban. A Sorbonne-on végzett modern francia irodalom szakon. Végigpróbált sok komoly szakmát, egyebek közt volt hotelportás, pénztáros, pincérnő vagy baby sitter az USA-ban. Jelenleg Seine-et-Marne megyében él, Párizstól nem messze. Férje állatorvos, ő franciatanárként dolgozik. 1992-ben megnyerte a legszebb szerelmes levél díját a France Inter rádióadó pályázatán. 1999-ben a Le Dilettante kiadta Je voudrais que quelqu'un m'attende quelque part (Szeretném, ha valaki várna rám valahol) című első novelláskötetét. A könyv nemcsak szakmai siker lett, de kivívta a közönség lelkesedését is: a legnagyobb példányszámban eladott könyvek listáján hoszszú ideig ott volt az első tíz között.
        
        JUDITH HERMANN német írónő 1970-ben született Berlinben. Szülővárosában él, újságíróként dolgozik. Eddig egyetlen elbeszéléskötete jelent meg 1998-ban, Sommerhaus, später (Nyárilak, később) címmel a Fischer Kiadónál. Számunkban a kötet egyik elbeszélése olvasható.
        
        KAO HSZING-CSIEN (Gao Xingjian) kínai író 1940-ben született. Pekingben végzett az Idegen Nyelvek Főiskoláján. Első színműveit 1958-59-ben írta. A "kulturális forradalom" idején művei nem kerülhettek színpadra. Pályáját 1967-ben újrakezdte. Vészfék című színdarabja nagy sikert aratott; A buszmegálló című darabjának híre pedig eljutott Nyugat-Európába is. A darabot - eredeti címe Cse-csan - a Sijüe című kínai folyóirat közölte 1983-ban; a pekingi Népi Művész Színház mutatta be. Kao 1988 óta Párizsban él, francia állampolgár. Kínában a kulturális forradalom idején meg kellett semmisítenie saját műveit, és nevelőtáborokba internálták. A kilencvenes években közel nyolc kötete jelent meg francia kiadóknál. 2000-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Lapunk 1984/3. száma közölte, majd 2000/10. száma újraközölte Abuszmegálló című drámáját. E számunkban közölt elbeszélését Polonyi Péter kínai nyelvből fordította, a vers nyersfordításból készült. A vers aPoésie című folyóirat 1996. októberi számában jelent meg franciául.

        WALTER JENS német író 1923-ban született. A tübingeni egyetemen a retorika professzoraként oktatott. Esszéi a hatvanas évek végétől fontos szerepet játszottak a Szövetségi Köztársaság politikai gondolkodásának alakulásában. Első regénye 1950-ben jelent meg, Nein. Die Welt der Angeklagten. (Nem. A vádlottak világa) címmel, majd rövid egymásutánban három további regény, amelyek mindegyike a Hitler hatalomra jutása után eltelt évek feldolgozásával foglalkozott: Der Blinde (1951, A vak), Vergessene Gesichter (1952, Elfelejtett arcok), De Mann, der nicht alt werden wollte (1955, A férfi, aki nem akart megöregedni). Következő regénye két elbeszéléskötet után, csak nyolc évvel később jelent meg, Herr Meister (Mester úr) címmel. Mindeközben nagy sikerű hangjátékokat írt. Pályája a későbbiekben egyre inkább az eszszéirodalom felé fordult.
        
        HARTMUT LANGE német prózaíró 1937-ben született Berlinben. Egyetemi tanulmányait a babelsbergi filmfőiskolán végezte. Jelenleg független íróként szülővárosában él. Elbeszélései a késő modern német próza legkiválóbb alkotásai közé tartoznak, amelyeket elsősorban a finom, apró lépésekkel felépített kompozíció és a fontanei hagyományokhoz kapcsolódó ökonómia és transzparencia jellemez. Hazájában a kilencvenes években vált igazán megbecsült szerzővé, amit az is kifejez, hogy 1998-ban neki ítélték a Konrad Adenauer Alapítvány irodalmi díját. A kilencvenes években megjelent munkái: Die Stechpalme (1993), Schnitzlers Würgeengel (1995), Der Herr im Café (1996), Italienische Novellen (1998). A számunkban közölt elbeszélés aszerző legutóbbi kötetéből való.
        
        CARL NORAC belga költő 1960-ban született, 1990 óta öt kötete jelent meg. Hol lírai, hol nyers, kegyetlen hangütése szinte azonnal meghozta számára az elismerést, többek között Alain Bosquet pártfogását. Irodalomtanár, de egy ideje gyerekkönyvek írásából, tehát voltaképpen az irodalomból él. Számos irodalmi díj kitüntetettje. Fontosabb kötetei: Dimanche aux Hespérides (Vasárnap a Hesperidákon, La Différence, 1994), Le voyeur libre (A látnok, Les Éperonniers, 1995), La candeur (Naivitás, La Différence, 1996).
        
        JEAN-PIERRE OTTE belga író 1949-ben született az Ardennekben, Liege mellett. Prózáját lírai regionalizmus jellemzi, babonás-panteisztikus regényeinek egyikét, a Blaise Menil, main de menthe (Menta-kezű Blaise Menil) akortárs belga próza kiemelkedő teljesítményének tekintik. A mítoszok iránti fogékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy készülő többkötetes munkájában a világ törzsi kultúráinak legendakincsét kívánja összefoglalni. Versei a Premiers émois (Korai nyugtalanság) címmel 1994-ben megjelent kötetből valók. Magyarul egy novellája látott napvilágot a Nagyvilág 2000/8-as számában.
        
        JOSÉ ORTEGA Y GASSET (1883-1955) Unamuno mellett a XX. századi spanyol filozófia legjelesebb alakja, több folyóirat alapítója (Revista de Occidente, El espectador), kiváló eszszéíró. Fontosabb munkái: Korunk feladata, A tömegek lázadása, Don Quijote nyomában. A Nagyvilág Kiadó nemrégiben jelentette meg válogatott esszéinek kötetét Hajótöröttek könyve címen.
        
        MARC PETIT francia író 1947-ben született Párizsban. 1979-ben La Morenada című elbeszélésével elnyerte a Francia Akadémia nagydíját. Több regény és novelláskötet szerzője. Lapunk többször közölt tőle. E számunkban közreadott elbeszélését a Nouvelle Revue Française-ben találtuk.
        
        PIA TAFDRUP dán költőnő 1952-ben született Koppenhágában. 1981-ben jelent meg első kötete. 1982-ben és 1989-ben Konstellationer (Konstellációk), illetve Transformationer (Transzformációk) címmel két dán lírai antológiát szerkesztett-válogatott. APolitiken című vezető dán napilap recenzense. Fiatalon beválasztották a Dán Királyi Akadémia tagjai közé. Alázadás, a testiség, a természet, a halál, a metafizika kérdései s mindezek nem feminista, de erősen női szempontú ábrázolása jellemzik eddigi pályáját, melynek csúcsát az Északi-díjjal jutalmazott Dronningeporten (A királynő kapuja) jelentette 1998-ban. A versek mellett drámákat és politikai esszét is publikál. Néhány újabb kötete: Krystalkoven (1994, Kristályerdő), Territorialang (1994,Territoriális dal),Tusinfo/dt (1999, Százlábú). Itt közölt verseinek eredeti címe: En by i himlen, Duften, Tusinfo/dt
        
        EVELYN WAUGH (London, 1903-uo. 1966) angol regényíró és elbeszélő. Nemzedékének egyik legjobb írója. Az 1930-as években írott regényei, különösen az újságírást kifigurázó Scoop (Bomba hír, 1993) gyorsan népszerűvé tették. Dickens óta ő az angol humoros regény legjelentősebb képviselője.