SZEMLE

---

        Laurenţiu Ulici, a román írószövetség elnöke, a román parlament szenátora, a Jobboldali Erők Szövetsége Országos Tanácsának elnöke november közepén szénmonoxid mérgezés miatt életét vesztette egy vranceai megyei eldugott faluban tartott könyvbemutatót követően. Egyesek tisztázatlan körülményekről beszélnek, mások tragikus véletlennel magyarázzák a kettős halált, ugyanis sofőrjével együtt hunyt el. Ennyi a hír, a megrendítő néhány mondat. Halála előtt néhány héttel beszéltem vele telefonon: - Szívesen jönnénk Budapestre - mondta - , már régóta készülünk egy magyar-román írósakkpartira a két írószövetség szervezésében. A parti talán örökre elmarad, mert ennyi szenvedéllyel, mint ő, arrafelé kevés író briddzselt és sakkozott.
        Laurenţiu Ulici régi máramarosi görögkatolikus családból származott. Habár ő már Buzaa˘uban született és Ploies¸tiben járta iskoláit, büszkén vallotta magát máramarosinak. Talán ennek tulajdonítható, hogy a hatvanas évek közepén a bukaresti egyetemen az ifjú Ulici fölvette a magyar szakot is.
        Életútja egyrészt klasszikus bölcsészkar, irodalmi lapok szerkesztősége; tucatnyi irodalomkritikai kötet szerzője, főszerkesztő, majd következik a szinte elkerülhetetlen kelet-európai írósors: a politikai csatározás, pártalapítás. A jobb-közép pártok szövetségének létrehozása, amely, mint néhány nappal halála után a választásokon kiderült, "nem hozta" a várt eredményeket. Másrészt életpályája rendhagyó, mert sikeres irodalmi "menedzser" volt. Az írószövetség egyik épületét bérbe adta egy amerikai érdekeltségű kaszinónak és abevételből jelentős pénzösszeggel járó irodalmi díjakat alapított, irodalmi folyóiratokat támogatott, nemzetközi konferenciákat szervezett.
        Irodalomkritikusként szakterülete elsősorban a kortárs román irodalom volt, de jól ismerte a magyar irodalmat is. Legnagyobb vállalkozása a négy kötetesre tervezett irodalomtörténet. Az első kötet, A kortárs román irodalom I. A '70-es nemzedék címen közel hatszáz oldalon 1995-ben jelent meg. Mircea Dinescu nemzedékéről, az úgynevezett '70-esekről szól, azokról az írókról, akik "felpeckelt szájjal" is megszólaltak. A román irodalom sajátossága, hogy az utóbbi százötven év irodalma jól körülhatárolt "évtizedekre", azaz nemzedékekre osztható fel és mindegyiknek megvolt a maga vezéregyénisége. Például a múlt század tizes éveinek nemzedéke (M. Sadoveanu, St. O Iosif, G. Ibra˘ileanu), a huszasoké (T. Arghezi, G. Bacovia, L. Rebreanu, O. Goga, C. Petrescu, I. Minulescu, G. Topîrceanu). Az adott történelmi helyzettől függően Ulici kétféle nemzedékről beszél: az egyik az újító, az új formákat teremtő, a másik a hagyományokba illeszkedő. Az előbbihez sorolható a múlt századi nyolcvanasok (vezéregyéniségük M. Ca˘rta˘rescu), a hatvanasok (N. StaĄnescu), a harmincasok (E. Ionesco, M. Eliade, I. Barbu) és a fentebb említett huszas nemzedék. A konzervatív nemzedékek a hetvenes, a negyvenes, a tizes. A kétféle felosztás köztöt nincs éles határ. Néhol átfedés, bizonyos interferencia észlelhető.
        Ulici 1997-ben adta ki tíz kötetes román versantológiáját, mely éles vitát gerjesztett a román sajtóban. - Ha valamit leteszel az asztalra, az olyan, mint a tükör, az emberek meglátják magukat benne és a világ elviselhetetlenné válik számukra - mondta Ulici, amikor a tíz zöld kötetet nekem ajándékozta. Több mint két évtizeden keresztül válogatta háromszáz román költő 2800 oldalnyi ezeregy versét. A válogatás címe: Ezeregy román vers.
        Ulici az antológiát a román költészet Bildungsromanjának tekintette, mert az utóbbi három évszázad költői nyelvének és tematikájának legátfogóbb és legmegbízhatóbb "életrajza". "A vers a létezés lényegének mágnesszerű megragadása és megóvása sajátos formában… A tíz kötet a tengerbe vetett zárt palack." Csak azt tudhatnám, hogy a következő nemzedék helyesen fejti-e meg Ulici üzenetét, egyáltalán, érdekli-e majd az üzenet.

FARKAS JENŐ