|
|
|
|
|
||
felébredsz pillanatok alatt
már hallasz is mindent: az esőt,
az autógumik hangját a vizes utakon,
biztos szerelmesek
térnek haza
mielőtt még kivilágosodik
leülsz a buszban, pillanatok alatt
éppúgy elcsendesedsz
mint akik pénztárnál állnak
vagy a mozgólépcsőn vagy a
kórházban, kávéházban, lassítanak,
ha óriásplakáthoz érnek, amelyen
fürdőruhák láthatók, szeszek és szerelem
azt kérdezted vajon miről
beszélnek vendéglőben az emberek
amíg várják az ételeket
szerelemről, boldogságról gondolom
egy nemrég látott filmről talán
legjobb ha nem kérdezünk
semmit ha nem hagyjuk hogy
a lapjainkba belenézzenek
az este éppoly tiszta volt
mint a víz, ott, a kövek között
láttuk hogy úsznak a halak
egy kisgyerek meg kenyeret
dobált a kacsáknak, a tét
az volt, ki nyer, ki veszt
sötétkékbe váltottak a fenyők
felkelt a hold, kutyaugatás
jelezte a távolságokat
talán egy kishúg egy nagybácsi
vagy az a síró lány csak épp
most összeszedte végre magát
nem ez biztos nem ő
talán olyasvalaki aki
életben maradt mintha az
összes többiek halálán
ez bármit is enyhítene
ahogy egy film sem érhet
minden magyarázat nélkül véget
s a gyerek sem alhat el ha a szobában
nem marad égve egy kicsi lámpa
muszáj hogy elviselhetővé tegye
valaki az el nem viselhetőt
kell hogy gyertyát vegyen
krizantémot mert ugye
ősz van ilyentájt itt az ideje
hogy fényképek versek szülessenek
az órák lassan siklanak tovább
itteni életünkön át mert szólani
szinte lehetetlen nevetés
visszhangja se kél kész ragály
itt a csend
éjszakánk meg azzal telik
hogy vigyázzuk lessük hajnalig
azt mi úgysem jön el utca-zsivajt
álmodunk és gyengéd csevejt
egy híd alatt
ott kinn a kertet elnyeli a hó
kétely és vágyak különös
keveréke tart meg ezért
nézünk nézünk fehér hajó
ringva a nyílt vizek felé
LACKFI JÁNOS fordításai
