|
|
|
|
|
||
A szavakat a nyelv
pompás körmenetébe
fűzi.
A semmiről mindent
tud. A mindenről
nem tud semmit.
Már tavasszal
látja a levelek
hullását.
Testamentuma kész.
Csak a vakokat nem
ábrándította ki soha.
Hadd kérjen többet
mint amit kér
a felelőtlen
gyújtogató.
Hadd melegítse kezét
az öledben.
Lelke ott a
tenyerén.
Az éj közepén
szája kinyílik
mind kerekebb ó-ra
kimond egy szót
ismerőset, őset.
Az éj közepén
szájon csókolja
belekóstol a másik
lelke sebébe melyben
semmi része.
Amit
igyekszik
nem
megmutatni
képekben
mutatja fel.
Amit
meg
akar
érinteni
rögzíti
azt.
Annamarie-nak
Most hogy a gyengédség
bódít nem beszél többé
a szerelemről.
Utazik rajta
akár egy vízen nyugvó
hajón.
A tenger mérhetetlen
és az ég is
felette intim
és érinthetetlen
akár az idő
mi még megadatott neki.
Görögországban
elvesztette a
szandálját.
Mezítláb járta be
a völgyet.
A kedves
eltévedt. Semmi
nem maradt épen
az idő kereplése
közben.
Öröksége
kézről kézre jár.
Ki szomorúságtól tart
tekintetét elfordítja most.
Az ég elsötétül
a nap odakacsint az éjszakának.
A halálholló
hörög, nem kap levegőt.
Mielőtt kimegy
a szobából
takaróját társa
fejére hányja.
Álláról leborotválja
az álmot
bőrét a halál
pengéje szántja.
GERA JUDIT fordításai
