Műhely

BICZÓ GÁBOR

Benjamin moszkvai leveleiről!¹

     Az alábbi tanulmány címe kissé félrevezető, pontosításra szorul. A következő elemzés ugyanis nem tesz kísérletet arra, hogy Benjamin híres és hírhedt moszkvai útján keletkezett levelezését maradéktalanul feldolgozza. Ennek okait - bármennyire apológiának tűnik is - fontos listázni, mivel ily módon kijelölhetők az értelmezés adekvát keretei. Benjamin moszkvai leveleinek egy része sajnálatos módon elveszett. Ez történt például két Martin Bubernak írt levelével, melyeket miután Benjamin a címzett ismeretlen címkével visszakapott, barátjára, Siegfried Kracauerra bízott, hogy azokat továbbítsa. Másrészt: a moszkvai tartózkodás idején Benjamin híres levelezői aktivitása igencsak erejét vesztette, amit a viszonylag kevés számú megírt levél jelez. Harmadrészt: a moszkvai levelezés értéke funkcionális értelemben is jelentésmódosuláson ment keresztül. Benjamin moszkvai levelei nem finom elemzések, szubtilis jellemzések vagy sziporkázó kritikák, hanem elsősorban a leghétköznapibb értelemben vett esetei a kapcsolattartásnak és az ügyintézésnek.
     Jelen elemzés mindössze három levél részletesebb vizsgálatán keresztül tesz kísérletet arra, hogy bemutassa, valamint megerősítse azokat a véleményeket, melyek szerint Walter Benjamin életében a moszkvai tartózkodás két hónapja meghatározó jelentőségű esemény volt. Az olvasó az időszak fontosságát nem közvetlen bölcseleti konzekvenciáit tekintve ragadhatja meg, mivel a leveleknek és a Moszkvai naplónak filozófiai jelentősége legfeljebb metaforikus összefüggések részeként meghatározható érték. Mikor az 1926. december 4. és 1927. február 1. között eltelt két hónap fontosságáról beszélünk, elsősorban az időszak egzisztenciális konzekvenciáira, a benjamini recepció történetében az életpályán bekövetkezett törésként aposztrofált fordulatra gondolunk. Ezzel kapcsolatban Radnóti Sándor elemzésében megjegyzi, hogy "1926. május 26-i jelentős levelében is még csak latolgatja új állásfoglalásának lehetőségeit. Itt fogalmazza meg a tiszta teoretikus szféra elhagyásának posztulátumát."²
A váltás intellektuális háttere a látszat ellenére nem a kommunista ideológia értékképzetének adaptációja, mely szerint a szellemi tevékenység eredendően alacsonyabb rendű a gyakorlati, fizikai munkánál. Valójában a gondolat inkább a német szellemtörténet sajátos időszakára, az 1870-es évekre vezethető vissza. A német nyelv egy metaforikus megjelölésben egyszerűen, a magyarra csak igen körülményesen fordítható Gründerjahre fordulatot használja a korszak azonosítására. Ahogy ez például Richard Wagner vagy Friedrich Nietzsche életéből közismert, az időszak kitüntetettségét valójában nem egyszerűen csak a német szellemi, nemzeti, identikus önmeghatározás terén kifejtett teljesítménynek köszönheti, hanem sokkal inkább az ehhez kapcsolódó gyakorlati, kultúrateremtő tevékenységnek. Wagner koncepciója Bayreuth megszervezésére vagy Nietzsche Gedanken über unseren Bildungsanstalten című műve kiválóan példázzák, hogy a kor milyen követelményeket állított paradigmatikus személyiségeivel szemben. A gondolat lényege szerint kifejezi, hogy a kultúra nem passzív következménye a társadalmi együttélésnek, hanem alkotó, kreatív munka, de facto a praxis eredménye.
     Ez az ambivalencia aztán - gondoljunk pro és contra Arthur Koestlerre vagy Martin Heideggerre - egészen a második világháború kitöréséig állandóan újra előbukkanó kérdése a mindenkori német intellektuális elitnek. Ebben az összefüggésben Benjamin utazásának konzekvenciái és élményeinek leveleiben feltárulkozó motívumai érdekes megvilágításban tűnnek fel.
     Hogy az életmű értelmezése szempontjából a teória versus praxis oppozíció létjogosult megközelítésnek tűnik, és különösen a moszkvai utazás eseményével összefüggésben, ezt maga Benjamin is alátámasztja néhány, az időszakhoz kapcsolódó megnyilvánulásában.
     Közvetve már az 1926. december 24-én a Literarische Weltben Lenin 1908 és 1913 között Makszim Gorkijhoz írt leveleiről megjelent kritikája sejteti az új perspektívát.³ Ebben Lenin nagyságának egyik bizonyítékát abban látja, hogy az orosz vezér leveleiben "a >>privát<< és a >>nyilvános<< nem ütközik egymással, mint a rendelő és a hálószoba egy orvoslakásban, hanem egymásba épülnek". Benjamin aforisztikus fordulatával természetesen nem a levél ideáltipikus formai meghatározására tesz kísérletet, csupán utal arra, hogy a személyes és a társadalmilag hasznos összeegyeztetése ritka képesség, ami az elmélet és gyakorlat harmóniájára épül.
     1927. február 23-án, közvetlenül hazatérése és egy kisebb betegség után Siegfried Kracauernak írt levelében jelezte, hogy Moszkváról szóló összefoglaló írása nem teoretikus szöveg lesz, hanem kézzelfoghatóan szemléletes beszámoló, amit tudatos vállalásként és eredményként könyvelt el.⁴
     Meg kell azonban jegyezni, hogy az egzisztenciális fordulatkoncepcióval szemben is felhozhatók komoly érvek. Ezek közül is kiemelkedik Benjamin utolsó, 1939-ben írt önéletrajza, melyben egyetlen szót sem szól moszkvai utazásáról, amit pedig a hiposztazált törekvés sikerére - teória versus praxis - vagy kudarcára vonatkozó reflexióként az olvasó joggal elvárhatna.
     Gershom Scholem szerint a moszkvai utazásnak három közvetlen oka volt,⁵
melyek mindegyike kapcsolatba hozható az egzisztenciális fordulat paradigmatikus képzetével. Legelőször is az Aszja Lacisz, egy lett származású kommunista színésznő iránti szerelem gyötrelmei. Másodsorban, Benjamin szeretett volna közelebbi bepillantást nyerni az oroszországi viszonyokba, ami az intervenció veresége után egyre izgalmasabb kérdéssé vált az európai baloldali értelmiség számára. Illetve a közvetlen tapasztalatoktól Benjamin nem utolsósorban azt remélte, hogy kétéves dilemmájának végére tehet pontot, és eldönti, hogy belépjen-e a Német Kommunista Pártba vagy sem.
     Mielőtt a felsorolt három szempontot részletesebben elemeznénk, néhány gondolat erejéig vizsgáljuk meg a moszkvai levelezés és a moszkvai utazásról írt napló közötti összefüggéseket.
     Az időszakban írt levelek tipologizálását tartalmi és formai szempontból nem lehetséges elvégezni. Ennek oka, hogy levelei, melyek rövid beszámolók és nem elemzések, valamint az ügyintézés praktikus esetei, legfeljebb arra alkalmasak, hogy az ideiglenesnek tekintett berlini távollét idején mely kapcsolatok fenntartása, megőrzése követeli meg a levélírást és mely esetek nem. Benjamin mint szabadúszó erősen rá volt utalva személyes kapcsolatainak tudatos ápolására, ami számára nem csupán belső késztetés, intellektuális szükséglet, hanem egzisztenciális kényszer is.
     A moszkvai levelezés anyagával kapcsolatban tehát elmondható, hogy sem terjedelmét, sem pedig a levelek tartalmát tekintve önmagukban nem különösebben érdekes szövegei az oeuvre-nek. Feltűnő, hogy Benjamin mennyire tartózkodóan, visszafogottan írt, mikor az oroszországi viszonyokat érintő megjegyzéseit fogalmazta meg, és még ennél is kirívóbb, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem érintette Aszjával fenntartott kapcsolatának eseményeit. A levelek tartalmának tudatos öncenzúráját az utókor részben a kommunista államhatalom által 1925-re kiépített hatékony ellenőrző rendszernek köszönheti, melyről Benjaminnak nyilvánvalóan tudomása volt.
     Ugyanakkor a moszkvai két hónap történéseit elsősorban naplójában örökítette meg. Hasonlóan más útinaplóihoz - a párizsi, Loire-völgyi utazás naplója -, ez is egyszerre részletes listája a mindennapok eseményeinek és mély vallomás. Gary Smith - a kritikai kiadást összeállító szakértő - érdemesnek tartotta hangsúlyozni, hogy a Moszkvai napló Benjamin kiemelkedően fontos írása, mivel a szöveg eredeti formáját őrzi, vagyis a szerző, ellentétben tudományos műveivel, esszéivel, kritikáival, recenzióival vagy bármilyen kiadásra előkészített szövegével, nem írta és szerkesztette át munkáját a megjelenés előtt számos alkalommal.⁶ Éppen ezért ez az öncenzúrától mentes szöveg eredeti módon őrzi Benjamin gondolkodásmódjának sajátosságait.
     A moszkvai levelezés valódi értékét csak a Moszkvai naplóval párhuzamba állítva, együtt olvasva ítélhetjük meg. Ezért az elemzésre kiválasztott három levelet nem megírásuk kronológiai rendjében, hanem a moszkvai utazás okaként meghatározott szempontok összefüggéseiben vizsgáljuk.⁷

     

     
     Benjamin 1926. december 9-én írja le 6-i megérkezésének eseményeit. "A vonat egyetlen másodperc késés nélkül érkezett. [...] Aszja nem nézett ki jól orosz prémsapkája alatt, arca a hosszú fekvéstől valamelyest megszélesedett. Nem maradtunk a szállodában, hanem a szanatóriumhoz közel eső cukrászdában ittunk egy teát. Brechtről meséltem. Aztán Aszja a csendespihenő alatt elillant, és, hogy észrevétlen maradjon a szanatóriumban, egy mellékfeljárón ment be, míg Reich és én a főlépcsőn. [...] Aszja szobatársa egy széles textilmunkásnő volt, akit csak a következő napon láttam, mivel még nem volt jelen. Itt maradtunk néhány percre egy fedél alatt magunkra első alkalommal. Aszja nagyon barátságosan nézett rám a döntő rigai beszélgetésre célozva."⁸
     Aszja Lacisz 1891-ben született Rigában. Színésznő, rendező és Bernhard Reich élettársa, aki 1926-tól Moszkvában élt. A "bolsevik lett nőt" - ahogy Benjamin Gershom Scholemnak írta - 1924 tavaszán ismerte meg Caprin: "a legfigyelemreméltóbb [...], hogy a bolsevik nővel félóráig beszéltem" - írta. 1924 őszén többször találkoztak Berlinben, majd egy évvel később Benjamin meglátogatta Rigában Aszját, aki egy illegális agitációs-propaganda színházat vezetett. Aszja 1926-ban idegösszeomlást kapott, és szanatóriumi kezelése Benjamin moszkvai tartózkodásának időszakára esett.⁹
     Meglepő, hogy leveleiben Benjamin Aszjáról egyáltalán nem tett említést. A megérkezés körülményeit ismertető naplórészlet után egy nappal barátjának, Scholemnak írt levelében egyetlen szó erejéig sem utal privát életének erre a döntő motívumára. Ez különös, mivel a napló kétségtelenül központi témája, a moszkvai két hónap legfontosabb eseménye kapcsolatuk alakulása.
     Ennek ambivalenciája, szürreális szomorúsága az egész napló hangulatát befolyásolja. Az olvasónak olyan élménye támad, mintha a lejegyzett egyéb események, a színházlátogatások, a közélet és a politikai élet eseményei pusztán az Aszjával való találkozások közötti időszak esetleges és másodlagos fontosságú történései volnának. A találkozások meglehetősen körülményesek, mivel a szanatórium szigorú időbeosztása, zárt élete nem tette lehetővé, hogy Benjamin hosszú ideig az épületben tartózkodjon. Aszja az eltávozás alkalmainak többségét beteg mostohahúgának ápolásával töltötte, aki ugyancsak ebben az időszakban egy Moszkva környéki gyermekszanatórium lakója volt.
     Benjamin küzdelme Aszjáért, a szerelmi háromszög története a moszkvai időszak elemzése szempontjából kiemelkedően fontos motívum. Kapcsolatuk ambivalenciája, fojtott erotikája, a mindennapos konfliktusok, a számos, feszültséggel terhes beszélgetés, a melankolikus séták a havas moszkvai utcákon döntően befolyásolják Benjamin Oroszország-képét. Tíz nappal megérkezése után a következő sorokkal kezdi december 16. eseményeit. "A naplómat írtam, és már nem hittem, hogy Aszja még eljöhet. Aztán kopogtatott. Mikor bejött, meg akartam csókolni. Mint oly sokszor, sikertelenül. Előhoztam a Blochnak szánt képeslapot, amit elkezdtem írni, és átadtam Aszjának, hogy írjon hozzá. Újabb hiábavaló kísérlet, hogy megcsókoljam. Elolvastam, amit írt. Kérdésére azt válaszoltam: >>Jobb, mint amit nekem írsz.<< Erre >>szégyentelenül<< megcsókolt, és emellé még meg is ölelt."
     December 20-nál a következő olvasható. "Egyszer ezekben a napokban azt mondta nekem, hogy csak az én bűnöm, hogy most nem egy >>kopár szigeten<< élünk két gyermekünkkel. Van benne valami igazság."
     Ennél valószínűleg csak Szilveszter napjának leírása kiábrándítóbb és reménytelenebb. Íme néhány részlet az Aszjára vonatkozó megjegyzésekből. "Tíz óra körül megjött Aszja (még nem voltam készen), és elmentünk a szabónőjéhez. Az egész kirándulás tompa és színtelen volt."
     A nap befejezése az esti színházi előadás után sem sikerült sokkal vidámabbra. "Szomorúan és szótlanul kísértem haza. A hó ezen az estén csillogóan szikrázott. (Már egy másik alkalommal láttam Aszja kabátján hókristályokat, de olyanok, mint ezek, Németországban valószínűleg soha nem jönnek elő.) Majdnem dacból és inkább azért, hogy kifürkésszem, semmint igaz érzésből, a ház elé érve az óév alkalmából még egy csókot kértem. De Aszja nem adott. Így ért az év fordulója magányosan, de nem szomorúan, mert tudtam, hogy Aszja is egyedül van."
     A kiemelt részletek talán kellően érzékeltetik a szituációt körülölelő feszültséget, és bizonyítják, hogy ezt a relációt a moszkvai események elemzésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Már csak azért sem, mert Benjamin elsősorban kettőük - Reich és Aszja - kapcsolatain keresztül tett szert személyes ismeretségre az orosz értelmiségi elitben, nyert betekintést a moszkvai kulturális életbe, és Reich, valamint Aszja volt az, akinek először beszámolt benyomásairól, észrevételeiről. Reakcióik szubjektív és objektív értelemben egyaránt döntően hozzájárultak ahhoz, hogy Benjamin naiv és szentimentális reménykedését az orosz viszonyokkal való reális szembesülés következményeként lassú és fokozatos kiábrándulás váltotta fel.
     
     
     Benjamin viszonya az 1926-os
     Szovjetunióhoz
     
     A baloldali német értelmiség, különösen a Német Kommunista Párt szimpatizánsai körében az idealizált Oroszország-kép egyáltalán nem volt páratlanul ritka olvasat. Míg Lenin már 1923-as politikai végrendeletében világossá tette többek között, hogy a világforradalom egyelőre objektív okok miatt elhalasztódik, addig ez a felismerés az európai kommunista pártok vezetői, aktivistái számára elemi kudarc lett volna. Például Arthur Koestler életrajzában megemlíti, hogy a Német Kommunista Pártba történő belépését 1931-ben erősen befolyásolta a remény, hogy traktoristaként dolgozhat a Szovjetunió felvirágoztatásán.
     Benjamin moszkvai útjának hivatalos indoka a Nagy szovjet enciklopédiához a "Goethe" címszó megírása volt. Az enciklopédia 1929-ben jelent meg, és a több részből álló címszó egyik társszerzője Benjamin. Nemcsak ez jelzi, hogy a szovjet irodalomtudósok nem voltak maradéktalanul elégedettek munkájával, hanem az is, hogy az 1930-ban megjelent Irodalmi enciklopédia "Goethe" címszavát már egyedül Purisev - szovjet kommunista irodalmár - jegyezte. Az évtized végére az orosz közéletben eluralkodó össztársadalmi paranoia a kibontakozó személyi kultusz következménye volt. Ennek előfeltételét megalapozó hatalmi-politikai folyamatok, a Lenin halála után bekövetkező erőviszony-változások éppen az 1925 és 1927 közötti időszakban mentek végbe.¹⁰
     Benjamin moszkvai tartózkodása szempontjából a politikai klíma kérdésének megidézése azért fontos, mivel óhatatlanul szembesülnie kellett az orosz közélet átalakulásával és radikalizálódásával. A fokozatosan átpolitizálódó társadalom minden vonatkozásában függvényévé vált a politikai diskurzus pillanatnyi változásainak. Benjamin nehéz akklimatizálódásáról Scholemnak írt levelében tett említést: "Kétnapos utazás után 6-án érkeztem, és napról napra olyan sok mindent hallok és látok, hogy este félholtan fekszem ágyba. Természetesen ez ugyanúgy köszönhető a benyomások erejének, az oroszokra vonatkozó tájékozatlanságomnak, mint a hidegnek."
     Benjamint Aszjához fűződő kapcsolatán túl a legmélyebben azok a kérdések foglalkoztatták, melyek közvetlen összefüggésbe hozhatók dilemmájával a kommunista pártba történő belépést illetően. Az érkezés estéjének eseményei között részletesebben kitért esti beszélgetésére Bernhard Reichhel: "Ágyban feküdtem - ő [Reich] dolgozni akart. Nagyon rövid időn belül abbahagyta, és az értelmiségiek helyzetéről kezdtünk beszélgetni itt és Németországban; [...] Ehhez jött még Reich gondolata a pártba történő belépésről. Állandó témája a párt reakciós fordulata kulturális ügyekben."
     A beszélgetés menete árulkodik Benjamin gondolkodásának arról a vetületéről, melyet az elemzésben egzisztenciális fordulatként aposztrofáltunk, és a moszkvai utazás elemi kérdéseként állítottunk be. A német és orosz viszonyok közötti párhuzam akár az értelmiség helyzetét, akár a Weimari Köztársaság állandósult gazdasági válságát és a polgárháborúban szétzilált orosz gazdaság helyzetét vizsgáljuk, kézenfekvő olvasat. Különösen érdekes azért, mert a Szovjetunió és Németország a rapallói szerződés (1922) következményeként viszonylag jó politikai kapcsolatokat alakított ki. A politikai azonosulás mint egzisztenciális választás iránti vágy egész moszkvai tartózkodása idején erősen munkált Benjaminban, és nyilvánvaló, hogy tapasztalatai befolyásolták döntését, ami azt jelentette, hogy sohasem lépett be a pártba.¹¹
     Január 9-én a következő tárgyilagos sorokat írta naplójába. "További tűnődés: belépni a pártba? Döntő előnyök: szilárd pozíció, még akkor is, ha a képviselet csak virtuális. Szervezett és garantált kapcsolatok az emberekkel. Ezzel szemben áll: kommunistának lenni egy államban, ahol a proletariátus uralkodik, a privát függetlenség teljes kiszolgáltatását jelenti."
     Természetesen jelen keretek nem teszik lehetővé, hogy Benjamin töprengését, majd a döntés elodázásának körülményeit maradéktalanul rekonstruáljuk. Fontos viszont megjegyezni, hogy a moszkvai mindennapok lélektanilag döntően hozzájárultak ahhoz, hogy a kommunizmus iránti kezdeti differenciálatlan lelkesedés lassan kritikusabb távolságtartássá szelídült.¹²
     Benjamin a moszkvai zsidó értelmiségnek elsősorban azokkal a tagjaival került kapcsolatba, akik Trockij elkötelezett híveinek számítottak. Ezek közül is kiemelkedik Alekszander Granovszkij (1890-1935), a moszkvai zsidó akadémiai színház vezetője. Benjamin hivatalos kapcsolatba került Kamenyevával, Trockij testvérével, aki a külföldiek ügyeit, hivatalos szovjetunióbeli tartózkodásukat ellenőrző hivatal vezetője volt. Szokásos - minden Szovjetunióban tartózkodó külföldi állampolgárra érvényes - meghallgatására december 11-én, megérkezése után öt nappal került sor. Hogy Benjamin tisztában volt a helyi viszonyokkal és a hivatal szerepével, működési mechanizmusával, az világosan kiderül a Scholemnak írt levélből. "Úgy hiszem, >>moszkvai benyomásaimról<< fognak meginterjúvolni. Az egészet a hűvös hangulatnak köszönhetem, amit ez idő tájt a külföldiek ideáramlása által okozott elhidegülés váltott ki. (Figyelemre méltó részleteket tudtam meg Toller hirtelen véget ért itt-tartózkodásáról.)¹³
     Trockij és környezete, vagyis Benjamin számára az orosz közéletet reprezentáló személyiségek nemcsak Sztálin ellenzékeként, hanem zsidó származásukból következően az antiszemitizmussal szemben határozottan állást foglaló és fellépő politikusokként is fontosak. Trockij kulcsfigurája a zsidó forradalmi-politikai-kulturális identifikációs törekvéseknek, amit például a hadseregen belüli antiszemitizmus elleni fellépése világosan jelez.¹⁴
A gerjesztett antiszemitizmus valójában Sztálin egyik stratégiai fegyvere az ellenzék marginalizálására. Trockij politikája, a nem szegregálódni, nem asszimilálódni és nem konfrontálódni elv az offenzív antiszemitizmussal szemben kevéssé hatékony magatartás.
     Benjamin Moszkvában aktívan politizált. Ez nemcsak barátokkal folytatott csevegést jelentett, hanem pártrendezvényeken, például a Komintern gyűlésein való részvételt is. Véleménye a hatalmat egyre leplezetlenebbül öncélként használó SZKP pártokráciáról összességében lesújtó. Ezzel kapcsolatban január 17-én, elutazása előtt két héttel egy koncertlátogatás kommentárjaként a következőt jegyzi be naplójába. "A publikum a legrosszabb volt. Kevés művész - bár mifélék -, de annál több NEP-burzsoázia."
     Benjamin kvalitásérzéke számára elviselhetetlenül disszonáns jelenség volt az esztétika szférájának átpolitizálása.
     
     
     Benjamin és Moszkva
     
     "Mindazonáltal Buber a >>Die Kreatur<< számára kiimádkozott tőlem egy nagyobb beszámolót Moszkváról. Ez úgy jött, hogy legutóbbi berlini tartózkodásomkor együttműködésre kért fel, és én ezt különböző megfontolásokból elfogadtam."
     A Scholemnak írt levélrészlet az utazás egy újabb fontos aspektusára hívja fel a figyelmet. Benjamin leveleiben több helyen ismételten említi, hogy összefoglaló munkát kell készítenie Moszkváról. Ez a városhoz való tudatos viszony kialakítását, sétáiról készített leírásait, a figyelem minőségét erőteljesen befolyásolja. Közvetlenül elutazása előtt Siegfried Kracauernak küldött levelében így fogalmaz: "Kérem, hogy Grünewaldba írjon nekem! Innen úgysem tudnék lényegi híradással szolgálni, mert az utolsó pillanatig figyelnem és gondolkodnom kell, hogy végül képes legyek egy félig-meddig kommunikábilis összefoglalását adni itt-tartózkodásomnak - ami mégsem lehet több, mint egy moszkvai miniatűr. A városnézés mindenesetre az embert rövid időn belül kifárasztja."
     Moszkva jellemzése erősen emlékeztet a Tiergarten időszakának Berlinjére. Zegzugos kiismerhetetlensége hasonló reveláció Benjaminnak, mint gyermekkorában a német főváros felfedezése. A tapasztalt kilátástalan szegénység és drágaság, a mindennapi Moszkva életének anomáliái elszomorítják. Nem azért, mert Berlinben nem találkozott még gyermek koldusokkal, hanem azért, mert élményei egy reményteljesnek tűnő illúzió szertefoszlását alapozzák meg. December 28-ról többek között a következőket jegyezte le: "Útközben, miután a bankban váltottam pénzt, vettem egy kis meleg pástétomot, ami az utcákon mindenfelé kapható. Néhány lépés után egy kisfiú vetette rám magát, ezért adtam neki egypár kopeket, aztán végül megértettem, hogy nem pénzt, hanem kenyeret akar."
     Megérkezése után már néhány nappal így ír Scholemnak: "A drágaság elképzelhetetlen, és számomra, aki alapjában a tudósító és utazó urak elbeszéléseinek nem sok hitelt adok, ez valóban kellemetlen meglepetés."
     A mindennapok eseményeinek apró képei, villanásszerű epizódjai igen színesen elevenednek meg a napló lapjain. Benjamin törekvése, hogy kellő mennyiségű és minőségű információt gyűjtsön, elsősorban személyes tapasztalat formájában a szovjet valóságról, maradéktalanul teljesült, mondhatni sikeresen követte Rousseau a Kiegészítés a bougenville-i utazáshoz című művében Emilnek szánt tanácsokat. Ebben Rousseau hangsúlyozza a figyelmes utazó számára megfogalmazható legfontosabb követelményt, mely szerint egy népet, kultúrát annak belső feltételrendszere, önmagával szemben támasztott követelményei és nem saját elvárásaink alapján kell megismerni.
     Összefoglalva: Benjamin moszkvai levelezése és naplója életpályájának egy kérdésekkel teli, ambivalens korszakát teszi az olvasó számára hozzáférhetővé. Az 1926 decembere és 1927 februárja között keletkezett szövegek értelmezése az irodalmi-esztétikai, a szociográfiai-társadalomtörténeti, valamint az egzisztenciális-személyes aspektusok egyidejű exponálását igényli. Ezek szerint a vizsgált szövegek tartalma parallel jelentésrétegek kontextuális játékaként határolható be, és a benjamini nyelv immanens strukturális sajátosságainak következménye.