|
|
|
|
|
||
A két vonat
mely nagy sebességgel
rohan egymás felé
ugyanazon a vágányon
talán mégsem ütközik össze
A hajléktalan
előbb-utóbb
talán mégis megtalálja
a gyémánt nyakéket
a kukában
Az álmában síró gyermek
talán felébred
és valaki megvigasztalja
és megmondja neki
hogy a világ örökké tart
és csak álom
Előbb-utóbb
talán a vadászt
találja el a lövés
és miközben
földre rogy
a szarvas kecsesen
tovaszökken
A két ember
aki titokban
évek óta
kerülgeti egymást
végül mégiscsak találkozik
Talán a jó
nem hal meg a végén
Az eldobott
barackmag
egyszer talán kihajt
és fa lesz belőle
És a hentesüzlet
kirakatában
sértődötten az égre meredő
hatalmas disznófej
egy szép napon talán
újra egybeforr testével
(mely most robog a külvárosi
húspiac felé)
Talán még
nem történt semmi...
KÚNOS LÁSZLÓ fordítása
Mégiscsak akad
ebben a világban
annyi kő
amennyi dukál
Meg szeretők
akik egymáshoz
bújnak
egy szürke reggelen
Mégiscsak van annyi
fa meg
virág madár
amennyi belefér
Meg álmok
melyekben valaki
egyszer csak felkiált
Mégiscsak van
annyi víz
amennyi van
Meg kezek melyek
adakoznak
elkoboznak
épp amennyi kell
s mindenből együttvéve is
ahogy
dukál
Innen fentről
csak nyomvizéből sejthetem
merre igyekszik
a kacsa lenn
a nyugodt vízen
Kételyei nincsenek
roppant leköti
hogy biztos rejtekhelyet
találjon fészkének tojásainak
köröz tehát
a rezzenetlen tavon
Én aki
szememmel
útját követem
épp mesét írok egy
perzsa hercegről
és számos szeszélyes önfejű
szeretője egyikéről
A kacsának nyilván
fogalma sincs
mennyire önfejű
lehet egy efféle lányzó
s mily roppant bosszantó
a hercegnek az ilyesmi
Éppúgy
ahogy nekem sincs halvány gőzöm
milyen hatalmas gondot
okozok
a polgármesteri hivatal
szegény gyámhatósági
ügyintézőnőjének
épp e szent pillanatban
Ő számolgat
Én írok
A herceg tépelődik
A kacsa úszkál
Na de mi közöm holmi kacsához
herceghez gyámhivatalnokhoz?
Csodálkozva
szemléljük egymás
mozgását köreit
nem is értjük
mily eltéphetetlen
kötelékek
fűznek össze minket
A kacsát
a herceget
az ügyintézőt és engemet.
Moszkvában New Yorkban
egy föld alatti széfbe
rejtették Krisztus arcát
Teheránban és Tokióban
ketrecbe zárták
a Szentlelket
egyéb vadállatokkal együtt
A Szent Szűz
Szingapúr és Rio de Janeiro
járdaszélein jár fel-alá
Nevet a jóság mint az áldozatok
kezében egy utolsó
hajtincset szorongat
Így hát semmi sem hasonlít már
az őskereszténység korára
A templomok bezártak
Isten egy nyugdíjasotthonban meghalt
az angyalok nyugdíjba mentek
Vannak kezek melyekről
rögtön tudni
hogy gazdájuk
megkívánt
Szobák
melyek rögtön a halált
idézik eszünkbe
Vannak erdők
melyek lassanként
szülik meg
egy meztelen
férfi alakját
Szemek melyekben
saját magunkra
ismerünk
Vannak falak
melyeknek láttán
dalolni támad kedvünk
És vonatutak
melyek önmagukban
olyanok mint egy vers
LACKFI JÁNOS fordításai
