|
|
|
|
|
||
Olyan kicsi ez a világ
az egész csak kétemeletes
fenn állsz te
nehezen lélegzel
melletted áll a sötét
örökkévalóság
keservesen mászom
a lépcsőket hosszú ingben
megtörlöm szájam
meleg nedves kezemmel
elrejtem ajkam
mögöttem
lépked az öröklét
mindketten
megállunk ajtód előtt
homlokomat a némaságnak
támasztom
mint egy húrokon feszülő kiáltást
mohón veszünk lélegzetet
és számolunk: egy-kettő-három
csak kétemeletes a világ
csak két
parányi
csillag kering benne
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
miért olyan nehéz meghalni?
*
mindig amikor élni akarok
amikor az élet elmenne tőlem
hozzásimulok - életem
maradj még
meleg keze még a kezemben
ajkam a fülénél
úgy suttogok
ó élet
- mintha kedvesem lenne az élet
aki el akar hagyni -
nyakába csimpaszkodva
kiáltom
jaj meghalok ha elmész
