|
|
|
|
|
||
ha ránézel a padlóra és a részecskéket látod
ha ránézel egy levélre és a sejteket látod
ha ránézel egy könyvre és a szavakat látod
ha ránézel egy szóra és az eredetét látod
ha ránézel egy tehénre és a húst látod
ha ránézel egy barátra és az ingyenfuvart látod
ha ránézel egy gyerekre és az adósságot látod
ha ránézel egy szeretőre és a gondokat látod...
ha oly sokat beszélsz
egy kapcsolatról,
hogy a beszéd maga
lesz a kapcsolat...
ha emberi csaliként meztelenül
fekszel az ágyban
szúnyogokra vadászva
míg ő a fürdőben
azon sír, amit az imént mondtál
az egész világon nincs
elég szúnyog ahhoz.
hogy annyira elfoglald magad,
hogy ne kelljen róla beszélned
soha többé
Váradi Szilvia fordítása
Olyan édes,
a méheket tanítja mézcsinálásra.
Olyan szép, hogy neki adják.
Olyan okos, hogy újra eladja nekik.
Üzlet.
A kedvesem nem bolond.
Elefántcsontbőre van
és gyémántszemei.
A kedvesem magas adósávba esik.
A kedvesem hókuszpókuszol.
Mint lágy nyári eső, úgy ölel
és szivárványként mosolyog
mikor a nap levedli bőrét.
A kedvesem tudja mi a különbség
megbocsátás és feledés között.
Ő klarinétszóló egy kihalt strandon.
Kenyér és lekvár reggelihez.
A kedvesem befejezett jelen idő
felszólító módban.
Tudja mi a különbség a tapsolás
és a szúnyogcsapdosás között.
A kedvesem tudja, hogy
az üres szív mindig teli
és egy teli szívben mindig van még hely.
A kedvesem ezt hallotta valakitől
és aztán elmondta nekem.
A kedvesem tudja, hogy ha zseni lennék
félreismernének,
de a félreértéstől
még nem leszek zseni.
A kedvesem azt mondja, ő
megért engem.
A kedvesemnek még fel kell nőnie.
Godó Anett fordítása
a hippiket, akik szeretik a hippiket, és hippik, akik emiatt szeretik őket
Szeretem a hippiket.
Szeretem a hajukat, a gyöngyeiket,
állandó mosolyukat,
barátságos gesztusaikat
(béke, öregem)
ahogy táncolnak
(olyan vad, öregem)
azt, hogy megértik a
bonyolult helyzeteket
(nahát, öregem)
ahogy a veszteséget fogadják
(a fenébe, öregem)
ahogy a tragédiát fogadják
(duplán a fenébe, öregem).
De a legjobban azért szeretem a hippiket,
mert olyan könnyen
szarrá lehet verni őket
(hé, öregem, hűtsd le magad, aú, hé, ne hülyülj, öregem, juj, hé,
hagyd abba, öregem, komolyan mondom...)
Ez meg hogy történt velem?
Egek, haza kell jutnom.
Lefogyni se ártana.
Ott kinn a pasas, aki pénzt
kéreget, vajon mit ehet?
Jó soványnak tűnik.
Rohanunk haza az esőben,
kis készülékünk visszavár,
görnyedünk a hülye
baseballsapka alatt.
Aki voltam, elveszett valahol,
valahol az
ezt szeretem és azt utálom között,
egy bárszék - ahol úgy teszek,
mintha figyelnék valakire, de
háborús sebei túl frissek ahhoz,
hogy ádáz vietkongok művei legyenek -
és az utca között, ahol egy nőt kérlelek,
hogy szálljon ki a taxiból és jöjjön vissza.
Agyamban a szakadék
köztem és aközött, akinek
gondolom magam,
ásítva szélesebbre tárul, és te
beleesel.
Miről beszélünk,
mikor fibrómákról beszélünk
A fibrómájáról beszélt, de akár
az exnejemről is beszélhetett volna:
Jesszusom, ez egy rémálom,
(igen, pontosan, egy rémálom)
olyan alattomos. Mielőtt még
tudnád, benned van, és szétszakít.
(sose jössz rá, csak ha már késő)
Aztán úgy él belőled, akár egy pióca
(valóban, mindig én fizettem)
És csak nő és nő, és annyi bajt okoz.
(sose volt egy perc nyugalmam)
Már minden hónapban meg akarok halni
(már voltam úgy)
és istenem, vérzek, mint a szökőár
(sose hagytam addig fajulni)
Az orvos két lehetőséget ad:
(kettőt? szerencsés vagy)
Egy: kivághatja,
de lehetnek komplikációk
(mindig vannak)
vagy kettő: adhat egy jó nagy adag gyógyszert
(próbáltam néhány szert, de mikor elmúlt
a hatásuk, még mindig ott volt)
Most nem tudom, mit tegyek.
Néha úgy érzem, kibírom a fájdalmat
(kérlek hagyd a melodrámát)
máskor kész vagyok megölni magam.
(ne légy mártír)
nem tudom, mit tegyek, valószínűleg nem csinálok semmit.
(na ez az.)
Szele Bálint fordításai
