|
|
|
|
|
||
Bár te visszajöttél, Odüsszeusz
s a távolságok nap mint nap
együtt zsugorodtak azzal
mit tragikus arcodból
vagy belső rettegésedből
vezetőd kiégetett
az elindulás története lehetnél örökre
s örökre ott maradhatnál az ígéret nélküli földön
ahonnan nincs visszatérés
Bár te visszajöttél, Odüsszeusz
Leromboltam országomat
leromboltam trónomat, tereimet és díszes ka puimat
és lélegzet-visszafojtva elindultam, hogy keressek
hogy a jövendőt ajkamra írva
hírül adjam a tengernek esőimet
rábízzam tüzemet és lángolásomat
Ma szavakra leltem
Megleltem határaimat, földemet és felségjelemet
Népekre leltem, akik bizonytalanságukkal táplálnak
s akik omladékaimtól és szárnyaimtól ragyognak
Hányszor mondtad: Új földet találtam
És zsoltáraid megteltek könnyel
szemedben pedig ott csillogtak e föld
jövendő határai
Vajon tudta-e szemed,
hogy járhatsz örvendezve vagy sírva,
e föld úgy, ahogy itt-ott megénekelted,
az összes utasra ráismer majd, csak rád nem?
Vajon tudta-e, hogy csak egy föld van
annak pedig méhe és száraz emlői,
s nem ismeri a megtagadás rítusát?
Biztos-e szemed abban, hogy
te magad vagy a föld?
- Ki vagy? Milyen ormokról jössz?
szűzi nyelv, melyet csak te ismersz
Mi a neved, milyen zászlót tűztél ki és vontál be?
- Engem kérdezel, Alkinoosz?
Szeretnéd meglátni a halál arcát?
Azt kérdezed, hogy milyen ormokról jövök
Azt kérdezed, mi a nevem
A nevem Odüsszeusz
Határtalan földről jövök
mit emberek hordtak hátukon
Ide tévedtem
Mert ott a verseimmel elvétettem az utat
és most rettegés meg sivárság jár át
mert sem maradni
sem visszatérni nem tudok
A fehér városban
Kenyérmorzsák között
Él két király
Az első fekete - tört hold
S hamvait bálnák kutatják
A másik fehér - mint egy gyermek
Minden éjjel
Egy fekete kígyóval hál.
Hogyan is menjek oda népemhez
önmagamhoz
Hogyan saját szenvedésemhez és hangomhoz
hogyan emelkedjem föl
Folyó vagyok csak, mely árad, lecsillapul
fényben ragyog
S míg a költészet titkos gyöngyszemét takargatja
&nb A napfény kísértését ölti magára
Álom csak
a prófétai láz
A fény, amely beborítja az éjszakát
és csupaszra vetkőzik
Hogy az éj testében bolyonghasson
Álom a betörhetetlenség
Úgy ölelem a földet, mint egy asszonyt
és úgy alszom el,
Hogy hagyom, éles lángként szóljon benne
tengeri harangom
Kimondok egy verssort, hogy hirdesse
könyv vagyok
a vérem tinta
tagjaim szavak
Hogyan is menjek oda népemhez
önmagamhoz
Tüzes véremmel és romos történetemmel
Támogassatok
Mellkasomban pusztító lángok, sivító
hegyek, szőlők, távolságok
idő görnyesztette testek
csillagok
A híreket tükrökből tudjuk
A kultúrák összetört tükrök
Ne, hagyjatok mégis - idehallik
&nbporaimhoz az énekszó
Úgy jönnek
mint szülőhazám gyermekei
VARGA MÁTYÁS fordításai
