|
|
|
|
|
||
A pék öccse
csak szombaton késő este
hagyja, hogy a műhelyből kitegyék a szűrét,
s akkor a kis sógornő
az inasnak megmutatja,
pontosan hogy taszajtsa a partvist
végig a padlón, és a zsákok
mély tölcsérébe miként töltse
a liszt porát.
A pék öccse
a műhelyben elterpeszkedik,
mikor vasárnap
pihennie lehet,
szunnyadnak a kemencék,
ínségről szőnek álmot.
A férfiból tésztadarabkák peregnek,
megmosdik istenigazából,
hogy meglógjon a búzavilágból.
A pék öccse
mint egy seprűsuhintás visszatér
a műhelybe vasárnap este tájt,
mikor a pékné kiszerelmeskedte magát,
mikor az inas kitombolta magát.
Lám, mindkettő ott áll a partvisoknál,
a fiú a kemencét rakja,
míg a pék öccsét a jóllakottság
rémei közé borvilágok
hordóiból már áttöltögették.
A pék öccse
a teknőben tésztából formázza magát,
részegen dől az ágyba
végső álomra, míg a pékné
ágyban nyújtózik fényes nappal.
Mikor az inas dologhoz lát,
s belisztezi kezét a pék,
véget is ér már a történet.
Mert a műhelybéli seprűk mit sem érnek
a vérből gyúrt tészta ellen.
William Shakespeare,
a század egyik legjobb motorcsónak-
versenyzője
balesetben vesztette életét,
épp a Windermere-i Nagydíjra készült
az angliai Windermere-tavon.
William Shakespeare gépe
160 kilométeres sebességnél felfordult,
és elmerült -
állítják a szemtanúk.
LACKFI JÁNOS f ordításai
