|
|
|
|
|
||
78. 10. 26.
már a finom
függönyminta is rács
a hátsó udvar
szakadék
eddig már hét
vagy nyolc embert
nyelt el
78. 11. 13.
a magány
a futószalag mellett
mostanra elviselhetetlen
ha szerencsém van
náthás leszek
akkor egész télre
becsavarnám magam
a zsebkendőmbe
79. 2. 6.
egy járőrkocsi jön szembe
lassan egy másik járőrkocsival
nevetséges
ahogy az ablaktörlők mögül kilesnek
bámulnak az esőbe oldalukon pisztollyal
az éjszakán át nesztelenül gurulva
beteljesednek ifjúkori álmaik
79. 5. 12.
a műsorban olyan öregekről van szó
akik az otthonban
külön rádiót és tévét is kaptak
hatalmas közös antennát szereltek föl
elmesélik milyen jó dolguk van
és közben sírva fakadnak
79. 7. 7. (Nyugat-Berlint elhagyva)
mint egy kerekeken járó
hólapát ez a jég
mely az autók alatt
gurul
elég néhány szó
szögesdrót / őrtornyok / egyenruhák
és a táj máris ki van díszítve
az olvasó pedig
el van foglalva azzal
hogy elképzeljen
egy tájat
szögesdróttal / őrtornyokkal / egyenruhákkal
a határőrök fölött
szivárvány
tehát se rádió
se hírek
semmi újság
tehát minden a régiben
nyugodtan
haladunk
1980 augusztusa
k. vesz magának egy fehér öltönyt
fehérben jár minden éjszaka
együtt hál a rákbeteg nővel
nem sokkal öngyilkossága előtt
ha meg akar szólalni
mindig sírni kezd
később felpuffad
túl van a keserűségen
80. 11. 9.
mégis
elutazunk erre a találkozóra
meetingnek nevezzük
vajon lesz-e belőle találkozás?
És szinte suttognak
úsznak
a kockák a vízben
a hírolvasó
ma megint
érzelgős biztosan berúgott
lassan olvassa a lapról
az ígéreteket
Pinochet puccsának
hányadik évfordulója is ez?
a szélvédőre
végeérhetetlenül
folyamatosan
ütések szakadnak
az ablaktörlő patakokba simítja őket
azt mondod menetelő férfiak
léptei
a bemondó dadogni kezd
megakad elnémul
az ablaktörlő nyikorgása
karcolásokat hagy
a bőrödön
ennyi év eltelt már?
megvan még a part
a kátrány alatt?
81. 3. 3.
és merészen
verset írtam
a zajba
a pecsétlapra
összekarcolom a borosüveget
megpróbálom keatont megnevettetni
és a piros kávéskannát
tűzoltókocsivá változtatom
egy fintorral
kivégeznek
81. 5. 21.
a páfrány feléled
a félhomályban
dühös háziasszonyok
veszik be a fehérneműt
kinyújtom a karomat
a kémények kalapot viselnek
az ablakokat becsukják
az eső
nyugalma
a szomszéd házból, aki itt maradt
akit rejtegettek, aki kitört
a maga módján és még
maga is gyerek volt, ahogy mondani
szokták, gyereket szült
holt vasárnapokon
a férfiak feljártak hozzá
és hamarosan
a szülei is ujjal
mutogattak rá
kidobták, a törékenyt,
ahogy nevezték, a mongoloid
gyerekével együtt, mi pedig
csak néztük, hogy mégsem törik szét,
örültünk és szégyelltük magunkat
és mostanában néha meglátogatjuk,
nincs nála a gyerek, mégis
össze van törve (így kellett cselekedniük,
mi mégis rosszul tettük, amit tettünk)
az intézetben
SCHEIN GÁBOR fordításai
