|
|
|
|
|
||
Minden éjszaka
újra látom halott anyámat
Levetkezik előttem
lemezteleníti
a világ rothadó húsát
Közelről figyel
feszülten mozdulatlanul
haja fejbőre alól
*
Magányának varrta
a testemet
fekete táblát
tett a fejembe
ráírta minden keservét
sebét
Testem
homokzsákjába tömve
nélküle
eszem kenyerem
*
Nem akarta hogy
anyám legyen
oly sokszor inkább
én voltam az övé
Ahelyett hogy hasába bújtam volna
kövekkel raktam azt tele
*
Még mindig hordja a bőrét
melyből nekem is adott
egy csücsöknyit
Követeli hogy adjam vissza
nap nap után
levelet küldöz odaátról
*
Anyám úgy baktat a halálba
mint a jószág
a vágóhídra
Hagyjátok hogy végigfussanak
tenyerén az árkok
Álmai hadd nőjenek ki
tetőm cserepei közül
*
Méretet vettem anyámról
megfestettem újra a képét
Ő a múltam
jövőm
reménydalom
reménytelen
*
Szétrobbantom hasát
melynek vizében úszom
Álmomban
rám tör a rettegés
felkapaszkodom
csigolyáimon
menekülök
árvize elől
LACKFI JÁNOS fordítása
