GEORGES PERROS

Kék versek

Csak ha dolgokhoz érek érzem magam embernek

Az emberekkel pont fordítva vagyok

Tudjátok jól milyen nehéz

Vagy könnyű az egész

Nem érzem jól velük magam

Csak profilból, ha pontosan

Ugyanazt a valamit nézzük

Valamit, mi nem létezik

S ami előtt a pap széttárja két kezét

Bár nem hisz benne túlságosan

Túl messze van

S mi figyelmünket rászegezzük tudatlanul

Kalapácsunk a mindennapi bor

Vagy a Dublin-fanyar, áporodott

Joyce-féle Guinness, is good for you

Ez a pici, sötét, füstös palack

Melyről azt hisszük ír nagyon

S a folyadék a bársonyos, habos

Melyet külön speciális pohárba kell

Tölteni, különben nem ugyanaz

S ez a tengeri nyál

Megszabja társalgásunk irányát.

Hogy is lehetne emberek között

Hacsak hajba nem kapnak, és mi végre

Jöhetne létre

A nagy szembenézés, melyet mindig tragikus

Színben láttam csupán

Csípő a csípőn holdfény alatt

Meztelenül száj szájra tapad

Izzadva csak

A lázas, fürge küzdelem

Finoman vagy negédesen

Az isme rt érzést mímelik

Mégsem tűnik nevettetőnek

Se férfinak se nőnek

Az éjben halál közelít

De a férfi fecseg, panaszkodik

Segítségért előbb kiált

De félelemben szül a nő

Munka neki a szeretet

Melyből egyszer jövő lehet

A férfi eltévedt madár.

A küzdelem, melyet a pár

Vív égvilágon egyedül

Hátukra csillagfalka gyűl

Szív szív ellen, férfi s a nő

Minden gondolat fennakad

A végtelen csillárjain

Minden ügy elnapolva most

Minden becsvágy csalán között

Minden gőg holnapra marad

Minden méltóság szélbe száll

A lélek is fennakad

Az őrjöngés csillárjain

Egymást faljuk, hálát adunk

Velünk e furcsa valami

Ott lenn, amott

Ostoroz, habzik, felhevül

Kettejüké e valami

Mely napot és holdat akar

Egymás csapdáiba ragadt

Angyalt is és démonokat

S itt vagy te, lám, szegény ember

Lihegsz kielégületlen

Torkig avval, mi emberi, a tiszta

Lehetetlen színes határain

És itt vagy, szegény asszony

A szegény férfi alatt, kinyílva

A világ összes lávája előtt kitárva

Ó, Pompeji, szerelmes holtak

Kik együtt égtek, hamvadtak el

A leglényegibb mozdulatban

Mindig bele kellene halni.

*

Mi volt nyerni-, vesztenivalóm?

Király, ló, futó, gyalog

Vagy csak alsó vagyok

Ó, sakkjátszmák, ti

Életem széles mezőin

S e pokolszeglet koponyámban

Örökre lengő ajtóival.

Ráakadtam egy nőre

Ki egy ideje nőm lett

Nem tudom megszokni hogy enyém

Tán sosem sikerül

Kérdi a boltosné

Hogy van kedves neje

Én meg hátrafordulok

Megnézni, tényleg egy férj áll-e ott

Nem vagyok tulajdonosa

Semminek, micsoda ötlet ez

Hinni az ember bárminek

Bárkinek gazdája lehet.

*

Várt egy asszony bizony

Nem visszakozhatom

Mert belehalnék, lelkiismeretem félárbocon

Nem mondhatok nemet

A röpke igenre, melyet fülébe

Akasztottam egy este

Mint fülbevalót, létem fülbevalóját

Elképedésem fülbevalóját, amiért jelen vagyok

Még e földön, mely már nem húzza sokáig

Hörög

Sajog már mindenütt

S egy szép napon égbe repül

Ha végére értünk, öngyilkosok l eszünk

Mind vígabban halnak az emberek

Mintha az itt maradott

Nyomorultaknak azt vetnék oda: csincsin.

*

Újabb tán végső állomás

Kis hotelben hevertem el

Országút mentén valahol

Tudom is én a falu nevét

Keverem már a helyeket

Az arcokat

Felpofoznak előbb-utóbb

A nők, kiket úgy bámulok

Mintha már láttam volna őket valahol

Hol is, asszonyom, kérem segítsen

A nők nem hiszik el, hogy felebarátnak

Is tekintheti őket valaki

Rögtön idegesek lesznek, fura ügy.

*

Nem főzök már tovább

Galuskát, kemény tojást, fasírtot, szardíniát

S minden reggel bevásárolni

Jó reggelt, kérnék, asszonyom

Napos retket vagy hónapost

Öné az apró, hagyja, semmi

Hiányzik az a pár mozdulatom

Nézem, ahogyan te csinálod

Hogy alkudozol, hallgatom

Várom, hogy Georges, kész az ebéd

Kész újra kész lelkész egyéb

Aztán panaszlod, hogy kihűlt.