|
|
|
|
|
||
Rendkívül gyorsan játszódott le minden:
a repülőjegy megvásárlása,
a repülőtérre való kijutás,
a charterjárat, amely késett,
a háromórás út.
És utána -
a határőrség tisztségviselője,
nem valami szívélyesen és főleg nem gyorsan,
ellenőrzi identitásomat
(útlevelemből lerombolt
városok leselkednek,
ám ez lenne az utolsó, amit ő
ilyen kora reggel,
éhgyomorra...).
Kövér, álmos ujjai
nyomoznak utánam
láthatatlan erőhálók
áramkörein keresztül,
de nem találják arcom,
nem vagyok rajta azok listáján,
akik szét akarják hordani a világot,
így, az éjjeli műszaktól és az esti söröktől
rezignáltan és fár adtan,
hosszas nyomozás után
beenged boldog világába,
a rövid kávé,
a rövid emlékezet
és a hosszú, mély álmok világába.
Hársfák és vizek városában élek, északon,
ahol egy-egy ragadós, júniusi délutánon,
a száraz avaron keresztül
patkány fut át a csatorna melletti aszfaltúton.
Itt nyáron is ősz van.
Az úton túl, az öregek otthonának ablakában
megpillantom olykor Szibilla arcát.
Nem számított ennyi történelemre, gondolom.
Ott áll, bámulja a fák koronájának tetejét -
ráncos alma, mag nélkül.
