|
|
|
|
|
||
Martin Heidegger Idő és lét című előadását 1962. január 31-én tartotta a freiburgi egyetemen. E kései előadásának szövege - erről tartott szemináriumának lejegyzett szövegével együtt - Zur Sache des Denkens című kötetében jelent meg (Niemeyer, Tübingen, 1969). Az előadás csupán címében egyezik meg a Lét és idő (1927) első részének harmadik - visszatartott és publikálatlan - szakaszával, ám szövege nem a "fiatalkori" fő mű része, hanem annak kései újraírása, időre vonatkozó kérdésfelvetésének újragondolása. Gadamer visszaemlékezései szerint a Lét és idő "Idő és lét" című szakasza már készen állt a mű 1927-es publikálásakor, csupán terjedelmi okokból maradt ki a kötetből. Friedrich-Wilhelm von Herrmann, a Klostermann-féle Heidegger-összkiadás gondozójának közlése alapján Heidegger az "Idő és lét" fejezetnek ezt a kéziratát röviddel megírása után megsemmisítette, majd A fenomenológia alapproblémáiban újra kidolgozta.1
A Heidegger eredeti koncepciója szerint két részből és hat szakaszból álló Lét és idő első részének felosztása a következő volt:2
1. szakasz: A jelenvalólét előkészítő fundamentálanalízise.
2. szakasz: Jelenvalólét és időbeliség.
3. szakasz: Idő és lét.
Heidegger híres Humanizmus-levelének egy kulcsfontosságú helyén erről a következőket olvashatjuk: "(...) a Lét és idő publikációjakor az első rész harmadik szakaszát, az >>Idő és lét<<-et visszatartottam. Itt fordul meg az egész. A kérdéses szakaszt visszatartottam, mert a gondolkodás ezt a fordulatot nem tudta kellően kimondani, és így a metafizika nyelvének segítségével nem is tört át."3
Az Idő és lét-előadás Heidegger kései gondolkodásának egyik legfontosabb szövege. Az előadás kitüntetett jelentőségét az is mutatja, hogy Heideggernek talán ez az egyetlen olyan műve, amelyet saját maga is úgy értelmezett, mint a filozófiatörténet kiváló szövegeinek egyikét, és amiről 1962 szeptemberében még külön szemináriumot is tartott. E todtnaubergi szeminárium Alfredo Guzzoni által vezetett jegyzőkönyve (az ún. Protokoll) az előadás szövege után olvasható a Zur Sache des Denkens című kötetben. Az előadás gondolatmenetét Fehér M. István Heidegger-monográfiájának Idő és lét fejezetében részletesen rekonstruálja (lásd Fehér M. István: i. m., 320-329.).4
Negyven évvel elhangzása után az Idő és lét-előadás szövege most magyarul is hozzáférhetővé válik.
1 Lásd Martin Heidegger: A fenomenológia alapproblémái. Fordította: Demkó Sándor. Osiris, Bp., 2001. (A Lét és idő befejezetlenségéről lásd Fehér M. István: Martin Heidegger. Egy XX. századi gondolkodó életútja. Göncöl, Bp., 1992, 197-210. és Rüdiger Safranski: Egy némethoni mester. Heidegger és kora. Rácz Péter, Schein Gábor, Tatár Sándor fordítása. Európa, Bp., 2000, 250.)
2 Martin Heidegger: Lét és idő. Vajda Mihály, Angyalosi Gergely, Bacsó Béla, Kardos András, Orosz István fordítása. Gondolat, Bp., 1989, 137-38. és Osiris, Bp., 2001, 57.
3 Lásd Levél a "humanizmusról". Bacsó Béla fordítása. In: Martin Heidegger: "...költőien lakozik az ember..." - válogatott írások. Szerkesztette: Pongrácz Tibor. T-Twins (Pompeji, Bp.) Szeged, 1994, 132.
4 A Lét és időtől az Idő és létig tartó heideggeri fordulatról lásd még Hosokava Ryoichi: Heidegger és a fordulat problémája. Pálfalusi Zsolt fordítása. Athenćum, II/3, 1994, és Fehér M. István: i. m., 266-281.
