Marian Keyes

Fogadó az utolsó esélyhez

Tara már rég megtanulta, hogyan ossza ketté az életét - Thomas soha nem akart az ő barátaival lenni. Így szombat délelőtt, amikor Katherine-hez hajtott, hogy segítsen neki elkészülni a randira Joe Rothtal, könnyedén maga mögött hagyta Thomastól való félelmét és szégyenérzetét. Még a könnyednél is könnyedébben. Az élete kellemetlen hellyé vált, ahol már nem tudta többé, mit gondoljon és mit tegyen. Kész öröm volt otthagyni egy kis időre.

Az izgalomtól felhevülten érkezett Katherine-hez.

Katherine-en melltartó és szűk farmer volt, amely kiemelte lapos hasát és kidudorodó csípőcsontját.

- Ezt azért csinálod, mert tudod, mennyire szeretnék ilyen nadrágot hordani, ugye? - kérdezte Tara jókedvűen. - Mert úgy szeretsz.

- Azért, mert focimeccsre nem húzhatok fel rövid fekete ruhát - felelt Katherine.

- Persze dundi barátnődnek kedveskedsz csak, helyettem viselsz farmert. De szeretnék a helyedben lenni! - mondta Tara sóváran -, nincs feneked, a lábad karcsú. Még jó, hogy barátnők vagyunk, különben meg kéne öljelek.

Tara körülnézett a lakásban. Valami nem stimmelt. Noha O’Gradyék már egy hete elmentek, még mindig nagy volt a kupleráj. A nappali szőnyegére bizony ráfért volna egy kiadós porszívózás, mindenütt por, rendetlenség, s a nyitott konyhaajtón át látta, hogy a mosogatóban egymás hegyén-hátán tornyosul a sok koszos edény.

- Igen - legyintett Katherine -, tudom. Alapos takarítást terveztem, mikor elmentek, de hát... - A hangja elhalt. - Nem olyan szörnyű. Igazán. Kupi van, de legalább tiszta minden.

Az igazat megvallva nem volt az, de Tara csak nyelt egyet, és nem mondott semmit.

- Képzeld, hiányoznak - vallotta be Katherine. - Úgy hozzászoktam, hogy itt vannak.

- De hát megőrjítettek! - fakadt ki Tara. - Milo állandóan a Coco Chanel testápolódat használta!

- Semmi sem bizonyítja, hogy Milo volt - védte Katherine -, lehetett akár Jane-Ann vagy Timothy is.

- Milo-illat volt. Tudod, szerintem a fiúnak van érzéke a finom dolgokhoz.

- Olyan könnyen hozzászokott Liv életmódjához, hogy csak na! - helyeselt Katherine.

Tara szaglászni kezdett. - Mi ez a fura szag? - Újra beszívta a levegőt. - Égett haj?

Katherine feszengett egy kicsit. - Lehet, hogy kicsit túlzásba vittem a hajkiegyenesítést.

- Jézusom, tényleg mindent bevetsz a Joe Roth-project sikeréért! Mi van, ha összejön? Nam izgat, hogy a lakásod egy kicsit - itt elakadt - rendetlen?

- Amúgy is eléggé kihívtam a sorsot magam ellen - vallotta be Katherine. - Vettem fehérneműt. Egy kicsit drága.

- Fehérneműt, még? - Tara hangja elfúlt. - Ha mától a halálod napjáig mindennap új bugyit húzol, még akkor is marad egy-két tiszta.

- Hagyjuk ezt. Nem élünk örökké - vetette oda könnyedén Katherine.

Tara elsápadt. - Akárhányszor eszembe jut, ugyanolyan rossz, mint először. Ugye rendbe jön a fiú?

- Lehet. Remélem.

Halálos csend lett, amíg Katherine meg nem törte. - Na gyerünk, csináld, amiért idejöttél, segíts felöltözni!

Mindennek ellenére Tara akaratlanul is izgatott lett.

- Mit vegyek föl? - tűnődött Katherine.

Tara végignézte Katherine szekrényét. - Te meg ez a te praktikus ruhatárad - morogta tanítónősen. - Végy semleges színeket, az új darab biztosan passzoljon a többihez, minden szezon elején válasszunk néhány alapdolgot - szürke nadrágkosztüm, tengerkék kosztüm, szűk fekete nadrág, fekete szoknya -, aztán építsünk ezekre. - Végignézte az összes vállfát. - Sajnálom, Katherine, de itt nincs egyetlen szexi top sem, és ehhez a farmerhez nem vehetsz elegáns inget. - Tanácstalanul csípőre tette a kezét. - Gondolom, nem mész el egy szál melltartóban?

Katherine igencsak meglepte, amikor kelletlenül kibökte:

- Szóval elmentem vásárolni - s ezzel előhúzott egy szatyrot az ágy alól -, és ezt vettem. De nem igazán a műfajom - tette hozzá szabadkozva. - Lehet, hogy visszafelé sül el.

Tara csak állt döbbenten.

- Úgy értem, majd visszaviszem - magyarázkodott Katherine.

- Hadd nézzem - Tara előhúzta a málnaszínű topot a szatyorból. - Vedd fel! - parancsolta. - Most azonnal!

- De...

- Gyerünk!

Katherine zavartan állt Tara előtt. Gyönyörű volt. A sötétpiros színtől ragyogott az arca. A selymes anyag rásimult karjára és mellére, s éppen olyan rövid volt, hogy kivillanjon feszes hasa. Tara arra gondolt, bárcsak előbb eszükbe jutott volna, hogy Katherine köldökébe ékszert tetessenek - amire igazából ő maga vágyna... De persze akkor, hogy átjussanak a zsírrétegen, azt a masinát kellene kibérelni, amelyikkel a Csalagutat ásták, na meg a karikának is lapostányér-méretűnek kéne lennie.

- Ezt kell felvenned! - mondta Tara szenvedéllyel.

- Nem lehet - tiltakozott Katherine. - Annyira egyértelműen kihívó. Túl fiatalos hozzám.

- Kérlek! - könyörgött neki Tara. - Szexi vagy benne, mint egy utcagyerek. Ráadásul a fickó annyira hozzászokott, hogy nyakig begombolkozva lát téged azokban a szörnyű kosztümökben, hogy azt sem tudja majd, milyen villám csapott belé!

- De november van, náthás leszek!

- A vírustól, attól leszel náthás. Különben is, lesz rajtad kabát. Melyiket akarod felvenni?

Váratlan csönd következett, Katherine arca bűntudatot sugárzott. - Ööö, amikor vásárolgattam, megláttam ezt - vallotta be, és előhúzott egy szatyrot az ágy alól. - De nem kellett volna megvennem. Visszaviszem hétfőn. Csak egy kicsit vakációzik itt a Gospel Oak utcában. Nem is tudom, mi jutott eszembe...

Tara kitépte a kezéből a zacskót, és előhúzott egy félhosszú, mélykék zakót, bársonyos, puha bőrből, amely addig papírborításában pihent. - Te jóisten! Mi van még?! - azzal villámgyorsan lehasalt a padlóra, akár egy túsz bankrablás közben.

- Semmi - mondta gyorsan Katherine. - Csak egy bakancs. Meg pár ékszer, egy kis smink. Ja, meg fehérnemű. De nem illenek hozzám, egyáltalán nem, inkább nézzük meg a többi cuccot, ezeket nagy hiba volt megvenni.

- Ba-bakancs! - hallatszott Tara fojtott, de eksztatikus hangja az ágy alól.

Katherine ebből tudta, hogy Tara megtalálta a Prada bakancsot. - Mássz elő, légy szíves!

Tara újra előkerült. - Szóval ezért nem értél oda Fintanhez csütörtökön, csak este kilenckor! Akkor vásárolgattál!

Szertartásosan elkezdte kicsomagolni a zakót. - Jaj, istenem, ezt nem hiszem el! - kiáltott fel, amikor meglátta a címkét. - Dolce and Gab-...!

- Ne is beszéljünk róla - vágott közbe Katherine. - Mar a bűntudat, érted?

Tara megkönnyebbült. Katherine mintha nem is önmaga lett volna, csomó pénzt költött haszontalan, drága holmikra, de legalább volt benne annyi tisztesség, hogy emiatt iszonyú bűntudat gyötörje.

Végül Katherine elkészült, rajta az új top, a zakó, a bakancs, a nyaklánc, fülbevaló, tangabugyi, csipkés melltartó, rúzs, szemfesték, nyakán, csuklóin és szerény dekoltázsában pedig Boudoir kölni. Még azt is hagyta, hogy Tara copfba kösse a haját.

- Kábé tizennégynek nézel ki - mondta Tara. - Menj, és ess bűnbe, gyermekem.

- Abban biztos lehetsz.

- Csak nem? Mindjárt az első randin?

- Egyszer élünk - csattant fel Katherine. - Lehet, hogy holnap már kiterítve fekszünk.

Úgy tűnt, teljesen komolyan gondolja, ezért Tara újra aggódni kezdett. Még csak az hiányzik, hogy Ketherine bekattanjon.

Ahogy elhagyták a házat, Tara lopva körülnézett az utcán.

- Kit keresel?

- Ravit. Kinézném belőle, hogy leüssön, ellopja a ruháidat, és elmenjen helyetted, csak hogy megszerezze a jegyedet.

- Nagy szám, mi? - állapította meg Katherine elégedetten.

Katherine Fintant is meghívta a nagy előkészületekre, de ő undok módon visszautasította. Így aztán, hogy felvidítsák, elhatározták, hogy megmutatják munkájuk gyümölcsét, mielőtt Katherine találkozik Joe-val.

Sandro nyitott ajtót, sápadtan és aggódó arccal, szinte lerítt róla, hogy lelki terror alatt tartják. Szó nélkül, száját összeszorítva a nappali felé biccentett.

Fintan a kanapén hevert Diana Ross- és Supremes-féle kaptár formájú parókájában. Az első pillantás szürke, csontig fagyott testére mindig újra meghökkentette az embert. Még akkor is, ha a kemoterápia utóhatásának és fehérvérsejtszáma hirtelen csökkenésének volt betudható; elkerülhetetlen volt arra gondolni, hogy a halál néz vissza rájuk. De a sokk hamar elmúlt - megmondták nekik: ahhoz, hogy jobban legyen, előbb romlania kell az állapotának.

- Hogy vagy? - kérdezte Tara.

- Szarul! - jelentette ki Fintan.

- De nem rosszabbul? - kérdezte tőle Katherine.

- Nem - morogta kelletlenül.

Még egypár héttel ezelőtt akár félórán át taglalták volna az állapotát, de miután kiderült, hogy nincs újabb tumor, dudor vagy megmagyarázhatatlan fájdalomérzet, a dolgok majdnem normálisnak tűntek.

- Kényelmesen ülsz? - kérdezte Tara, fokozva a drámai feszültséget.

- Nem. A seggem, úgy, ahogy volt, eltűnt.

- Figyeld csak a kis dicsekvőt! Katherine, kész vagy?

Katherine bólintott, Tara pedig felkonferálta: - Ta-daa! Íme itt van Katherine Casey, überbaba, cuncimókus és Joe Roth-rajongó! Ígéretes tehetség, semmi kétség!

Katherine a szoba közepére lejtett új gönceiben, kigombolta blézerét, és ide-oda riszálta a fenekét.

- Sose tudtál táncolni - mondta Fintan, mire Katherine döbbent mozdulatlanságba dermedt.

Tara ekkor vette észre a nyitott üveg Sapporót Fintan előtt az asztalon, amitől hirtelen kihűlt a teste. Pillantása találkozott Katherine-ével. Ő is észrevette.

- Katherine-nek ma van randija Joe Rothtal - Tara önkéntelenül olyan lassan és leereszkedő hangon beszélt, ahogy az emberek az őrültekkel meg a fogyatékosokkal szoktak.

- Miattam ne erőltesd meg magad, drágám - mondta Fintan csípősen.

- Nem is örülsz? - akadt meg Tara, Katherine pedig még levegőt venni is elfelejtett. - Nem is izgat a dolog? De hát te hoztad össze! Voltaképpen...

- Azt hiszem, olyan rákosnak képzelsz, akinek minden mindegy.

- De miattad csinálta az egészet! - Tara hirtelen úgy érezte, meghal egy cigiért.

- Nem, nem miattam - vágott vissza Fintan. - Saját magáért tette.

- Igenis érted tettem - erősködött rekedten Katherine.

- Na akkor most leállhatsz.

- Ahhoz már egy kicsit késő van.

- Egyáltalán nem. Jobb későn, mint soha. Feloldozlak. Valójában nem akarom, hogy találkozz vele, megkérlek, ne tedd - vetette oda Fintan Katherine-nek.

- Ezt nem teheted! - sikoltotta Tara. - Vett egy Dolce and Gabbana zakót, meg Agent Provocateur alsóneműt, meg Prada bakancsot - mutasd meg neki a bakelót, Katherine, húzd fel a farmerod alját, nézd ezt a sarkat, Fintan! És bár a felső csak French Connection...

Ahogy Katherine engedelmesen felhúzta a farmer alját, az arcán riadt könyörgés látszott. A gondolat, hogy ne menjen el a randira Joe-val, elviselhetetlen csalódással töltötte el.

- Látod - mondta Fintan keserűen mosolyogva -, te akarsz vele találkozni. Nekem semmi közöm az egészhez. Csak katalizátor voltam.

Katherine-t kétségek gyötörték. Nem akart ő semmit sem Joe-tól. Vagyis igen, akart, de nem tett semmit ennek érdekében. És tényleg őszintén félt attól, hogy Fintan állapota rosszabbra fordul, ha ő nem teszi meg, amit kér tőle. Most rákényszerült, hogy belássa, lényének egy része örömmel fogadta az ürügyet, hogy aztán beindulhasson Joe-ra. Most már nem akarta annyiban hagyni. Úgy érezte, a dolognak már nincs köze Fintanhez.

Talán azonkívül, hogy a betegsége indította el, nem is volt.

Ettől nagyon kényelmetlenül érezte magát, és hirtelen megértette, mit érzett Tara, amikor azt mondták neki, hagyja el Thomast.

- De miért kértél meg, ha úgyis meggondoltad magad? - dadogta.

- Rákos vagyok, drágám. Nekem mindent szabad. - Fintan hangja unottan csengett. - Akkor jó ötletnek tűnt, Katherine. Tényleg. Azt hittem, ha te meg Tara teljes életet éltek, jó lesz nektek. Liv azt mondja, akkoriban voltam a rossz hírek miatti harmadik fázisban, az alkudozósban.

- Mi volt az első kettő? - kérdezte Tara.

- A tagadás és a depresszió.

- És most hol tartasz?

- A negyedik fázisba süppedek.

- Ami...?

- Önsajnálat. Hát nem egyértelmű?

- Igazából nem önsajnálat - mondta Katherine, akit Liv szintén kiokított -, hanem düh.

- Akár.

- Van ötödik fázis? - kérdezte Tara óvatosan. Mi jöhet még?

- Ühüm. Valószínűleg a belenyugvás. De addigra úgyis belehalok.

Tara már nyitotta a száját, hogy automatikusan megcáfolja, de Fintan leállította. - Kérlek, ne! Annyira idegesítő ez a leereszkedés. Csak nézz rám, még mindig kivinagyságú a dudor a nyakamon, az összes embertelen kemolöket ellenére is. Maga vagyok a két lábon járó tumor, mit kéne gondolnom? - Katherine felé fordult, és félig bocsánatkérően mondta: - Menjél csak. Menj el vele, szórakozz, érezd jól magad!

A lány megingott, nem akarta nyíltan kimondani, hogy azért megy el Joe Rothtal, mert tényleg akar. Kétségbeesetten próbálta még bevonni Fintant az ügybe, így szólt: - Ha összejön Joe-val a dolog, elhozom majd hozzád.

- Ne fáradj.

- Ööö... jobb, ha megyek - mondta Katherrine. - Még elkések.

A metrómegálló felé vette útját, teljes erőbedobással gyalogolt a hétcentis sarkon, próbált olyan gyorsan menni, hogy lerázza magáról a rátelepedő dühöt és zavarodottságot.

Tara egyedül maradt Fintannel. Iszonyúan kényelmetlenül érezte magát mellette, ahogy Sandro is, amint ez nyilvánvaló volt, hisz be sem jött a nappaliba. Egykor Fintan élete tele volt édes boldogsággal. Mostanra megkeseredett, értéktelen lett. Tara rettegett, hogy a másik megemlíti Thomast. Noha Katherine-t feloldozta - még akkor is, ha a mód, ahogy tette, nem tűnt feloldozásnak -, Tara nem tudta, ő is megmenekült-e. Lehet, hogy ehelyett most minden épp tőle, Tarától függ? Nem merte megkérdezni. - Muszáj ezt innod? - biccentett a sörösüvegre az asztalon.

- Miért? Kéred? Nincs még túl korán hozzá?

- Ezt én is kérdezhetném.

- De hát én rákos vagyok!

Tara felsóhajtott. - Annál inkább. - Összeszedte a bátorságát és megkérdezte: - Szeretnéd, ha vizualizálnánk egyet együtt?

- Hogy mit?

- Vizualizálnánk. A könyvből. Tudod, amikor elképzelünk téged tele - Fintan vad vigyora kizökkentette - jósággal, tisztasággal, fénnyel, ööö... meg minden.

- És hogy van Thomas? - bökte oda neki Fintan a kérdést, amitől úgy rettegett.

- Öhm, beszéltem vele, azt hiszem, ez a házasságdolog nem fog menni, de nem felejtettem el, amit mondtál, hogy hagyjam el, ööö, gondolkozom azon, amit mondtál...

Nagy meglepetésére Fintan közbevágott, elismételve, amit Katherine-nek mondott előzőleg. - Miattam ne izgasd magad, drágám.

- Ezt hogy érted?

- Kurvára nem érdekel, hogy mit csinálsz. Töltsd vele az egész életedet, ha akarod.

- Nem akarod, hogy elhagyjam?

- Nem, Tara. Lófaszt se érdekel. Menj hozzá vagy ne menj hozzá. Maradj vele, légy továbbra is az, akit megtaposhat, ahogy most is az vagy. A te életed, nem az enyém, tégy vele, amit akarsz. Vesztegesd el - mindenki ezt csinálja.

- Na jó.

- Az életet - mondta Fintan nyomatékosan - az élőkre pazaroljuk.

- Akkor szabad vagyok? - puhatolódzott Tara.

- Szabadon távozhatsz meg minden.

- Ööö, akkor ez rendben is lenne. - Nagy nehezen elmosolyodott. - Nem tudtam, hogy csak Katherine esetében gondoltad-e meg magad. Szóval... kösz.

Várta, hogy legördüljön a kő a szívéről, várta, hogy szabadnak érezze magát, szárnyaljon, mint a madár. Minden rendbe jött. Maradhat Thomas mellett. Fintan áldását adta rá, hogy addig maradjon Thomasszal, amíg csak akar.

Hurrá! - kiabált magában. Thomasszal maradhat örökre! Thomasszal maradhat örökre!

Miért hangzott ez hirtelen inkább fenyegetésnek, mint megvalósult álomnak?

SZENDE LOTTI fordítása

KEYES, MARIAN:
Fogadó az utolsó esélyhez.
Nagyvilág, XLVII. évfolyam, 5-6. szám, 2002. május-június.
[Próza. ]
Szende Lotti fordítása.