Előző hónap | Hónapok | Következő hónap
Kányádinak sikerül megerősíteni szállodában maradásunkat. Vasúti helyjegyünket is megszerezteti az Írószövetséggel. Egy ízben kit látok mellettem vonulni? Gömöri Györgyöt. Őt bezzeg a Fellegvárban szállásolták el, s a könyvtár vezetője igen szívesen fogadta.
Sándor indít el bennünket a régi Kolozsvárba. A Farkas utcai templom igazi lélekemelő élmény: szól benne az orgona, s körben családi címerek, faragott szószék, Misztótfalusi foltos papírú nyomtatványai, Apafi sírja, valahogy visszavarázsolják az elveszett nemes magyar világot. Már a nevek is olyan szép hangzásúak, elég csak a templom prédikátorainak nevét végigolvasni Dávid Ferenctől Geleji Katonán át máig. Mátyás szülőházához s a volt Ferences templomba visz be még vezetőnk. Mutatja a bolthajtásos kis refektóriumot, ahol Izabella királyné raboskodott.
A nap másik szellemi élménye a Magyar Színház. Ilyen feszült figyelmű közönség talán még sose vett körül. Élvezem a színészek szép dikcióját, mozgását. A Tarnóczynét alakító Orosz Lujza játéka pontosan megfelel a kálomista görög hősnőnek, amilyet Kemény Zsigmond kigondolt. Még azt is elhiszem a színpadi játék láttán, hogy az Özvegy és leánya valóban lehetőségekkel teli regény, ha Kemény Zsigmond nem is egészen az a nagy figura, amilyennek Németh László beállítja. Másrészt persze Rákóczi György sem az a méltóságos fejedelem, amilyennek itt mutatkozik. Tény, hogy a hazai hangnak más az itteni akusztikája. - Csak azt a Lupuj vajdát tudnám feledni! - mondja később Gömöri. Tetszenek az összetetten jó és rossz figurák (Haller, Mikes, vagy maga Tarnócziné. Remek, ahogy a triumfáló kálvinista éneket fújja kétszer is, vagy amikor a Mikes fiúk kegyelmének hírére kimondja: "Kegyelem!" - és leroskad. Ezt a mi görög hősnőink, még Sulyok se tudná produkálni ilyen hitelesen.)
Könnyekig megható a nagy siker, s ahogy ebből Orosz Lujza nem kér külön részt, pedig nyugdíjazása előtt ma játszik utoljára.
Kicsit félve megyek az Utunk szerkesztőségébe, de akárcsak két éve, most is szívesek velem. A legfrissebb újság, hogy eltörölték a Iegfelsőbb cenzúrát, így most Létay Lajosnak kell még óvatosabbnak lennie. Nem erre vall, hogy tüstént kéziratokat kér tőlem. Szilágyi Hollandiában van, Banner Ausztráliában, Király Laci is valahol Nyugaton. Kocsis hívna mindjárt Bethlen Katája szatmári bemutatójára. Tamás Gazsikára nehezen ismerek rá. Megtudom tőle, hogy a TÉKA Fülep-kötetének kiadását ő javasolta. Itt van Bágyoni Szabó Pista is, kivel Pesten már találkoztam. Barátságosan célozgat arra, hogy holnap szervezne nekünk egy kirándulást Tordára, Torockóra. Kézen-közön így adódik társasági programunk. Lászlóffy kit Pesten hiába invitáltam hozzánk, ugyancsak jelezte, délutánra valamit tervez.
A Házsongárdi temetőből jövet, hol Iluskát lefényképezhettük, saját előre elkészíttetett sírkövénél, 1/2 6-kor valóban ott vár bennünket ez a másik Lászlóffy a Centrum előtt. A tér fele menet füttyent egy nőnek, kiről kiderül, hogy a volt felesége, Kopacz Mária. Ahogy ismét csak vele maradunk, nyugtalanságot érzek a fiún, netán a két ország közti feszültséget. Ehhez képest szépen bánik velünk, hirtelen eszébe jut: föl is mehetnénk hozzá. Közben egymás után érnek a meglepetések: a házban Nyírő József is lakott, a kerti szaletliban írta A madéfalvi veszedelmet.
A lakás egy rendezetlen antikváriumra emlékeztet. Az egyik szobában oszlopban fölrakott könyvek. Ali szomorkás iróniával beszél a kaotikus környezetről. Elénk ad egy dobozt, melyből Arany János írta marhapasszus, Kossuth írta országgyűlési tudósítás, majd meg Báthory Zsigmond, illetve Kovacsóczy aláírású okmány kerűl ki. A másik, raktárszerű szobában csak annyi hely van, hogy egy heverő szélére leülhetünk. Vodkát iszunk, Dávid valami narancslevet kap. Egyik ámulatból a másikba ejt bennünket a házigazda. Régi könyvei közül Szenci Molnár Albert Zsoltáros könyvét mutatja, numizmatikai gyűjteménye pedig akármelyik múzeum büszkesége lehetne. A török elleni felszabadító háború emlékérmei vagy a Mediciérmek különösen érdekesek. Ámuldozásunk csak akkor szakad meg, amikor Panek Zoltán is megérkezik. Az Utunk-ban már jól elbeszélgettem vele is (eredetileg a Fészek Nagy László-estjén). Szülőföldje éppen a minap látott Avas vidéke. Ettól valahogy még szimpatikusabbá válik. Vacsorázunk egy kerti vendéglőben, majd Sárikáék a szállodában, mi férfiak Panek lakásán kötünk ki. Ahogy ott rangsorolják embereiket, abból az derül ki, hogy a szent ember itt Szilágyi Domokos volt. Sütőre azért orroltak meg, mert egyszer Sz. D.-ra rászólt. Panek munkásgyerekösztönével a népi urbánus árnyalatok közt teljesen objektívan ítél. Ali pedig dedikációival is megerősítve méltányolja, amiért 1956-ban komolyan vettem őt. Nagyon tetszett neki kiskőrösi beszédem, idézteti is velem néhány mozzanatát. Együttlétünkre úgy tekintek, mintha a korábbi vonzalmakhoz képest ezúttal be is avatódtam volna a mai transzilvánizmusba.
Illés Endre két főszerkesztőjével tárgyal, de hamarosan beenged a párnás ajtók mögé. Kövérebb, öregesebb, mint legutóbb. Kis asztal mellé ültet, s golyóstollat forgatva kérdi, mit csinálok, mit írok éppen mostanában. Így lesz témánk a Bartók-könyv. Nyomban figyelmeztet, hogy a Bartók-levelezést nem Kodály támogatásával, hanem az ő leszavazása árán sikerült a Művészeti Tanáccsal elindítani. Ne felejtsem e tárgyban érdemeit kidomborítani. (Szerencsére tájékozott vagyok az ő szerepéről is.) Alig jut alkalmam verskötetem dolgát szóba hozni. Nem ellenzi egy új válogatott kötet kiadását, hiszen sokat írtam A csend szólítása óta. Kéri a három fő adatot a szerződéskötéshez. És máris újra Bartókról beszélünk. Ifjú Béláról és Pásztory Dittáról, a levelek sorsáról, melyeket ő a kritikákkal együtt hat kötetben szeretett volna megjelentetni. Szidja az ostoba Deményt, kinek fejéből a Kodály-féle levelezéstámogatást nem lehet kibeszélni, aki az ő ajánlatával igazában nem élt, mindig saját irodalmi műveit szerette volna árukapcsolással kiadatni. Közben akaratlanul elcsípek egy Szabolcsi Miklóssal való telefont - Miklós! (óriási hangerő) - most már csak tőled függ, lesz -e a Hét Evszázadból valami. Az utódállamok-beli költők sorsa rendezve... Az emigrációbelieké? - Én megkérdeztem... én megpróbáltam. Úgy látszik, ez a magasabb hatalmaktól és az ő nyilatkozataiktól függ.
- És mondd, a Beney Zsuzsa-kötet? ... Mégis lehet?!... Jó, hát jelöld meg azokat a pontokat! (Ezt a párbeszédet leírom B. Zs. részére és bedobom a postaládájába.)
Már mennem kéne, amikor szóba kerül az én tanulmánykötetem terve is. Szerencsére a tartalomjegyzék jó impressziót kelt, csak a Forgóajtó ciklusban kifogásol egyet-mást (Lipták Pál nevét és az Oszlopos Simeont Kaposváron.) Kérdi, melyik kötetet szeretném előbb? A verskötetet. Praktikusan eligazít, hogy adjam be a két tervezetet.
Domokos Matyinál hagyom verseim kéziratát. Jólesik, hogy rólam Békési Gyula jut eszébe, s áradó dicséretekkel kezd róla beszélni. - Míg a váteszek és próféták úgy írnak verset, mint Moliere szakácsnője, ez egy igazán iskolázott, gazdag formakultúrájú költő. Bámulatos, hogy valaki lenyomtat egy mezei virágot, s megmarad a színe, illata, mintha eleven volna. Ilyen Békési nyelve. -Nem ártana - válaszolok - ha szobabéli vizavidnak, Gergely Ágnesnek is mondanál erról valamit, mert ő egyszer óvatosan így szólt hozzám Békési dolgában: - Ez, ugye, a maga tévedése volt.
Fogadom Beney Zsuzsát az íróasztalomnál. Tetszik mostani szolidsága, ahogy szemüvegét fölteszi, ahogy csodálkozik rajtam: hogy lehet ennyit dolgozni? Ahogy invitál, vacsorázzam egyszer náluk.
Moór Mártánk köszöntéséről jut eszembe az utcánkbeli másik Márta, a Koncz. Átmegyek a Kossuth Klubba, hogy őt is köszöntsem. Nagy zajlás van körülötte. Guvrírozott szoknyájában legalább olyan bájos, mint kaposi diáklány korában. És érzem, a maga módján változatlanul szeret. Amikor váratlanul Tornai Jóska is beállít, fölvirul a kölcsönös öröm, illetve a barátságok veszése fölötti racionális kesergés. Jóska mondja, hosszú idő múltán fölkereste Maróti Lajost, ki rövidesen elküldte: majd hívjál a jövő héten. Aki nem érdekből szövetkezik, csak barátkozik, az hülye.
Jancsó Adrienntől jött cikkemre reagálás: "Köszönöm az estémről való pontos képet. Nagyon boldoggá tett." Azért ilyen is van... Meg olyan, hogy Bulla fölhívta figyelmemet egy Kortárs-beli jó novellára: szerzője Kornis Mihály.
Előző hónap | Hónapok | Következő hónap